Miért kell mindig ezt a kérdést feltenni, hogy "mi az élet értelme"?

Nyilván ez az egyik ősi filozófia kérdés, amit mindenki legalább egyszer az életben feltesz magának. Mondjuk sokszor pont az marad el, hogy az ember valamiféle választ is találjon erre a kérdésre. Ilyenkor jön az, hogy „Ez jó kérdés, én is sokat gondolkodtam rajta.”. De mit ér a sokat gondolkodás, ha nem fogalmazódnak meg válaszok. A sokat gondolkodás azt az illúziót kelti, hogy ezt a témát már letudta az illető. Pedig nem.

Hogy sokszor van kiírva itt kérdésként annak az az oka, hogy az emberek előbb írnak ki kérdést, mint hogy rákeressenek, hogy volt-e ilyen kérdés kiírva, esetleg más oldalakon, fórumokon beszélgettek-e erről.

Az, hogy objektíven nincs az életnek értelme, az is vitatható. Egy hívő bizonyára nem feltétlenül osztja ezt a véleményt. De oké, a magam részéről elfogadom, hogy bizonyos nézőpontból valóban nincs értelme az életnek a szó klasszikus értelmében. De mégis kezdenünk kell magunkkal valamit. Aki az élet értelmét keresi, valójában nem az értelmét keresi, hanem azt, hogy ha már itt van, él, akkor milyen célok irányába haladjon, milyen értékrendet tegyen magáévá. És erre szükség van ahhoz, hogy a ember ne érezze magát teljesen elveszettnek. Ilyen értelemben az életnek valóban kell, hogy adjon az ember valamiféle értelmet. Hogy ez szubjektív, azt is aláírom, bár hosszú évszázadok, évezredek filozófiái azért relatíve hasonlót tartanak erről, ezekből azért ki lehet olvasni magunkévá tehető meglátásokat.

Nem értelmet téma ez, csak a fent részletezett okok miatt túl gyakran jelenik meg kérdésként.

Hogy mi az élet értelme?

Hát az, hogy folytatódjék! Ezt az evolúció, az egyedek és általuk a fajok alkalmazkodása, változása hozza létre.

Erre Freud szerint akkor kérdez rá valaki, ha lelki gondjai vannak. Ha ezt elfogadjuk - márpedig Freudot legtöbbször érdemes elfogadni kiindulási pontként - akkor az emberiség is pont emiatt kérdez erre rá, mert lelki gondjai vannak. Az élet értelmére rákérdezni, ez az emberi élet és a filozófia legfontosabb kérdése, és az ember létrejöttéhez szorosan kapcsolódik.

Az élet ugyanis az ember előtt az evolúció során kialakult rendszerben zavartalanul folyt, az evolúció emberi végrehajtója, a létfenntartó ösztönök segítségével. Az evolúció, az élet fennmaradása szempontjából hasznos viselkedést jutalmazó érzésekkel, a károsakat bűntető-elrettentő érzésekkel viszonozta. Ez az ember előtt kifogástalanul működött, az egyedek és általuk a fajok kifogástalanul képesek voltak alkalmazkodni a külvilág, az életterük állandóan változó körülményeihez.

Az ember, s vele az emberi fejlett ész megjelenésével azonban az emberi egyedek már arra is képesek voltak, hogy saját magukat és ezáltal az ösztöneiket is, és persze a külvilágot is becsapva, az evolúciós kötelezettségek elvégzése nélkül is hozzájussanak ezekhez a legkívánatosabb, leggyönyörtelibb jutalmazó érzésekhez, az élvezethez, a kéjhez, az örömhöz, a boldogsághoz.

Ez persze kisiklatta az emberi fajnál az evolúció tevékenységét, és ezáltal az emberi élet veszélybe került.

Tehát olyan mutációk kerültek verseny-előnybe, amelyekben működött egy ellensúlyozó hatás, amely figyelmeztette az egyedet, hogy evolúció-ellenes, tehát élet-ellenes dologra készül, vagy éppen azt hajt végre. Ezt a jelenséget később az ember lelkiismeretnek nevezte el, és természetesen azok az egyedek szaporodtak el, akikben létezett a lelkiismeret. Konrad Lorenz etológus szerint azok a vonások, amelyek minden kultúrában fellelhetők, öröklöttek, és minden emberben jelen vannak. Ilyen a lelkiismeret is.

Az erkölcsösség pedig szerintem annak a mértéke, amennyit a lelkiismeretünk szavából megfogadunk és végrehajtunk. Így tehát az erkölcs az evolúció, az élet fennmaradása legfőbb feltétele az emberi világban, mert az evolúciót, tehát a változó körülményekhez való alkalmazkodást a leginkább segíti, azáltal, hogy a csalást, a hamisságot csökkenti, ideális esetben megszűnteti az evolúciós feladatok végrehajtásával kapcsolatban.

Az élet értelme saját farkát kergető gondolatként tehát az, hogy azt a gondot, amelyet az ember létrejötte létrehozott – az öncsalást, az önigazoló önámítást és képmutatást – az ember, az emberiség minél kisebbre csökkentse. Pillanatnyilag úgy látom, hogy az evolúció itt és most vesztésre áll, de én itt kínálok egy alternatívát, amelyet ha megfogad az emberiség, akkor van esély a hosszú távú túlélésre, ha meg nem, akkor szörnyű kínhalál vár a ránk vagy a közeli utódainkra.

Ha megengeded, az én erkölcs-fogalmammal kifejezve:

„Az erkölcs fogalma: Az erkölcsösség azt jelenti, hogy nem fogadjuk el az élvezetek öncélú megszerzésére és általában a könnyebb út választására csábító megoldásokat, hanem akkor is teljesítjük az életfenntartó ösztöneink emberi nyelven fogalmazó része, a lelkiismeretünk parancsait, ha ez nehézségekkel jár.

Azt, hogy egy megoldás a helyes döntést vagy pedig a könnyebb utat képviseli, kizárólag az dönti el, hogy az élő természet és az emberi faj túlélése szempontjából melyik a hasznosabb. Általánosságban kimondhatjuk, hogy egy emberi megnyilvánulás erkölcsileg akkor elítélendő, ha az erkölcsi könnyebb utat jelentő alternatívát képezi, mert létezik rajta kívül más, hasznosabb megoldás az evolúció, az élet fennmaradása számára. Mivel az evolúciós, a létfenntartási szempontból hasznos megoldás mindig valamilyen fokú nehézséggel jár, ezért a könnyebb út nemcsak haszontalanabb a többi megoldásnál, hanem egészen biztosan a legkönnyebb, a legkevesebb nehézség leküzdését igénylő lehetőség, emiatt nevezzük „könnyebb útnak”.

Az erkölcs tehát a könnyebb út csábításával szembeni ellenállásunk, a könnyebb út választásának az elutasítása.

Az erkölcs legfőképpen a könnyebb út leggyakoribb és legnagyobb jelentőségű formái, az elemi erejű ösztönös, öncélú, opportunista, hedonista kényszereink, tehát a hamis testi élvezetszerzési kényszerünk és a lelki-érzelmi szinten a hamis önbecsülési kényszerünk és a hamis közösségi érzésünk kényszere elleni küzdelmünk.

Az erkölcs tehát az előbb felsorolt rosszravivő ösztönös kényszereink, a vágyaink öncélú csábítása elleni küzdelmünk.

Tudom, hogy ez így elsőre sok, de mivel egy gyökeresen új megközelítésről, tehát paradigmáról van szó, nemcsak Neked, hanem mindenkinek elsőre nehéz szöveg. A legnehezebb volt persze megírni… és köszönöm, ha idáig elolvastad.

Üdvözlettel

Harcz László

Az emberek nehezen emésztik meg azt, hogy az élet egy természeti törvényszerűségek mentén létrejött folyamat, ami annyira rendelkezik céllal, mint amennyire a hegyről legördülő kőnek célja a völgybe lemenni. Az emberek nem hiszik el, hogy ennyi az egész, ezért sokan kétségbeesetten próbálnak kitaposott, "előírt" utat keresni, amin boldogan sétálhatnak, elégedetten, hogy nem kell személyesen dönteniük.

Pedig nincs ezzel baj, ha nincs törvényben előírt cél, akkor hurrá, bármilyen célt választhatunk magunknak.

Tudva, hogy az élethez való ragaszkodásunk a genetikai túlélési és szaporodási ösztön eredménye, ha az állatvilágnál magasabbra akarjuk skálázni magunkat, akkor illene az állati életcéloknál (főként utódnemzés) magasabb célt is megadni, továbbra is azon a téren, ami a halálunk után is tovább visz valamit belőlünk.

Szóval, szerintem igazán az lenne az emberi élet értelme, hogy minél több pozitív dolgot produkáljunk, ami a saját és környezetünk életét is jobbá teszi és minél több olyat, ami túlél minket és a további generációk életét is pozitívan befolyásolja.

Mivel a halál elől nincs menekvés egyelőre, jelenleg csak az lehet a lényeg, hogy minél több produktumunk túléljen minket.

Szerintem az az élet elvesztegetett élet, ami nem hagy nyomot, szóval valaki úgy megy el, mintha itt sem lett volna.

> Az emberek nehezen emésztik meg azt, hogy az élet egy természeti törvényszerűségek mentén létrejött folyamat, ami annyira rendelkezik céllal, mint amennyire a hegyről legördülő kőnek célja a völgybe lemenni. Az emberek nem hiszik el, hogy ennyi az egész

Szerintem azért, mert nem ennyi az egész. Oké, lehet, hogy valaki nem hisz semmiféle istenben, nem hisz semmiféle metafizikai létezőben. (Nota bene ebben a formában én sem.) De ettől a világ még nem azonos az azt alkotó anyaggal, és az azok működését, mint jelenségeket leíró törvényekkel. Lehet, hogy vadmaterialista szemléletben a villa arra való, hogy egy kicsit mesterségesen megrohasztott döglött állatok cafatjait tedd vele a szádba, de azért van ennek egy absztrakt, fogalmi hierarchiája. A gasztronómia kétségtelenül létezik, és többet jelent mint a fenti definíció. És többet jelent, mint az ételekben található fűszer komponensek tömegszázaléka. Lehet, hogy bizonyos szempontból az, ha egy disznó ledarált darabkáit a saját vérébe áztatjuk és a saját belébe tömjük, az a véres hurka. De azért a véres hurka ennél kicsit több, mert érzetek, érzések, emlékek, szituációk, kulturális kontextusok kötődnek hozzá a legtöbb ember gondolatvilágában.

Nem hülyeség szerintem erkölcsről, értékrendről, célokról, az élet értelméről beszélni. Pont ez mutat túl azon, hogy többek vagyunk, mint x kg. proton neutron és elektron. Nem a lélektől, vagy valamiféle metafizikai természetű dologtól vagyunk többek, hanem attól, hogy mindez valamiféle rendbe szerveződik, és ennek a rendnek különböző absztrakt rétegei vannak az ember fogalomrendszerében, meg úgy fizikálisan is.

> Sokan pont ezért menekülnek ilyen kamubölcsességekbe,mint hogy "pozitív gondolkdás,optimizmus",stb.

Pont erre válaszoltam egy másik kérdésnél. Nem tudom te tetted-e fel, mindenesetre itt a kérdés: https://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-ke..

#5: 2XSü:

Amiről te írsz, az ott van az én szövegemben is, mindaz, amiről írom, hogy úgymond kiemel minket az állatvilágból, amitől egymás és saját jólétünkért teszünk, még a jövendő generációkért is. Ennek része minden filozófiánk, művészetünk, akár a gasztronómia is.

Ezek már mind a MI saját célmeghatározásaink.

A természetnek nincs célja.

A természetnek nincs szépérzéke.

A természetnek nincs erkölcse.

Ez mind-mind mi adjuk hozzá, éppen mert szükségletünk, hogy mindennek nevet, értelmet, célt adjunk magunk körül.

Nekünk ez így jó. És akkor lényegtelen, hogy a komplett univerzum tojik minderre. :)

Az élet értelme ugyanaz, mint ami a kő értelme.

Egy picit komolyabban: induljunk ki a szóból. Az értelem az a tulajdonság, amivel az embert szokták megkülönböztetni más élőlénytől. Értelme, gondolkodóképessége az embernek van. Értelme az emberi cselekménynek van. Az oroszláncselekvésének értelme nincs, csak oka. Ezért az élet értelmén leginkább az emberi élet értelmét lehet érteni. Egyéb vonatkozásban az életnek nem értelme, hanem oka van.

Szempontunkból nem számít, az embert az isten teremtette, vagy az evolúció hozta létre. Ezért lehet szempontunkból az ember(i cselekvés) értelméről beszélni akár vallásos valaki, akár nem. Hogy ezt megtehessük, el kell kicsit töprengenünk az ember sajátos tulajdonságain.

Nemcsak az embernek, az élőnek alapvető tulajdonsága az életösztön. A megtört fa kiújul, a gazella inaszakadtáig menekül, az ember reflex-szerűen cselekszik, ha az élete kerül veszélybe. Nemcsak életösztön van, létezik csoportlét-ösztön is. Az állatok is védik bizonyos csoportjaikat, az ember esetén ez még összetettebb, ha a csoport egy ország, akkor ide tartozik a hazaszeretet. Ha a csoport egy család, akkor ismert a család védelmének igénye annak minden tagja részéről.

További tulajdonság a fajfenntartás ösztöne, amely egyben csoportvédelmi reflex is. Hosszan tárgyalhatók a sokféle tulajdonságai, én most nem teszem.

A fenti alapösztönök mellett az értelem okán megjelenik a kíváncsiság, a környezet megismerésének igénye (ez részben összefügg az életösztönnel is). Ugyancsak az értelem következménye a motiváció általi cselekvés, a tanulás, és mindezek bonyolult kölcsönhatásban állnak. De az értelem hozta a versenyt is. Az állatnál nincs verseny, vagy direkt oka van (fajfenntartás elsősorban). Az ember a versenyért is versenyez. Különben nem lenne olimpia, labdarúgás és tenisz. Sok állat szeret játszani, de az ember vitte tökélyre. Kombinálja a versennyel is.

Most jöhet az élet (az emberi cselekvés értelme). A kíváncsiságból származik a megismerés, a játékosságból a művészetek, a versenyből a jó minőségű élelem, később a lakótér. A sokféle cselekvéshez képesség (jórészt tanulás árán), és akarat (motiváció) kell. És minél sokrétűbb a cselekvés, annál bonyolultabb egy ember élete, és megjelenik még egy dolog, ami korábban legfeljebb nem tudatos ösztön szintjén volt jelen: az igény. Az igény előbb utóbb motiváló tényezővé is válik.

A természet mozgás, ezt ősidők óta tudjuk. Azt is tudjuk, hogy a mozgás fontos eleme a stabilitás, és ezek szoros összefüggésben állnak a természettörvényekkel (amelyeknek nincs értelmük, „ők” működési, kapcsolati szabályok, feltételei a létezésnek (is). A stabilitás (és számtalan törvény) lényeges eleme, feltétele a harmónia, egyfajta szabályszerűség. A bonyolult és értelemmel bíró ember számára is ez alapfeltétel és alaptulajdonság egyben. Minél többet tud az ember, annál igényesebb, és ha ezen igényt végsőkig lecsupaszítjuk, a harmónia marad.

Primitív élőlény élelmet akar az élete fenntartásához. A fejlettebb válogat és néha megsüti. A modern francia szellemi kapacitásának jelentős részét áldozza ételfantáziák kitalálására. Csak az életösztönért? Igen. Meg az igénye kiteljesítéséért, meg a versenyért, meg a minőségért, saját testének és szellemének élvezetéért. A bort (vagy kinek mi kedvence) is ezért isszuk. Aki vedeli, az pedig valami rossznak a felejtésért (tehát – bármi fura – élete jobb minőségéért). A művészeteket ugyanezért, ugyanilyen ok folytán találtuk ki és élvezzük. Ha sorra vesszük az emberi cselekvést, lehet leképesztően torz, első látásra káros, mégis – alaposabb vizsgálat után láthatjuk – mind az élet alapjellemzőinek fokozásáért történik.

Az emberek sokfélék. Vannak, akik kizárólag saját kényelmükkel törődnek, ezért akár eszméket, ideológiákat is kitalálnak. Mind a cselekvésük igazolására. Ilyenekért Nobel díjakat is osztanak. Mások úgy vélik, saját kényelmük, örömük, a legalapvetőbb emberi tulajdonságok bennük megvalósult reprezentánsa akkor növekszik, ha környezetükkel is elérik ugyanezt. Ők lesznek az állatvédők, környezetvédők és hasonlók. Az ember gondolkodásában is sokféle, ideológiákat is gyárt. Miért? Ugyanezért, csak magasabb szinten. Descartes azért emelte filozófiája csúcsára a „cogito ergo sum” megállapítását, mert a gondolkodó ember alapvető motivációit sűrítette bele.

Tevékenységem legfőbb értelme, hogy létezésem minél teljesebb és tökéletesebb legyen. Mit jelent teljesnek és tökéletesnek lenni? Kinek mit. Képességei, ismeretszintje és neveltetése meghatározzák igényeit, azok pedig cselekvési motivációit. Tettei néha károsak más emberek számára, ezáltal (is) bekövetkezik egy verseny, rossz esetben háborúnak nevezzük. Az ember értelme a célja. Tökéletesíteni önmagát, környezetét, a világot. Néha hibásan cselekszik, mert még nem tökéletes (nincs kellő tudása), és ezért akár világégést is előidézhet. De ez mit sem változtat az élet értelmén.

Utóirat. Sokféle igény és ennek kielégülése van. Nekem például egy csipetnyi „élet értelme” volt Wadmalac és 2*Sü írása. És ez egy ilyen fórumon nem kevés.