Miért kell mindig ezt a kérdést feltenni, hogy "mi az élet értelme"?

Az élet értelme nézőpont kérdése.

Amikor a hegy lenéz rád, el nem tudja képzelni mit nyüzsögsz ennyire. És a többi ember mit nyüzsög ennyire. Miért szaladgálnak ennyien rajta.

Ő évtízezredek óta néz bennünket.

És a rajta lévő erdőket az utóbbi háromszáz évben csak kétszer tarolták le.

Létezése ebben a röpke 300 évben új értelmet nyert.

Eddig az élet értelme számára a szelíd szemlélődés volt.

Most meg?

Erdőt nevelni!

Azt írod: "Engem nem érdekel a te bigott és prűd maszlagot,olyat etess vele aki beveszi!"

Ezek szerint elolvastad, és ez a lényeg! Köszönöm!

Másrészt amit írok, az soha nem prüd és bigott, mert én pontosan a prüdség és a bigottság ellen lépek föl, magyarul a képmutatás és az önigazoló önámítás ellen.

Az, hogy a lelkiismeretre alapozom a nézetrendszeremet, az nem azt jelenti, hogy vallási bigottságban szenvedek, hanem pontosan az ellenkezőjét: mert lelkiismerete minden embernek van, ez tudományosan bizonyított (Konrad Lorenz), míg istene az emberiség csak egy részének. Sajnálom, hogy ennyire nem érdekel az önálló, pártatlan, független gondolkodás, hanem az előítéleteid rabja vagy. Nem baj, ezt ki lehet nőni.

Szívélyes üdvözlettel

H. L.

#6 > Ez mind-mind mi adjuk hozzá, éppen mert szükségletünk, hogy mindennek nevet, értelmet, célt adjunk magunk körül.

Igen, csak ugye pont erről szól a kérdés. :-) Az, hogy a természetnek önmagában nincs célja, szépérzéke, erkölcse, az tulajdonképpen ebből a szempontból lényegtelen. Ettől az életnek van, illetve lehet értelme, célja, az embernek szépérzéke, erkölcse. Hogy ez nem alapvető természettudományos tényekből szűrhető le, az oké, de miért is kellene abból leszűrni?

#8 > Nincs olyan hogy felsőbbrendű,ez csak sznobizmus

Nem gondolom így. Mindent lehet valamilyen módon rendszerezni, valamilyen szempont alapján hierarchiába szervezni. Mondjuk egy laptop egy bizonyos szempontból magasabb „rendű” eszköz, mint egy mobiltelefon, ami meg magasabb rendű, mint egy számológép. Nem gondolom, hogy el kell vitatni ezeknek a hierarchiáknak a jogosságát, meg kell kérdőjelezni ezeknek az értelmét, „légjogosultságát”, csak azért, mert egy másik szempont alapján tulajdonképpen mindegyik csak egy olyan eszköz, amiben különböző pontok között az alkatrészek működésének sajátosságai miatt időben változó feszültség mérhető. Ez is igaz, csak ennél kicsit többről van szó.

Van olyan, hogy valami egy bizonyos nézőpontból egy hierarchiában feljebb van, jobb, pozitívabb, stb… Itt nem magát a hierarchiát, mint viszonyokat leíró struktúrát kell önmagában megkérdőjelezni, hanem azt a szempontot, ami alapján ezt a hierarchiát kialakítottuk. Azt lehet, érdemes és szükséges is firtatni.

Inkább tartom azt sznobizmusnak, ha a különböző fogalmak jelentését elvitatjuk. Nincs olyan, hogy szép, mert az relatív fogalom, mindenki mást tart szépnek. Nincs olyan, hogy erkölcsi jó, mert az is relatív, kortól, kultúrától függően lehet valami valahol jó, valahol rossz. Azért probléma ezeknek a szavaknak az értelmét elvitatni, mert így születik a „meg nem értett művész”, az esztétikumot és üzenetet nélkülöző posztmodern „művészet”, így válik erénnyé és példává az ostobaság. Ezzel meg az a baj, hogy általánosságba ez nem tesz jót az embernek, az emberiségnek.

#10 > 2*Sü Én tettem fel,honnan tudtad?

Nem tudtam. De mivel mostanában tették (tetted) fel azt a kérdést, és hasonló véleményt fogalmazol meg itt is, és az ottani kérdésnél is a pozitív gondolkodásról, így volt pusztán matematikai esélye annak, hogy esetleg te tetted fel azt a kérdést is.

#13 > A szabadság fontosabb az erkölcsnél

Akkor nem veszed zokon, ha leszúrlak a pénzedért? Hiszen a tőled így elvett pénz nagyobb szabadságot ad az elkövetőnek. Vagy azt sem tartod aggályosnak, ha te szúrsz le valakit a pénzéért? Hiszen a szabadság fontosabb az erkölcsnél.

Az állításod vitatható. Tulajdonképpen ez a politikai bal és jobboldal különbözőségének az egyik gyökere. Az egyik nézőpontja az, hogy a társadalom fontosabb, mint az egyén, az egyénnek áldozatokat kell hozni a társadalom érdekében. A másik nézőpontja az, hogy az egyén a fontosabb, a társadalomnak áldozatokat kell hozni az egyén érdekében. Az, hogy melyik szemlélet helyes, annak nincs objektív mércéje, ez a vita mind a mai napig nincs lezárva.

És nézetem szerint azért nincs lezárva, mert a kérdés is kicsit talmi bizonyos szempontból. Az ember egyszerre egyén, individuum, zárt egység, és egyszerre alkatrésze egy nagyobb egységnek a családjának, a nemzetének, a történelmi korának, a nemének, a vallásának, a szakmájának. Az egyén és a társadalom kérdésére nem a vagy-vagy kérdést kell feltenni, hanem az is-is választ adni. Ahogy Marcus Aurelius fogalmaz: Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos.

> az állatok jobbak/tisztábbak/okosabbak mint az emberek

Ez is érdekes kérdés. Felteszek egy erre egy másik kérdést. Ki az, aki „nagyobb” antialkoholista? Az, aki életében nem ivott alkoholt, mert tart attól, hogy esetleg alkoholista lesz? Vagy az, aki megkóstolta az alkoholt, megszerette, rászokott, alkoholista lett, de leszokott róla, és !már! nem fogyaszt alkoholt? Ki az, aki kevésbé korrupt? Az, akinek nincs lehetősége lopni, sikkasztani? Vagy az, akinek bár lenne rá módja, lehetősége, mégsem teszi.

> Azok legalább nem nyomnak el magukba semmit.

És ez biztos, hogy jó? Az ember pont attól ember, és bizonyos szempontból pont attól áll magasabb szinten, hogy a zsigeri érzései, érzelmei, reflexei, ösztönei fölött van egy összetettebb tényező, a gondolkodás. Nevezhetjük ezt az agyi folyamatok egy magasabb szintű absztrakciós rétegének.

A legtöbb elhibázott döntés, sőt elhibázott élet pont abból ered, hogy az ember egy sokkal cizelláltabb gondolatiság helyett a zsigeribb, ösztönösebb érzéseire hallgat, az ösztöneit, érzelmeit szabadjára engedi, ahelyett, hogy azokat megzabolázná, igába fogná, alárendelné a hosszútávú, több nézőpont, érv alapján kitűzött céljainak, érdekeinek.

"pont erről szól a kérdés. :-) Az, hogy a természetnek önmagában nincs célja, szépérzéke, erkölcse, az tulajdonképpen ebből a szempontból lényegtelen. Ettől az életnek van, illetve lehet értelme, célja, az embernek szépérzéke, erkölcse. Hogy ez nem alapvető természettudományos tényekből szűrhető le, az oké, de miért is kellene abból leszűrni?"

Abból nem is lehet, erről szól az, amit írtam, hogy ott a késztetés, hogy adjunk hozzá, éppen a saját életcél érdekében.

Szóval teremtünk magunknak célt, mert a mi célteremtésünk nélkül nincs.

Ez a lényege az egésznek.

Pont erről írtam, nem számítottam rá, hogy nem derül ki belőle.

:)

„Tulajdonképpen ez a politikai bal és jobboldal különbözőségének az egyik gyökere.”

Nem, ez nem gyökere, mi több, semmi köze hozzá. Van a jobb- és baloldali nézetrendszer, és vannak azoknak képviselői. Ha utóbbiak állítanak ilyent, lelkük rajta. És akik azt hiszik, értik a politikai oldalak jellemrajzát, kérdeznek ilyeneket, hogy mi fontosabb, az egyén vagy társadalom. És sajnos M.A (bár kedvencem), e kérdésben téved, amennyiben a méhek az embert is reprezentálják. Mert az emberre ez nem igaz. De nézzük.

Nem minden élőlény egyben csoportlény is, de az ember az. (Az embernél) ezért beszélhetünk az egyén érdekéről és csoportérdekről, ami viszont nem feltétlenül érdeke minden tagjának. Az érdek mindkét esetben a túlélés szempontjából számít, a további (al)érdekek vagy ebből származtathatók, vagy téves megfontolásból. Beszélhetünk az egyén tulajdonságairól és csoporttulajdonságokról is, amit szintén nem minden csoporttag hordoz. Itt arról van szó, hogy az egyén elsőrendű tulajdonsága és reflexe az életösztön. Mivel az egyén csoportlény, ezért az is az egyén elsőrendű tulajdonsága, hogy a csoport megmaradjon. Ezért a csoport általában tagjai között olyan rivalizálást (versenyt) nem enged meg, ami hátrányos a csoport fennmaradására. Azonban ezt nem minden csoporttag érti meg, ebből feszültségek keletkeznek (végső soron e kényszerből alakultak ki a törvények). Ugyanakkor a csoportok bizonyos fokig átjárhatók, de nem olyan mértékben, amely veszélyezteti a csoport létét (erről később: napjaink érdekes problémája…). Ez további bonyolultságot, ezzel együtt meg nem értést is eredményez. És akkor még nem is szóltunk arról, amit te is felsorolsz a következő bekezdésben, miszerint az egyén sok csoporthoz tartozhat egyszerre, a csoportok átfedhetik egymást, és ez konfliktushelyzetet eredményez, mert az is bizonyított tulajdonság, hogy a csoportok kifejezetten szeretnek versenyezni. Itt tehát a bonyolultság olyan fokáról van szó, amelynek átlátása és a lényeg kihámozása egyáltalán nem nyilvánvaló, a téves nézetek tárháza tehát nem kicsi.

Fentieket összesítve tehát, az egyén és csoport (társadalom) általánosságban történő bármely alá/fölérendelése téves, az csak jól meghatározott konkrét esetben értelmezhető. A bal és jobboldal a különbözősége egyébként e bonyolult csoportrendszer működésében szerepet játszó alapvető eszközök prioritásáról szól. Az egyének és csoportok kapcsolatrendszerében, tevékenységében lényeges szerep jut az eszközöknek és magának az embernek, mint munkaeszköznek (erőforrásnak). A baloldal szerint elsődleges az ember tevékenysége (munkája), míg a jobboldal az anyagi eszközöket (tőkét) teszi az első helyre. Ezekből aztán nagyon sok egyéb következik, amelyek alapján meg lehet határozni a két rendszer eltérő vonásait, miközben vannak közösek is. A jobb és baloldal (mint csoport) rivalizálása azonban mindig valamelyik tulajdonság túlzott (és emiatt alapvetően hibás, nem a valós célt szolgáló) fetisizálásában keresendő. Az ellentétet valójában (az egyik oldalról sem elismert) egyensúly oldaná fel. De, mint tudjuk, az ember nem tökéletes, ezért még a legkiválóbb célját is bizonyos mértékig hibásan közelíti.

A korábban említett csoportátjárhatóság éppen napjainkban ölt olyan mérteket, amelyek komoly indulatokat eredményeznek. Pedig, amit globalizációnak szokás (tévesen) ma érteni, az nem kivitelezhető. Ennek oka egyszerű. Ha a globalizáció teljes, akkor a csoportátjárhatóság is az. Ez pedig azt jelenti, hogy valójában a csoportok elkezdenek megszűnni, és végül egy csoport lesz. Csak éppen az ember sokféle, és többek között ezért is rendeződik több csoportba. Így ez a folyamat magától kizárt, másfelől, ha explicit, vagy implicit módon ilyen kényszer keletkezik, akkor ezzel egyidejűleg feszültség is keletkezik és nő. Kijön ez természettörvények helyes értelmezéséből is.

Ahhoz a kérdéskörhöz, hogy ki/mi jobb, tisztább stb.:

Amennyiben így tesszük fel a kérdést, kellő fantáziával bárki állíthat és cáfolhat. Mert nincs „mihez képest”. Sorrend felállításához (ez jobb, mint a másik) alapvető annak a szempontnak a definiálása és abban mérték megadása. Anélkül a dolog nem is értelmezhető. Mi jobb? Meghatározásához az én szempontom érvényesüljön, vagy a szomszédé? Netán valamely csoporté? Vagy valami (senki által meg nem határozott) elvont dolog szerint? Amíg erre nincs válasz, arra sincs, ki jobb. Csak példálózva: az emberi állhatatosság, akaraterő könnyen definiálható. Az ezek alapján véghez vitt tettek mérhetők, ha a méréshez szempontot adunk. És e pillanatban az alkoholizmussal kapcsolatos kérdések megválaszolhatók. Nyilván más mérce is adható, és ismeét lesz válasz.

> Azok legalább nem nyomnak el magukba semmit. – ezt hadd

válaszoljam meg más nézőpontból.

Miért nyomnak el az emberek? Mert van mit. Mert gondolkodik, ezáltal érdeke keletkezik, amely több szempontból vizsgálható, ezekben sorrend állítható fel, és e pillanatban létezik a fontosság szempontja. Ez lesz ok az elnyomásra. Vagy ellenkezőleg, ok az érvényesítésre (és ezáltal már lehetőség lesz emberi minőség mérésére). Az állat azért nem nyom el, mert nincs mit, nincs tudata. Rendben, ha ez probléma, vegyük el az emberét. És ekkor már nincs ember, csak állat (persze egy másik). És persze probléma se lesz. De a problémák megoldásának módja nem az (legalábbis nem a természeti szabályok szerinti), hogy eltüntetjük a hordozóját.

Valójában úgy érzem, már nem az eredeti kérdésről van szó. Hanem annak sokféle aspektusáról, azok értelmezéséről, az értelmezés helyességéről, vagy téves megközelítéséről. Esetleg egyszerűen más (nem jobb, vagy rosszabb) szemléleti megközelítésről.