Amikor a letelepedés után István király a kereszténységre próbálta rávenni a törzsfőket, az úgy hatott mintha napjainkban ismert közéleti személyiségeket próbálnának rákényszeríteni hogy higgyenek a gyíkemberekben vagy lapos Föld elméletben?

István szerepe nem az volt, hogy keresztény hitre nevelte a magyarságot. Azok már jórészt keresztények voltak. A tét az volt, hogy melyik politikai blokkhoz fogunk tartozni, ami akkoriban vallási alapon különböződött meg. Rómához fogunk tartozni, vagy Bizánchoz?

István Rómához kötött minket, latin és nem cirill betűkkel írunk, latin műveltséget kaptunk, latinul misézünk és nem görögül.

Ez a két blokk egyébként ma is megvan, csak már nem annyira vallási alapon. Szovjet érdekszféra vagy Nyugat? Oroszország, vagy EU?

Még az István a királyban is elhangzik Koppánytól, hogy „pedig Bizánc jelét magamra vettem”. Egy korabeli történetíró beszámoló alapján Koppány ellátogatott Bizáncba, felvette a bizánci keresztény hitet, megkeresztelkedett, valószínű még István (Vajk) megszületése előtt, vagy nem sokkal utána, de még bőven, évtizedekkel Géza halála előtt.

Két különböző dolog, hogy egy társadalom egyes tagjai miként vélekedne, miként gyakorolnak vallásokat, valamint az, hogy egy ország fejlődési irányát meghatározó vezetés mit gondol erről.

Teljes mértékben normális, hogy egy felvilágosult királyi vezetés egyfelől a Rómához tartozást tekinti követendőnek, másfelől más hatalmakkal - így Bizánccal is - jó viszonyt kíván ápolni. És normális, hogy emellett a társadalom egyes tagjai a fejlődést egyébként nem gátoló kérdésekben megtartják ősi szokásaikat. És ebbe beleférnek rituálék is, ha azok nem lesznek társadalmi méretűek, az irány tartását gátlók.

Ezt a helyzetet egyébként bölcs és mértéktartó viselkedésnek hívják, szemben mai közéleti személyiségek viselkedésével, akiktől e tulajdonság távolabb áll, mint annak idején Róma Bizánctól.

A kereszténység felvétele egy folyamat volt (tehát nem Istvánhoz kötődik egyedül), Géza fejedelemtől kezdve kb. Könyves Kálmánig tartott, mire az egész ország felvette a kereszténységet (pontosabban: amíg el nem tűnt a pogányság). Persze Istvánnak döntő szerepe volt a folyamatban, hiszen az ő érdeme, hogy az ország a nyugati kereszténységhez csatlakozott, ő kezdte el érdemben az egyházszervezetet (valamint a keresztény állszervezetet) kiépíteni. Géza ennek az előkészítésben játszott szerepet, Szent István utódjai pedig a megszilárdításában.

Egyébként az igaz, hogy a lakosság nem örült neki, és sokáig probléma volt a központi hatalom számára, hogy az emberek ki akartak bújni a keresztény államszervezet alól, ezért a gyepűre költöztek ki, ahová az állam keze nem nyúlt ki még az 1000-es években (azaz nem épültek ki az ország peremterületein a vármegyerendszer és a püspökségek sem). Az viszont más kérdés, hogy az emberek vallási okból, vagy pedig azért menekültek a peremterületre, mert nem akartak jobbágyként földet művelni.

Másik oldalról az is igaz, hogy az állam kemény kézzel lépett fel a pogányság ellen, és az abból fakadó köztörvényes bűncselekmények ellen is (hiszen akik nem illeszkedtek a keresztény rendbe, társadalmon kívülivé váltak, és csak rablással, fosztogatással tudták fenntartani magukat).

Egyébként szerintem kár nekünk, 21. századi embereknek véleményt mondani. Ez történelem és objektíven kell kezelni. Így történt és kész. A többi, ekkor alakult ország népe (cseh, lengyel stb.) is keresztül ment ezen a folyamaton, tehát nem egyedülállóan magyar jelenség ez. A törzsi társadalom lebontása és a kereszténység felvétele igazából már a római kor óta (germánoknál) hasonlóan zajlott.