Mennyire valószínű hogy mi (fiatalok esetleg a következő generáció) leszünk az a nemzedék aki szemtanúja lesz az emberiség kihalásának?

Mellesleg baromságok is elhangzanak benne. Idézem:

"Manapság annyi energiát használunk évente, amennyit több száz évnyi napsütés juttat a Földre".

Ez akkora baromság, mint ide Lacháza meg vissza.

Még egy kis érdekesség: A napelemek egész élettartamukban nem termelnek vissza annyi energiát, hogy megtérüljön a befektetés.

Kihalás (olyan mint a dínóké) nem nagyon valószínű. Az ilyesmi ráadásul nem is olyan gyors folyamat. Viszont komoly, éhínségekkel, háborúkkal, járványokkal járó megtizedelődés előfordulhat.

Az a hozzáállás, hogy "ez nem a mi hibánk" nagyon rossz. Kína pl nem azért szennyez, mert ez a heppje, hanem mert mi képmutató és álszent módon kiszerveztük a saját szennyezésünket Kínába.

Hogy a mi időnk nem fut le...?

Szerintem gyorsan kell észhez térnünk, mert az ilyen folyamatok exponenciálisan gyorsulnak.

"Mennyire valószínű hogy mi (fiatalok esetleg a következő generáció) leszünk az a nemzedék aki szemtanúja lesz az emberiség kihalásának?"

Ennek a valószínűsége szinte 0. Egyedül akkor következne be, ha a Földet eltalálná egy kisbolygó vagy valami ilyesmi.

Hetesi és szektatársai agymenésével ne hergeld magad, nem érdemes.

Két megjegyzés az egész témához:

(1) A felmelegedés ténye vitatott, de ha tényleg melegszik a Föld néhány fokot, az még jól is jöhet (az emberiség nem érte meg tragédiaként a 10. századot, amikor Angliában borvidékek voltak és Grönlandon is búzát lehetett termelni - Európa nagy része virágzott, később, a 14-15. században a lehűlés volt az igazi katasztrófa)

(2) Ha drágul a kőolaj, az természetesen nem fog összeomláshoz meg katasztrófához vezetni a fejlett országokban, amelyek régóta készülnek az olajfüggetlenségre és ha ez sürgős lesz, viszonylag kis nehézségekkel átállnak. Az olyan fejletlenebb nagyfogyasztók, mint Kína, fognak ebbe beleroppanni, pontosabban leáll és visszafordul a fejlődésük, nekünk nincs mitől félnünk.