Mi a véleményed az emberiség jövőbeni elgépiesítéséről?

Én szerintem a föld még 200 évig nemigen fogja kibírni:)

Már most is annyi katasztórfa meg ilyenek vannak, de ez csak az én véleményem.

Az, hogy véleményem szerint sok olyan életforma van már most is az Univerzumban, amit azért nem érzékelünk élőnek, mert túlságosan elgépiesedett ahhoz, hogy élőnek érzékeljük. Pl. a fekete lyukakat nem tartjuk élőnek. Elképzelhető viszont, hogy egy technikailag nagyon fejlett életforma él benne és általa, mivel rájöttek arra, hogy hogyan állíthatják meg az időt (a szingularitás közelében a gravitációs tér kvázi megállítja az időt) és hogy hogyan jussanak rengeteg energiához. Egy aktív galaxismagot, vagy kvazárt el lehet képzelni egy nagyon fejlett űrhajónak, hiszen mozognak, és időnként jetet (kb. jupitertömegű fénysebességközeli anyagot) lőnek ki magukból, ami a pályán tartáshoz, haladáshoz kellhet nekik. Mi viszont nem tartjuk élőlénynek a fekete lyukakat, mert nem állunk olyan technológiai szinten. Ez persze csak egy feltevés.

Vegyük viszont az embert egy modern repülőgépben, amint felszáll a kifutópályáról. Egy ősember ebből csak annyit látna, hogy egy nagy vasdarab felszáll a levegőbe és nem tudná elképzelni sem, hogy azt egy intelligens lény, egy ember irányítja. Véleményem szerint az elgépiesedéssel idővel elveszítjük az emberi mivoltunkat. Minél inkább függ az emberi faj a gépektől, annál kevésbé lesz ember. Mint ahogy a lélek is elveszítette élő jellegét, hiszen testet öltött, az emberi test pedig nem más, mint egy gép, csak erről időközben megfeledkeztünk.

Képzeljük el, hogy az ember idővel meghódítja a galaxist, hatalmas űrhajókat gyárt, amik csillagról csillagra járnak. Ha olyan bolygót találnak, ahol megfelelő erőforrások állnak rendelkezésre, leszállnak, újabb űrhajókat gyártanak, majd tovább állnak. Mi szaporodik valójában? Az űrhajó! Persze, több űrhajó irányításához több ember kell, de az az anyag tömegét tekintve maximum pár tonna, míg az újabb űrhajók több ezer, több millió tonnát jelentenek, ami mellett eltörpül az ember tömege. Az ember helyett így már a gép szaporodik, míg az ember nem több, mint a gép lelke, hiszen ekkorra az egyetlen funkciója az, hogy követi a gép "életét" és olyan helyzetekben, ami a gép intelligenciája által nem kiszámolható, dönt. Gondolj bele, amikor azt mondták neked: "hallgass a szívedre". Mire is hallgattál akkor? A gép, amit a testednek és agyadnak hívsz nem volt képes kiszámolni a lehetséges kimeneteleket, így egy felsőbb irányítóhoz, a lelkedhez fordultál segítségül. Ez lesz csupán az ember szerepe a szélsőséges elgépiesedéssel. Idővel aztán, ahogy fejlődik a gép mesterséges intelligenciája, öntudatra ébred és elfelejti az ember, a "lélek" jelentőségét. Amíg nem ébredt öntudatra a gép, addig csak egy programok, kezdetleges mesterséges intelligencia alapján élő ösztönlény, ezután válik intelligens gondolkodó lénnyé. Kölcsönösen függnek majd egymástól ember és gép, de az ember ekkor már alárendelt lesz, jelentősége eltörpül, mint ahogy ma van ez a lélekkel. A gép elveszti spirituális létét, elfelejti az ember (=a lelke) jelentőségét.

Ugyanez történt akkor, amikor valami erő folytán a lélek létrehozta az első élőlényeket és végül kifejlődött az ember. Valamiért úgy érezte, ez hasznos lesz a számára, míg végül önmaga lett haszontalan és megkérdőjelezett az ember számára. Az ember képtelen megfigyelni a lelket, mert egy más életforma. Ugyanígy képtelen lesz tudományosan megfigyelni a gép az embert, mert az is egy más életforma - emiatt tagadni fogják a jelentőségét, létezését.

Hogy ez jó-e nekünk, azon még gondolkodom. Valamiért efelé tart a világ és ennek biztosan oka van.