Mi a bizonyítéka annak, hogy a Gesta Hungarorum vlach / blak jai valójában nem a románok elei?

Bollók János egyik tanulmányában hosszasan foglalkozik a kérdéssel:

[link]

A 256-259. oldal között.

Amit a vlachokról ír, az nagyjából korrekt, azonban a tanulmány álláspontja más kérdésekben ma már sajnos sok tekintetben elavult, pontatlan. Ugyanúgy kritikával kell kezelni, mint Anonymus művét :)

Anonymus gesztájának az állításait a történészek forráskritikának vetik alá, amelynek sok eleme igazából nem is szoros értelemben vett történészi bizonyítás, hanem műfaji sajátosságokból adódik. Pl. sok állításról azért tudják a történészek, hogy nem úgy volt a valóságban, mert a geszta műfaji jellegzetességeit ismerve ki lehet mutatni, hogy nem azért írta le a szerző, mert az úgy történt, hanem azért, mert a műfaj ezt kívánta.

De nem csak a műfaji jellegzetességekből lehet következtetéseket levonni, hanem egyéb logikátlanságból vagy történetietlenségből, vagy szimpla logikus következtetésekből, ami a szöveg olvasása közben feltűnik.

Pl. feltűnik a történésznek, hogy pl. a honfoglaló magyarok keresztnevei valójában (sok esetben) a saját korának divatos keresztnevei voltak (sőt, még a hunok tárgyalásánál is 12-13. századi keresztneveket ad az 5. századi embereknek, pl. Csaba királyfinak is, aki valójában nem létező személy volt. De nem csak a nevek esetében van ez így, hanem a szokások, tevékenységek leírásánál is. Pl. a honfoglalás sikerének örömére a magyarok lovagi tornákat tartottak. Elég feltűnő, hogy ez nem lehetett, Anonymus a 13. századi szokásokat kölcsönözte Árpádéknak, hiszen arról, hogy a 9. században milyenek voltak a magyarok, és mit csináltak, igazából fogalma nem volt.

Ugyanez igaz a Kárpát-medence népeivel kapcsolatban is. Olyan népeket említ a 9. században kárpát-medencei lakosoknak, akik a 13. században már ott laktak. Egyszerűen visszavetíti a saját kora viszonyait egy előző korba, és úgy tálalja az előző kort, mint a saját korát. Így történhet elő, hogy Árpád korában vlahok voltak Erdélyben, holott ez nem így volt (a saját korában már voltak, de a honfoglalás korában nem).

Ezt bizonyítani is lehet. Ugyanis ha kezdetleges formában is, de azért kormányszinten már a 12-13. században is volt írásbeliség, és az okleveleket vizsgálva képet kaphatunk arról, hogy milyen népelemek voltak Magyarországon. A románok első okleveles említése is ismeretes számunkra, és ez (ha jól emlékszem) II. András korából származik. Ezt alátámasztja a régészet is, mert kb. ebből a korból vannak régészeti leletek, amiket románokhoz lehet kötni.

Az oklevelek, a régészet támogatja egymást, a geszta műfaji sajátosságait ismerve pedig szerintem jobban megállja a helyét a tudományban az a tény, hogy Anonymus csak visszavetítette a 13. század elején megjelenő románokat a honfoglalás korába - mint a románok történelmietlen nézete, hogy lengetik Anonymus munkáját, mint annak dokumentációját, hogy előbb voltak itt, mint mi.

"Sajnos a geszta hiteltelen részei önmagukban nem igazolják minden rész hiteltelenségét"

Ezt te laikusként nem tudod eldönteni. A forráskritika a történészek dolga, ők tudják, hogy mit kell hitelesnek tekinteni és mit nem. Bonyolultabb ez sokkal annál, ahogy én előadtam.

"és ha a műfaji sajátosságok egyértelműen választ adnak valami valódiságának az eldöntésére, laikusok számára nem meggyőző ez a magyarázat sem"

A történészek nem tartják dolguknak a laikusokat meggyőzni. Azaz nem attól lesz valami hiteles vagy hiteltelen, hogy a laikusok elhiszik-e vagy sem... A közönség véleménye teljesen irreleváns a tudomány számára (ezért van az, hogy az áltudományos dolgok könnyen el tudnak terjedni a közönség körében, ezzel szemben a valódi tudományos eredmények belterjesek, csak a szakértők ismerik őket)

"okleveles bizonyítás is nehézkes statisztikai alapon"

Az okleveles bizonyítás nem így működik. A tudomány annyit tud megállapítani, hogy az első feljegyzés ekkor és ekkor történt. Ennyi megállapítást tehet. Ha a jövőben előkerül egy újabb dokumentum, amely korábban is említi őket, akkor a tudomány módosítja az álláspontját. Mindenesetre a mai ismereteink alapján ki lehet jelenteni, hogy a régészeti eredmények és az okleveles adatok támogatják egymást abban a kérdésben, hogy a románok mikor kerültek a Kárpát-medencében (ezzel szemben, a román történészek által előadott hipotézisek tele vannak önellentmondásokkal).