Hinduizmus és tudomány összefüggés?

Most már csak azt kéne tudni, mit pusztít a sötét energia, mit tart meg a sötét anyag és mit teremt az anyag.

Egyébként oké, hogy veszed a sötét anyagot, sötét energiát és az anyagot, de hol marad az energia a felsorolásból? Szerintem eléggé bepasszol az általad felállított hármas közé negyediknek (már csak az elnevezés miatt is). Csak azt nem tudom, mi feleltethető meg neki a hinduk mitológiájából.

Bocs, de véleményem szerint ez nagyon erőltetett, értelmetlen dolog, alapja meg nem sok semmi. Az emberi agy olyan, hogy megpróbál kapcsolatot találni a dolgok között - ha elég sokat agyalsz, akkor ott is talál(ni vél)sz, ahol semmiféle kapcsolat sincs.

Egyrészt a hindu istenek értelmezése is sántít. Siva nem csak pusztít, de teremt, fenntart is. Brahma teremtése inkább nem anyagi természetű teremtés. Másrészt az analógiák is sántítanak. A sötét energia nem pusztít el semmit. A sötét anyagnál még valamennyire működik az analógia. Az anyag meg nem teremt semmit, itt a teremtő erő és a teremtés tárgya keveredik össze.

> van még a kereszténységbe is egy ilyen háromság amit biztos ismertek (atya, fiú, szentlélek)

Egyébként ez a hármasság a legtöbb vallásban előfordul, némelyikben több ilyen hármasság is található. Pl. Ízisz-Ozirisz-Hórusz, Khaosz-Kronosz-Gaia, Ámon-Mut-Honszu, Zeusz-Hádész-Poszeidón, stb…

Egyetértek az előzővel, téves az analógia, és a trimurti ilyen leírása is túlzottan leegyszerűsítő. A hinduizmus egy rendkívül összetett gondolati rendszer, sokféle irányzattal, bár mindegyik a védikus tanításon alapul, de egymásnak látszólag akár teljesen ellentmondó elképzeléseket is vallhatnak. Azért látszólag, mert a hinduizmusban pont az a jó, hogy ha eléggé a mélyére megyünk a dolgoknak, akkor kezd felsejleni a különféle tanítások alapvető egysége.

Az viszont helyes észrevétel, hogy a tudomány legújabb megállapításai jobban egybevágnak a keleti vallások (főként a hinduizmus és a buddhizmus) elképzeléseivel, mint bármilyen más hagyományos elképzeléssel. Például a "világegyetem a semmiből" elképzelés, amit a kvantumfluktuációval magyaráznak, egészen egybevág a buddhista elképzeléssel a világ keletkezéséről.

Én egyébként úgy gondolom, hogy az ősi eredetű vallási szövegek hordoznak valamiféle mély tudást a világról. Mindegyik a maga módján rávilágít az igazság egy aspektusára. Csak hát ezeket a szövegeket a helyükön kell kezelni, a kulturális és történeti háttér, a műfaji jellegzetességek figyelembevételével kell értelmezni azokat. Teljesen félrevezető, amikor mondjuk a bibliai teremtéstörténetet szó szerint akarják ráhúzni valamilyen fizikai folyamat leírására. Itt mítoszokkal, mitologikus gondolkodásmóddal van dolgunk, amit csak akkor tudunk helyesen értelmezni, ha valamennyire bele tudunk helyezkedni a mitologikus világszemléletbe. Persze ez a mai világban nem könnyű. A középkorban pl. még akár a mai tudománnyal is sokkal inkább összeegyeztethető módon értelmezték a bibliai teremtéstörténetet, mint a mai, szó szerint értelmező, 6 napos kreacionisták.

Ami Brahmát illeti, őt viszont nem 3, hanem 4 fejjel ábrázolják, ami a 4 égtájat és a 4 védát jelképezi. Szóval az atomos analógia alapból bukik. Az analógiákat nem ilyen szinten, nem ilyen konkrétumokban kell keresni, hanem mitologikus dimenziókban.

A hinduizmus és a tudomány kapcsolat itt lehet olvasni:

[link]