Mitől lesz valaki kiskorától kezdve érdeklődő, tanulékony? ( Lent )

A saját jellemén kívül (ami már nagyon korán látszik) - RENDKÍVÜL fontos a nevelés! Méghozzá egészen kis kortól.

Amikor a gyerek kérdez - márpedig rengeteget kérdez, az biztos - kap elegendő normális, informatív választ?

Örülnek a kérdéseinek, vagy leintik, hogy hagyjál már békén?

Vagy még el is verik, hogy mit ugrál, miért nem marad meg a fenekén?

Ugyanígy, amikor felfedezi a világot - van neki tere? Viszonylag szabadon teheti ezt, vagy ehhez se nyúlhat, ahhoz se nyúlhat, leginkább semmihez se nyúljon?

Mivel az elején elég drasztikus módon látszik ugye, hogy merre járt... de mégis: MITŐL fogja ismerni a világot, ha nem ettől? Honnan tudja, hogy milyen a fa, mit tud, mennyit bír ki - ha még egy asztalt se rágott meg soha?

Együtt fedezi fel vele a szülő a világot?

Vagy üljön le a tv elé, aztán maradjon ott?

Jó válaszokat kaptál.

A környezeten kívül a genetika is erősen befolyásolja a tanulékonyságot. Már jópár gén alléljairól tudjuk, hogy összefüggésben állnak a koncentrációval, új élmények, ismeretek szerzésének vágyával és hasonló viselkedésbeli tulajdonságokkal. Ezek többnyire az agyban fellelhető hormonok (pl. dopamin, szerotonin) receptorai, illetve a lebontásukhoz szükséges enzimek.

Ha valaki szerencsés, akkor ezeknek a géneknek olyan változatait örökli, melyek együttesen olyan hormonális állapotokat teremtenek az agyában, ami intenzív érdeklődésben, tudásvágyban nyilvánul meg, mert az "elégíti ki" őt.

Én inkább fordítva kérdezném: miért veszíti el valaki - szinte teljesen - a vágyat a világ megismerésére?

Már a feljettebb állatok mindegyike is igyekszik - a maga képességeihez mérten - születése után megismerni a világot. Nincs ez másképp az emberrel sem. Egy kisgyerek mindent tudni szeretne, kiapadhatatlan tudásvágya van. Mindent meg akar tapasztalni, és mindenre rákérdez, hogy mi miért van. Hogy ez miért tűnik el sokaknál kisgyermek- vagy legkésőbb kamaszkorra?

Jellemzően a környezete miatt. Sokan mit látnak otthon? Befásult szülőket, akik szerint minden "hülyeség", ami nem jár közvetlen anyagi előnnyel vagy plusz kényelemmel. Tudod, tipikusan azok, akik ha néha-néha hallanak is egy tudományos hírt, általában olyasmit fűznek hozzá, hogy "ki a fenét érdekel, ettől még nem lesz olcsóbb a kenyér".

A gyerek pedig sok mindenben a felnőttet utánozza. Aki azt látja, hogy a szülők teljesen érdektelenek a tudással és megismeréssel kapcsolatban, akkor nagy a valószínűsége, hogy ő is hasonlóvá válik.

A másik az iskola. Sajnos sokszor pont a hivatalos funkciójának az ellenkezőjét váltja be, ugyanis nagyon sokszor a tanulással kapcsolatos negatív tapasztalat öli ki a gyermekből a tudásvágyat. Így ahelyett, hogy megszerettetné a tudományokat, sokakkal inkább megutáltatja.

És végül a nem megfelelő társaság is tehet róla.Ha olyan osztálytársak, haverok között szocializálódik a gyermek, akik között ciki a tudás, akik lenézik azt, aki tanul, vagy netán önmagától érdeklődik valamely tudomány iránt, akkor sokan inkább hátat fordítanak a tudásvágynak, csak hogy megfeleljenek másoknak.

A fentiek összegzése, a születéskor (sőt, valójában már előbb), az életösztön mérhetetlen kíváncsisággal lát el. Aztán jönnek a tapasztalatok. Ezek hatására jól vagy rosszul érezzük magunkat (jóllakottság, ingergazdag környezet, természetes élethelyzet, biztonság vagy éhség, szomjúság, sivár környezet és kellemetlen élethelyzet, bizonytalanság). Ezek alapján kialakítjuk álláspontunka a világról és hozzá igazítjuk a viselkedést (alkalmazkodás). Ha a szülő nincs a közelben, elhanyagol, az egy ellenséges környezet - vagy visszahúzódók, elbújók, kommunikációhiányosak leszünk, vagy agresszívak. Utóbbira bármi ok alkalmas, meg tudjuk magyarázni hogy ez az ellenséges világ megnyilvánulása. És ezek egyike sem alkalmas további tanulásra a világtól. Mire iskolások leszünk, utálni fogjuk a tanulást, ami egyfelől ellenséges reakciókat eredményez (és igazolja előítéletünket), másfelől sikertelenséget. Márpedig a legerősebb motiváció a siker.

Sivár otthoni környezet meggyőz bennünket, hogy a világ ellenséges, sikert ritkán kapunk, rossz környezet pedig megtanít a siker torz formáira (bűnözés).

Mai statisztikák az otthon szerepének erős csökkenését, a korosztály befolyásolásának növekedését, a reklámok okozta kiüresedés és hibás automatizmus kialakulásának fokozódását mutatják. Lásd utcagyerek, kulcsos gyerek, ami a munkahelyek hibás gyakorlata, a gazdaság gyengesége, az infrastruktúra elégtelensége, az oktatás lezüllesztése miatt következik be.