Attol hogy még a föld kerek létezhetnek lapos bolygók nem? Vagy ez így törvény szerű hogy minden bolygó kerek, tojás alakú?

A Naprendszerünk nem volt mindig ilyen. Régen a Nap körül hatalmas korong alakú por és gázfelhő keringett. (később ebből alakultak ki a bolygók) A keringő anyag részecskéi ugye folyamatosan vonzzák egymást a gravitáció miatt, ezért elkezdtek kisebb nagyobb részei összecsomósodni. A csomósodások egyre nehezebb struktúrát alkottak, ami még nagyobb gravitációs hatást váltott ki a környező, keringő anyagfelhőre. Idővel csak a csomósodások maradtak, mert magukhoz vonzották a maradék keringő por és gáz felhőt is a Nap körül.

És most jön a lényeg: Az ilyen csomósodások (kialakuló bolygók) tömeg-középpontja (magja) lett a legnehezebb mivel ott sűrűsödött be leginkább az anyag! Ez miatt tehát jóval nehezebb egy bolygó magja mint a felszíne. Mi következik ebből? A bolygó összes anyaga a tömegközéppont felé próbál haladni! Azt persze sosem érheti el mindegyik, hiszen a részecskék nem tudnak áthatolni egymáson. Feltorlódnak tehát a mag körül. Mivel minden egyes részecske próbál közel kerülni a maghoz, idővel gömb formát vesznek fel.

Ezért nincsenek több száz kilométer magas helyek egy bolygón, mivel a hegy is törekedne arra hogy még közelebb kerüljön a maghoz. Idővel befurakodná magát a többi részecske alkotta felszíni rétegek közé. A gömb forma tehát elkerülhetetlenül kialakul.

Ebben a geometriai struktúrában (gömb) képesek a részecskék a legközelebb lenni a maghoz, miközben próbálnak elférni egymás mellett.

Mint amikor több száz ember próbálja megkaparintani az új Iphone-t! A készülék körül egy kör alakú embercsoport alakul ki, hiszen egymást lökdösve ugyan olyan technikával törekednek elérni a hőn-áhított eszközt.

Utolsó válaszhoz pluszban:

Bizonyos mértékű nyomás (ugyebár a gravitáció miatt a bolygó külső rétegei nyomják befelé, "lefelé" az alsóbbakat) és méretek esetén már a szilárd kőszikla is úgy viselkedik, mint a puding. Vagyis ha egy bolygó elég nagy, az bizony szilárdan is fel tudja venni a közelítő gömb alakot. A bolygókeletkezésnél a por- és gázanyag összesűrűsödése olyan hővel jár, hogy eredetileg ezen bolygókezdemények alapból folyékonyak, így még könnyebb a dolog. És sok bolygó (például a Föld, de ide vehetjük sok gázbolygó-holdunkat is) rendelkezik olyan állandó belső fűtéssel (gravitációs árapályerők, radioaktív bomlás hője), ami évmilliárdokon át folyékonyan tartja a bolygó vagy hold magját (vagy legalábbis a mag és kéreg közt egy vastag köpenyrészt), így még jobban megmarad a képlékenység.

Van a csillagászatban egy ilyen közelítő méret- és tömeghatár, ami felett egy bolygó minimum geoid, vagy gömb lesz.

Ami kisebb és vagy bolygó- vagy holdtöredékként szilárd volt, mikor külön égitestté vált, illetve kis mérete miatt olyan gyorsan hűlt ki teljes keresztmetszetében, hogy nem volt ideje gömbölyűre folyni, az marad akármilyen randa amorf alakú.

A Föld-Mars közti aszteroida-övben bőven van példa mindegyik verzióra.

OFF: bocs mindenkitől, aki a fenti leírtjaimnak valamelyikét már leírta előttem, de nem volt időm végignézni 4 oldalnyi kommentet és az alapján kihúzni az összefoglalóm pontjait.

Létezik.

https://www.youtube.com/watch?v=L50bV_FC_3Y

Nézd meg ezt, ez pont olyan méret, hogy már épphogy nem jött neki össze a gömb:

[link]

Mert a legegyetemesebb forma.

Biztosan láttál űrhajos videót ahol vìzzel bohockodnak az ott gyakorlatilag egy gömb forma. Jó jó elég instabil,de akkor mindenféle egyébb erők is hatnak rá,de jobbára gömb.