Most akkor agyunk hány százalékát használjuk?

Régen még a discovery csatornán a Mítoszvadászok című műsorban is foglalkoztak ezzel a témával. Empirikus cáfolatot adtak az MRI gép segítségével, hogy mikor igyekszünk semmire gondolni még akkor is több százalékát használjuk az agyunknak, mint 10(%).

https://www.youtube.com/watch?v=VbGwL59rgA4

Bill Nye még az eredetét is elmondja ennek a mítosznak egy történet kapcsán.

A többi már csak az egyéneken múlik, hogy mire használják az agyukat. Például faktoidokat / tévhiteket terjeszt makacs önbizalommal, vagy az információ századában utánanéz a valóságnak. Mentségére szóljon a legtöbb embernek, hogy sok tévhit terjeng az interneten is, de lássuk be a sok forrás mellett egy kis gondolkodás segítségével megkülönböztethető a szamárság az igazságtól.

> Mindenki ugyanolyan aggyal születik.

Nem teljesen. De kapacitás tekintetében nagyjából igen.

> Ha mindenki kihasználná az agya 100%-át akkor például nem lenne olyan hogy valakinek az IQ-ja 60 valakinek 160 mert mindenkinek 160 lenne.

Az intelligencia nem az agy kihasználtságán múlik. Ez egy kicsit olyan, hogy nem attól lesz jól irányítható egy autó, hogy tele van a tank.

Vagy egy kicsit olyan ez, hogy bizonyos esetekben ugyanazt az eredményt el lehet érni sok munkával, és kevesebb munkával. Pl. ugyanazt az eredményt kapod, ha lemásolsz egy írást 100 példányban, és mindegyiken kihúzol egy sort, és ugyanazt az eredményt kapod, ha kihúzol egy sort, és ezt másolod le 100 példányban, csak ez utóbbihoz kevesebb munka kell. A fénymásoló ugyanolyan gyors, vonalat is ugyanolyan gyorsan húzol, de nem mindegy, hogy milyen sorrendben végzed ezeket. Ha az agy a „hardver”, akkor nagyon nem mindegy, hogy milyen „szoftvert” futtat.

Még egyszer. Az agy különböző területeinek megvan mind-mind a maga feladata. Nyilván mikor éppen a természetben jársz, akkor nem fogod használni az olvasásért felelős területet. Nem azért, mert nem vagy képes rá, hanem mert nincs rá szükség. Vagy pl. az emlékeinket is az agyunk tárolja. Ha minden emlékedre egyszerre, egy időben emlékeznél az nem lenne jó. Olyan ez, mint egy CD gyűjtemény. Egyszerre csak egy CD-t szokott hallgatni az ember. Ha 50 CD-t hallgatna *egyszerre*, akkor nem hallgatná igazából egyiket sem. Eleve kérdéses, hogy mi a „kihasználtság” jelentése. Ha minden nap meghallgatok egy CD-t, minden nap mást, akkor mekkora a CD-gyűjteményem kihasználtsága? 100%, hiszen minden CD-t használok rendszeresen? Vagy kb. 5%, hiszen csak napi 60–80 percet hallgatok CD-t, a maradék időben meg nem? Vagy 0,1%? Hiszen mikor éppen hallgatok is CD-t, akkor ráadásul egyszerre csak egyet, a maradék 49 meg nincs használatban? A „kihasználtság” egy önkényes és aluldefiniált fogalom.

> Akkor aki képes telekinézisre az hány százalékát használja 200?

(A telekinézis ellentmond nem egy fizikai törvénynek. Pl. a lendület-/ perdületmegmaradás törvényének, a termodinamika 2. törvényének. Így nem igazán tudom, hogy mit is keres a tudomány kategóriában.)

De tegyük fel, tényleg létezik telekinézis. Miért kellene az agy kihasználtságától függnie annak, hogy valaki rendelkezik-e ezzel a képességgel? Pl. vannak, akik sokkal jobban látják a színeket, olyan színek között is erős különbséget tudnak tenni, ami a legtöbb embernek szinte egyforma. Ezt a képességet sem az agy kihasználtsága okozza, hanem az, hogy a szemükben négyféle színreceptor van. Feltételezve, hogy létezik telekinézis, csak ritka, miért is az agykihasználtság következményeként kell elképzelni, és mondjuk miért nem valamiféle extra szervszerű valaminek? Lévén, hogy senki nem tudta ennek a képességnek a létezését igazolni kísérleti körülmények között, így miért kellene kizárni ezt a lehetőséget? Valahol logikusabb is lenne elsőként ennek tulajdonítani a telekinézis képességét.

Maga a telekinézis fogalma és koncepciója alig másfél évszázada született meg, a spiritizmussal. A spiritizmus elég hamar kiment a divatból, mert igen sok spiritisztáról derült ki, hogy csalt, vagy ha finoman akarok fogalmazni, bűvésztrükköket adott elő. Persze azért átörökítődtek a spiritizmus részei az okkult, majd az ezoterikus világképbe is, csak kicsit módosulva. Eredetileg a telekinézis az asztaltáncoltatás kapcsán merült fel, és eredetileg magát a telekinézist a szellemek tevékenységének tulajdonították. Aztán a spiritizmus hanyatlásával a szellemeket leváltotta valamiféle áltudományos körítés. Ha viszont már felmerült a telekinézis, azaz eldobtuk a tudományosan igazolható jelenségek világát, akkor – kicsit visszatérve az eredeti koncepcióhoz – miért ne tulajdoníthatnánk a telekinézis jelenségét valami metafizikai jelenségnek, így függetlennek olyan fizikai tényezőktől, mint pl. az agy kihasználtsága.

"Aki próbálna meggyőzni hogy nem létezik telekinézis ne fáradjon egy ismerősöm képes rá"

Valószínű tényleg nagyon ügyes bűvész (vagy csaló) az ismerősöd, biztos elhitette pár emberrel köztük veled is hogy képes rá.