Miért állítják azt egyes emberek, hogy a történelem könyvek hazudnak?

Tekintve, hogy vannak történelem könyvek,a mik egyenesen ellentmondanak egymásnak. Nézd csak meg egy francia, vagy egy román tankönyvet Trianonról és vessed össze egy magyarra. Majd rájössz, hogy a történelmet mindenki a saját arcára formálja.

Nézd meg, hogy kit neveznek háborús bűnösnek. Azt, aki a vesztes oldalon gyilkolta a nyertes oldal katonáit és azt nevezik hősnek, aki a nyertes oldalon az ártatlan, megbilincselt hadifoglyokat kínozta és meggyilkolta.

A történelmet a győztesek írják. Ezért mondják, hogy a töri könyvek hazudnak.

A #2 és a #3 válasza azért nem jó, mert más maga a történettudomány, és más az, hogy egy adott politikai kurzus hogyan értelmezi a múltat. Sőt, még az oktatási rendszerben tanított történelem is más (mert az is alá van rendelve politikai ideológiáknak és elvárásoknak).

Ha csak magát a történettudományt nézzük, akkor értelmetlen kijelenteni azt, hogy "hazudnak". A történettudományban természetes, hogy egy adott korról vagy múltbéli kérdésről idővel új dolgokra jönnek rá az emberek, és más szempontból világítják meg a kérdést, mert több információ lesz róla. Ilyen értelemben sok "történelemkönyv" valóban ellentmond egymásnak, de ennek nem az a magyarázata, hogy hazudnak.

Egyébként minden tudomány ilyen, akármelyik tudományban lehet egy új felfedezés, és mindent át kell értelmezni, amit eddig tudtunk róla. Most akkor a korábbi szakkönyvek, amelyek elavulnak, hazudnak? Ezt nem lehet így kijelenteni, mert nincs értelme. Ugyanez van a történettudományban is. A múltat egyébként 100%-ban lehetetlen megismerni, ezért többféle módszer és elmélet van arról, hogy milyen módszerrel lehet kutatni, és a ránk maradt forrásból következtetéseket levonni. Ezek a módszerek az időben mindig változnak, ezért van az, hogy ugyanabból a forráshalmazból időről időre más következtetést vonnak le a történészek. De egyébként is, a "történelem" szó nem azt jelenti, hogy mi volt a múltban, hanem azt a valamit, azt az ismerethalmazt, amit mi a múltról alkotunk. Ilyen értelemben is értelmetlen azt mondani, hogy hazudnak.

Összegzésképpen, én magáról a történettudományról beszéltem, szerintem a kérdező még soha nem olvasott szakirodalmat, úgyhogy igazából lehet, hogy kár volt ide írnom. A lényeg az, hogy amikor Vona Gábor ír egy könyvet, hogy a "hunok unokái vagyunk, ezért az azerbajdzsániak a testvéreink", annak a történettudományhoz semmi köze nincsen, az egy politikai munka, ahol az adott politikus az ideológiájának veti alá a múltat. Ennek semmi köze a történelemhez. De ugyanezt lehet elmondani akármelyik politikusról, amerikai elnökről, akárkiről. De nem ők írják a történelmet, ők csak felhasználják, igazolják belőle a maguk dolgait, ennek magához a történelemhez semmi köze nincsen. A történelmet a történészek írják, és nem a politikusok (és nem a "győztesek"). :D

Előző: bár van igazság abban, amit írsz, de téves megközelítés az is, hogy maga az XY-tudományág, mint olyan, egy felkent talárba burkolózott, szent intellektussal felfegyverzett lovag, akiről leperegnek a szubjektív nézőpontok és tényezők torzító hatásai. A tudományt is emberek művelik, emberi késztetések vezérlik őket is. Hogy is lehetne a történettudomány és az iskolai történelemoktatás között egyirányú csapóajtó:

Kristálytiszta történettudomány -> politikai és társadalmi szempontok -> részben korrumpálódott történelemoktatás

- mikor a történész is a történelemmel először az iskolai oktatásban (nomeg a tömegmédia termékein keresztül!) találkozik, amelyek alapjaiban formálják a történelemszemléletét.

"a hunok unokái vagyunk, ezért az azerbajdzsániak a testvéreink, annak a történettudományhoz semmi köze nincsen" - mondod te, mert az általad elsajátított szemlélettel és ismerethalmazzal ez ellenkezik. Felteszem, nem olvastad a könyvet, nem ismered a tartalmát, csak hallottál néhány hőbörgő díszmagyart, aztán rálegyintettél, hogy az egész hun-magyar folytonosság elmélete marhaság, vizsgálódás nélkül. (Na EZ nem tudományos hozzáállás!)

" az egy politikai munka, ahol az adott politikus az ideológiájának veti alá a múltat" / "A történelmet a történészek írják" - tudsz róla, hogy Vona Gábor történész?

(Egyébként nem hiszem, hogy egy régen letűnt, és a nyugati civilizációban általában nem túl pozitív szerepűként értékelt kultúrával való folytonosság hirdetésének különösebb politikai haszna lenne. A világ legbeszéltebb nyelvében a HUN szitokszó!)

Egyfelől sokféle okból. Tudatlanságból, politikai vagy más érdekből, vagy mert tényleg hazudnak.

És ha igen, akkor ugyanazért. Tudatlanságból, vagy érdekből.

De azért különböztessünk meg néhány dolgot. Az valóban igaz, hogy mindenki igyekszik a saját érdekei szerint cselekedni (jelesül például történelemkönyvet írni). De azért nem mindegy, milyen az értékrendje. Magas minőségben némi árnyalatnyi eltérést megenged magának. Többet nem. Silány minőségben akár az ellenkezőjét is állíthatja a történteknek.

És nem mindegy az olvasó hozzáállása. Gondolkodásmódtól függően háborodhat fel valaki apróságon, és valóban felháborító dolgon is. Ugyanakkor tudatlanságból elsikkadhat valami lényeges eltérés fölött.

Trianon sok magyarnak önmagában felháborító. A román, a cseh szeretné kisebbíteni mohóságának látszatát. Mert ha nem így lenne, miért akarta így annak idején. A francia és amerikai pedig meg akarja magyarázni "objektív" viselkedését, azt, hogy nem nagyhatalmi érdekből cselekedett. Ha mindezek apró szóhasználati eltérést eredményeznek, amiből az értő olvasó látja a lényeget, sőt, megérti a különbségeket, akkor az nem hazugság. De egy színmagyar határközeli város elcsatolását "szükségszerűségnek" beállítani, az bizony hazugság.

Csakhogy a sok meséből néhányan képesek megállapítani a valódi történéseket. Ők a történészek, a többi a néző.

A fizikáról is elképesztő dolgokat állítanak egyesek, de azért azt épeszű ember nem veszi komolyan.