Ti hisztek a globális klímaváltozásban?

Dellfil úgy kezdted: "a laikus közönség..." Valóban ahhoz érdemes szólni, a többi értőn kiolvassa a szakirodalomból.

De azért eszmefuttatásod nem éppen a laikus közönségnek szólt.

Néhány dologgal kiegészíteném mondandódat.

A földi klímát alapvetően a nap energiája határozza meg (bármilyen fontos a földi magma és annak minden következménye a tektonikus elmozdulásoktól a vulkánkitörésekig, ebből a szempontból ez nem játszik lényeges szerepet). A nap viszont nem egy "állandó üzem", hanem egy egyensúlyi állapot körül ingadozik. És ezt követi a földi éghajlat. Volt itt már több jégkorszak és több felmelegedés. Bizonyított tény, hogy most éppen egy ilyen időszakban vagyunk. De a mértékét nem tudjuk,ahhoz sokkal pontosabban kellene ismernünk a nap tevékenységét. Ezért is fontos a napfizikai kutatás.

Valóban az a döntő kérdés, ebben mennyi az ember szerepe. Az is bizonyított, hogy nagyjából a gőzgép feltalálása óta nem elhanyagolható és rendkívül káros. Csakhogy ez a "rendkívül" még nem válaszolja meg, hogy mit jelent ez fokokban. Csak hogy egyértelmű legyen néhány tizedről van szó, egyes helyeken 1-2 fokról. És éppen ez a bökkenő. Megváltoznak az arányok. A földi klíma hőmérséklet eloszlást, szélirányt és erősséget, esőmennyiséget és intenzitást jelent.

Nem attól lesz mondjuk Magyarországon 2-3 (öt-hat, tök mindegy) fokkal több, hogy nő a naptevékenység, meg sok a széndioxid. Hanem attól, hogy a kis eltérések miatt másutt keletkeznek a felhők, a légnyomáskülönbség, emiatt megváltozik a széljárás. Régen eseményszámba ment egy egy afrikai forró szél. Mára ez gyakorivá vált. Régen (itt) zömében nyugatról keletre mentek a frontok,az esőzóna, méghozzá stabil áramlással. Ma kiszámíthatatlan szinte, hirtelen keletkeznek nagy viharok, óriási özönvíz. Ezt a bioszféra nehezen tűri.

Mi itt a sarkalatos kérdés? A természeti jelenségek meghatározott szabályok szerint zajlanak, és ezt az állapotot egyensúlynak, egyensúly körüli ingadozásnak nevezzük. Matematikai alapvetés, hogy az egyensúly környékén a jelenségek stabilak (mindig ugyanúgy zajlanak, és mindig kialakul az egyensúly). Van azonban a "környéken" túl olyan pont, ahová ha egy jelenség kitér, onnan nincs visszaút. Ez az instabil állapot. Meteorógiaiul ez azt jelenti, hogy elképzelhető olyan (világméretű) időjárási helyzet, amely újabb, még rondább helyzetet generál, és így tovább. Akár évszázados időtartam is lehet, mire az ember észreveszi, hogy ebből nem lesz már egyensúly, a helyzet romlik. Ebbe a folyamatba ember (jelenlegi ismereteink szerint) beavatkozni hathatósan nem tud. Ez lesz a baj.

De itt még nem tartunk! Felelős emberek arra figyelmeztethetnek: ha ez a tendencia marad, akkor a felelőtlen magatartás lesz a meghatározó, és azt nem tudja az emberiség felelős része már megakadályozni. A felelőtlen magatartás pedig elősegíti az instabil állapot létrejöttét. Ennyi! Addig érdemes lépni, míg a felelős magatartás elérhető, míg az a többség véleménye. Mert utána már nem lehet. Nem az lesz a baj, hogy megsülünk, hanem az, hogy abnormális (de még szabályozható!) viszonyok közepette az ember magatartása rossz irányba változik, a csökkenő jó helyek megszerzése lesz a fő cél, és senki sem fog törődni azzal, közben mit és hogyan ront el. A klímaváltozásba önmagában nem hal bele az emberiség. Hanem az ez által generált emberi tevékenységbe fog belepusztulni, ami nem a klímaváltozásról, hanem a kevés elérhető kényelem megszerzéséről fog szólni.