Magyar nyelv: hogy nem veszünk észre sok mindent?

Van egy angol ismerősöm, aki elhatározta, hogy az irodalomprofesszora javaslatára megfog tanulni magyarul. Ma már elég szépen beszéli a nyelvet, és nagyon kalandosnak találja. Valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy valamennyi idegen nyelvben milyen érdekes szókapcsolatokat lehet találni, néhány elvont kifejezés egy-egy egyszerű szóból képződött. S valaki megemlítette, hogy milyen kár, hogy a magyarban nincsenek ilyenek. De! igenis vannak, csak a legtöbbet nem vesszük észre, de nem tudom miért. Pedig nem nehéz. Igaz, a magyar egy nagyon régi nyelv, így ezek a sok szó, így annak eredete vagy eredeti alakja is megváltozott vagy ki kopott. De pl. az angol azt mondta, hogy a magyar nyelv egy kaland. Szeret játszani a ragokkal, és néha úgy érzi, hogy egy új szót alkotott velük. Aztán rájön, hogy ez egy köznyelvi szó vagy kifejezés. De ami azonnal feltűnt neki, az a tól/től rag. Ami régen valószínűleg önálló szó lehetett - tolmács / ő úgy érti ezt a szót, hogy (at)tól más, a tolvaj szót is ehhez kapcsolta. Ugyanis, elvesz 'attól' valamit.

Meg nyelv egészet való megközelítését is érdekesnek találta, de nekem egyáltalán nem tűnt fel. Ebből érdekes dolgokat lehet sejteni, őseink mentalitásáról. Pl.: mindegy - nem baj. Ő úgy értelmezte, hogy minden egy. Ez is csak egy tett a sok közül, és megtörtént. Jó-e vagy rossz-e, nem számít. Megtörtént, mint bármi más, nem kell vele foglalkozni. Erre kontrázott rá a fél-elem szóval. Viccesnek is találta, hogy half part = fear. Idekapcsolta még a kétség szót is.

Elnézést, kicsit elvonatkoztattam a kérdéstől, pontosabban annak megfogalmazásától. Teljesen lenyűgözött a nyelvünk, és csak most vettem ezeket észre. De átlagban a magyar miért nem gondol ezekbe bele? Miért vesszük olyan 'egyszerűnek' ezeket a dolgokat? Eddig azt hittem, az ilyen kis érdekességek egyáltalán nincsenek benne a nyelvben.