Magyar nyelv: hogy nem veszünk észre sok mindent?

Egyrészt a szómagyarázataid nem igazán stimmelnek (a tól/től nem a tolmács szóból ered, mert amikor keletkezett, akkor még a tolmács mint fogalom teljesen ismeretlen volt a magyarban), de a elgtöbb ember azt a nyelvet, amelyiken felnött, nem tudatosan használja, hanem az "úgy van" alapon, ezért sosem gondolkodik el a részleteken.

Erre csak akkor kerül egyeseknél sor, ha küldölfön élnek, több idegen nyelvet beszélnek, és közben felfedeznek egy csomó olyan párhozamot vagy furcsaságot, ami elötte fel sem tünt neki.

Ha pl nőre vágysz-nőzől.

Ha hideg van akkor meg kimèsz az erdőbe és fát keresel, hogy tüzet rakj-fázol.

A magyar egy nagyon logikus nyelv, a kifejezèseinknek íze, színe van, amit egy külföldi sokkal hamarabb vesz èszre aki tanulta a magyart.

"Ebből érdekes dolgokat lehet sejteni, őseink mentalitásáról. Pl.: mindegy - nem baj. Ő úgy értelmezte, hogy minden egy"

Ez nem magyar sajátosság. Lengyelül a mindegy az "wszystko jedno" azaz minden egy.

Van egy sokkal nyilvánvalóbb példa arra, mikor toldalékból lesz szótő: Kinek? Nekem, neked, neki. Ráadásul itt is -em, -ed, -i ≈ én, te, ő. Ezek gyökök, amik hol így, hol úgy szerepelnek.

Egyrészt azért nem vesszük észre a magyar összefüggéseit, amiért a hal sem csodálkozik rá a vízre. Megszoktuk, a valóságunk része. Ráadásul a nyelvtant meg indoeurópai mintára tanítják (lásd szótő-toldalék), egy merev rendszerben, és minden más "helytelen", és rád szólnak, és rossz jegyet kapsz. Pedig magyarul pl. így is lehet fogalmazni:

[link]

Persze a word alápirosozza az egészet. A "magyar"-tanárról nem is beszélve.

A mindegy az valóban azt jelenti, hogy "mind egy", vagyis az összes egyforma, bármelyiket választhatom, ugyanaz az eredmény. Ez angolul is így van "all the same".

A tolmács valszeg tényleg nem a ragból eredt áttételesen sem, (lehet, hogy a talmácsból), mert pl. németül is hasonlóan hangzik: Dolmetscher.

A kétség valszeg tényleg az, hogy nem egyértelmű, hanem kétesélyes a dolog.

A félelem szót nem tudom, de egyébként valóban a magyar nyelv egy igen szép logikája az, hogy a pár egyik tagját félnek és nem egynek mondja. Ami pl. angolul egyszemű az nálunk félszemű, stb. Volt amúgy egy tök tuskó magyar riporter, aki egy külföldi nőnek magyarázta, hogy a magyar "feleség" (amit még tuskóbb módon "halfism"-nek fordított nem lévén tisztában az "-ism" képző használatával) az valójában azt jelenti, hogy mi a nőket félembereknek tekintjük. Holott baromira nem ez a logika, hanem ugyanaz mint a "félszemű" "félpár cipő" "felebarát", stb. kifejezésekben, azaz a párt tekinti csak a magyar gondolkodás egésznek. A feleség az, akivel a férfi egésszé teljesedik ki, ő az egyik fél, a férj a másik fél. (Látszik, hogy pl. a "szerződő felek" is azért felek, mert együtt alkotnak egészet.)

De egyébként van etimológiai szótár, ahol utána tudsz nézni a szavak eredetének. Pl. itt:

[link]

Az ilyesmit hívják népetimológiának. Mármint amikor fogsz egy szót, és valahogy belemagyrázod hogy mi lehet az eredete. Nagyon ritkán találnak csak bele a népek a valóságba, pedig igazából is vannak gyönyörű szóbokrok a magyar nyelvben.

A tolmács például pont török eredetű szó (dilmaç) átvétele, számos szláv nyelvben, sőt még a német nyelvben is megjelenik (magyar közvetítétessel).

A mindegy (mint minden egy), meg a kétség (kettős-ség) az például pont telitalálat, de a félelem az megint, hát legalábbis kétséges. ;) A félelemben az "elem"

résznek semmi köze ahhoz hogy "rész", az egy ilyen képző a magyarban (győzelem (win-part?), segedelem (help-part?)). (Az elem mint valaminek a része amúgy latin eredetű, épp csak a véleten műve, hogy alakilag megegyezik ezzel a képzővel.)

Máskülönben az ismerősöd talán előbb-utóbb találkozni fog igazi csodás dolgokkal, mint például a valóban ősi "szer" szótő, ami egyféle sort, (velemiféle dolgok sorát, szettet) továbbá módot ("valahogy" - kényszer: (ön)kény módján) is jelent. Mint dolgok sora, előjön a vegyszer (vegyi dolgok sora), a szerszám, az élelmiszer (élelmek sora), stb esetben. A szerszám egy érdekes darab, mert az végső soron azt jelenti, hogy a szett egy darabja (vagyis mindenféle kellékek közül egy), ugyanis a szám a magyarban nem csak a számokat (1, 2, 3) jelenti, hanem valamiféle egységet is: műsorszám, zeneszám (azaz röviden: szám, most megy a rádióban a kedvenc számom). Felszerelni valamit: ellátni a kellékek sorával.

Amúgy meg az igazán csodás találkozás, amikor a szer és a sor (ami tehát végülis egy tőről fakad) újra találkozik ugyanabban az értelemben: szerét ejti azaz sort kerít rá. Mindkettőben az a logika, hogy valahogy a dolgok sorába beilleszti.

"Ha pl nőre vágysz-nőzől.

Ha hideg van akkor meg kimèsz az erdőbe és fát keresel, hogy tüzet rakj-fázol. "

Na ez például fáj. A nőzés azt jelenti, hogy nőt szerzel, de a fázás nem azt jelenti, hogy fát szerzel (hanem hogy hideget érzel). Bár a vasazás jelenthit azt, hogy elmész vasat lopni, na mindegy... Az első esetben egy főnévből képzett igét látunk (nő + z + ik), olyan mint az autó-zik vagy a homok(o)-zik. Ez az egyszerű z sokmindenből tud igét csinálni, -ik nélkül is: víz-vizez. Viszont van olyan, hogy az ige végén a z az a szótő része, nem pedig képző (legalábbis már annyira összemosódott, hogy nem lehet elválasztani): űz, néz, és hát ilyen az is hogy fázik.

"2. - félreértetted. A tól-től rag régebben önálló szó lehetett, talán tól/tol formában. Ebből fejlődhetett ki később a tolmács szó is."

Nem így volt, ld. fentebb.