Miért viseltek sisakot a 2. Világháborúba ha átengedte a golyót?

Kis szögben lepattant róla a lövedék ezen kívül a repeszek ellen is védett valamelyest.

Jobb volt a semminél.

Elég naív kérdés. Attól, hogy egy golyó áthalad egy tárgyon, baromira nem mindegy, hogy előtte kapod vagy utána, azaz miután már lelassította valamennyire, hogy át kellett haladnia egy védőrétegen.

Nincs olyan felszerelés (modern SEM), ami tökéletesen meg tudna védeni egy puskagolyóbecsapódás erejétől, még akkor sem, ha úgymond teljesen golyóálló. Annak a mozgási energiának, amit becsapódáskor átad, kerülnie kell valahová. Attól, hogy fejbetalál egy golyó, de a sisak nem ereszti át, még ugyanúgy olyan agyrázkódást ad, hogy belehalhatsz. A fenti okból a modern hadseregek sem arra törekednek, hogy olyan sisakokat készítsenek, amik visszavernek, mondjuk, egy puskalövedéket. Egy ilyen típusú sisak hordásra túl nehéz lenne és jelentősen akadályozná a viselőjét, miközben a halálozás lehetőségét egy fejbe kapott golyótól érdemben a hátrányokkal arányosan nem csökkentené.

Semmilyen világháborús sisakot vagy páncélt nem arra terveztek, hogy megállítson egy közvetlen közelről leadott magas sebességű ballisztikus lövedéket. A szerepük inkább az volt, hogy a fel-és visszacsapodó lassú lövedékektől és a repeszektől (például gránátokból) megvédjék a viselőjüket. Emellett természetesen ugyanúgy funkcionálnak, mint egy munkavédelmi sisak vagy bukósisak: megvédenek az esések, ütközések, zuhanó tárgyak okozta sérülésektől.