Melyik volt szerintetek az emberiség történetének az eddigi legszebb korszaka?

"Az ókori bibliai emberek Ádám, Mózes Ábrahám..... több száz évig éltek"

A kérdés a történelemre, nem mesékre vonatkozott kedves előző.

Ovidius szerint az Aranykor

Aurea prima sata est aetas, quae vindice nullo,

sponte sua, sine lege fidem rectumque colebat.

Poena metusque aberant, nec verba minantia fixo

aere legebantur, nec supplex turba timebat

iudicis ora sui, sed erant sine vindice tuti.

Nondum caesa suis, peregrinum ut viseret orbem,

montibus in liquidas pinus descenderat undas,

nullaque mortales praeter sua litora norant.

Nondum praecipites cingebant oppida fossae;

non tuba directi, non aeris cornua flexi,

non galeae, non ensis erat: sine militis usu

mollia securae peragebant otia gentes.

ipsa quoque inmunis rastroque intacta nec ullis

saucia vomeribus per se dabat omnia tellus;

contentique cibis nullo cogente creatis

arbuteos fetus montanaque fraga legebant

cornaque et in duris haerentia mora rubetis

et quae deciderant patula Iovis arbore glandes.

Ver erat aeternum, placidique tepentibus auris

mulcebant zephyri natos sine semine flores.

Mox etiam fruges tellus inarata ferebat,

nec renovatus ager gravidis canebat aristis;

flumina iam lactis, iam flumina nectaris ibant,

flavaque de viridi stillabant ilice mella.

S lett legelőbb az aranykorszak, mely nem fenyitéstől

s törvénytől, hanem önként folyt becsületben, erényben.

Félelem és megtorlás nem volt, felszegezett érc

bősz szót nem mutatott, a tömeg nem nézte riadtan

esdve a bíráját, bírátlan volt kiki biztos.

Bérceiről a fenyő, bebolyongani távoli tájat,

nem szállt még le a hömpölygő habos árra, kivágva;

senkisem ismert még más partot, mint a magáét.

Városokat meredek mély árkok még nem öveztek;

görbe, rezes hadikürt s hosszú haditrombita nem szólt,

nem volt harci-sisak, sem kard: katonák hada nélkül

élt biztonságban minden nép, lágy nyugalomban.

Ember nem kötelezte, kapák s eke föl se sebezte,

és mégis megadott a mező mindent maga önként;

mind megelégedvén a magától-lett eledellel,

vackort gyűjtöttek, hegyi epret szedtek az erdőn,

és somot és szedret, mely tüskés cserje között csüng,

s mit hullat Jupiter terebélyes tölgye, a makkot.

Elnemenyésző volt a tavasz, langy lengedezéssel

mag nélkül született szirmot simogattak a szellők.

Majd meg a fölszántatlan föld meghozta gyümölcsét,

szűzi mező sárgult sok súlyos búzakalásszal;

egy folyamár tejjel, nektárral folyt le a másik,

zöld viruló tölgyből csepegett az aranyszínű színméz.