Van itt olyan, aki kutató/egyetemi tanár/professzor?

Még nem vagyok professzor, de talán kutató már igen.

Sorrendben válasz a kérdéseire:

- fizika

- középiskolában

- ELTE

- még a múlt évezredben

- igen

- igen

- nem

- változatos dolgokkal lehet foglalkozni, aminek egy részét magad választhatod meg, sok új dologgal találkozol, aránylag kötetlen munka, sok otthoni munkával, de aránylag sok szabadsággal jár, szakmai együttműködések révén ingyen eljutsz olyan helyekre, amiért mások sokat fizetnek, stb...

Kutató-oktató vagyok, habilitált docens

1. Élet- és környezettudományok.

2. Általános iskola 5. osztályában döntöttem az ökológia-biológia-környezettudományok mellett, korábban óvodás koromtól régész szerettem volna lenni.

3. Több egyetemet is végeztem. Az első az ELTE volt, amit nagyon élveztem.

4. Az első munkahelyem a doktori iskola alatt volt, 30 éves voltam akkor.

5. Kezdetektől fogva kutató és egyetemi oktató vagyok.

6. Nagyon élvezem, el sem tudom magam más szerepben képzelni. Hivatásom és hobbim is egyben.

7. Természetesen nem bántam meg. Igaz ugyan, hogy kevesebbet keresek, mint más pályatársaim, de a magam ura vagyok és azért fizetnek amit ingyen is csinálnék és amit soha sem tekintettem negatív értelemben munkának. Érzem, hogy fontos, hasznos dolgot csinálok, valódi értéket teremtek.

8. Annak ajánlom, aki elhivatottságot érez a tudomány iránt és aki szereti a szellemi szabadság levegőjét. Nem ajánlom annak aki meg akar gazdagodni, jólétben akar élni, vagy nagy családot szeretne. Legjobb, ha egy kutatónak van házastársa, az is kutató, de lehetőleg ne vállaljanak gyereket, mert a gyereknevelés sok időt, odafigyelést, szeretetet, energiát kíván és ráadásul meglehetősen költséges.

9. A fizetésemmel a fentiek figyelembevételével meg vagyok elégedve, mert el tudom tartani belőle magam, jut könyvekre, fedezni tudom a kutatásaim olyan költségeit amit az egyetem sajnos nem fedez, el tudok menni nemzetközi konferenciákra évente egyszer-kétszer. Luxus nyaralásra már nem futna belőle, új autót vagy nagyobb lakást már nem tudnék venni, gyereket sem tudnék eltartani belőle megfelelő színvonalon, de idős szüleimet azért kicsit tudom támogatni.

10. Hát attól függ ki mit nevez jó életszínvonalnak. Én végül is elégedett vagyok, mert azt csinálom amit szeretek, van fedél a fejem felett, tudom fizetni a rezsi és élelmiszerköltségeimet, van internetem, van egy autóm, eljutok külföldre is. Ha meg akarok venni egy könyvet megvehetem, ha meg akarok venni egy színházjegyet megtehetem.

11. Házastársammal (aki szintén kutató, azonos szakterületen) ketten élünk, de mindketten támogatjuk anyagilag a szüleinket és gyakran vagyunk náluk. Én minden nap benézek a szüleimhez és hétvégén hosszabb időt is töltök velük.

Egyetemi adjunktus (állami felsőoktatás) és tudományos munkatárs (MTA kutatóintézet) vagyok.

Milyen tudományágban tevékenykedsz? Állam-és jogtudomány.

Mikor döntötted el, hogy ez a pálya lesz a hivatásod? 14 évesen egyetemen akartam tanítani, a jog 18 évesen jött (történésznek indultam).

Milyen egyetemet végeztél? Mikor álltál munkába? A jogot az ELTE-n kezdtem, de már Szegeden államvizsgáztam. Szereztem a Corvinuson egy igazgatásszervezői diplomát, a jogi PhD-t Győrben csináltam. Egyetem alatt is dolgoztam 22 éves koromtól napi 8 órában a megélhetés miatt. Ezért nappaliról levelezőre váltottam.

Kezdetektől fogva ezt csinálod? Élvezed? Megbántad? Miért ajánlod, és miért nem? Tudományos pályára 26 évesen kerültem, 13 éve csinálom. Abszolút élvezem az oktatást és a kutatást és a publikálást. Csak annak ajánlom, akinek ez az életcélja. Sajnos nem mindenkit látok ilyennek. Annak nem ajánlom, aki mindent azonnal akar elérni, ezen a pályán (társadalomtudomány) nem nagyon vannak azonnali megoldások. "Majd én két év után vezető leszek" - gondolja az Y generáció. Sokszor még 10 év után sincs benne köszönet.