Laboratóriumi körülmények között elő lehet állítani olyan helyet, ahol bármely (a sok közül) fizika törvénye közül csak egy nem érvényes?

A fizikai törvények attól törvények hogy nincs kivétel.

Persze volt már rá példa hogy találtak kivételt, lásd relativisztikus fizika.Szóval ebből kiindulva lehet ilyet keresni de a lottó ötösre nagyobb az esélyed bár Nobel díj jár érte.

A mi világunkban nincs ilyen hely.

A törvények még a fekete lyuk belsejében is érvényesek (valószínűleg) - csak ott ugye másképp mutatkoznak meg.

Ilyen alapon talán úgy kérdezném, hogy hol nem érvényesek a körülöttünk megszokott törvények (és akkor ott nem).

Nem lehet, ugyanis a fizika törvényeit kovariáns egyenletek írják le, azaz akármilyen csúnya transzormációt hajtok végre, az egyenlet alakja megmarad, ugyanúgy transzformálódik az egyenlet 2 oldala.

Ez a speciális relativitáselmélet lényege, amit másodpercenként több milliárd kísérlet igazol. Ilyenek a világ szimmmetriái. Máshogy pedig nem lehet, mert a kísérlet is ennek ad igazat.

Nincs konkrét példa, mert a dolgot másképpen kell érteni.

Egy törvény azt jelenti, hogy ő mindig érvényesül. Nincs olyan, hogy néha nem. Viszont minden törvénynek van értelmezési tartománya. Ez azt jelenti, hogy egy objektumra bizonyos körülmények között egy törvény vonatkozik, más körülmények között meg egy másik.

Példa: adott egy gumilabda. Vegyük a gravitációs törvényt. Ha a labda a levegőben van, le fog esni. Mindig! Ha a labda az asztalon van, soha nem esik le. Pedig hat rá a gravitáció. De ekkor hat rá az asztal ellenereje is (amit nyom), ezért a labdára ható gravitációt az asztal kiegyenlítette. Vágd földhöz a labdát. Amíg el nem éri a földet, a Newton törvények érvényesek (mozgás). Amint eléri, elkezd összenyomódni, mert a föld nem engedi tovább menni. A mozgási energiája szépen átalakul feszültségi energiává (a labda egyfelől megáll, másfelől jól be van horpadva). Ekkor tehát nem a Newton törvényt kell alkalmazni, hanem az energia és feszültségtörvényeket. A Newton törvény ugyan érvényes továbbra is, de a labdára nem. Csakhogy az összenyomott labdában belül így feszültség keletkezik, és mivel semmi sem akadályozza, ez a labdát arra készteti, hogy újra gömb legyen. Még mindig az energia és feszültségtörvények érvényesek, csak másik részük. Egyszer csak a labda ismét gömbölyű lesz, ám a visszaformálás csak a földdel ellentétes oldalon lehet, ott nincs semmi, ami ezt akadályozza, a földél viszont ott a föld. Ezáltal a rugalmas labdára ismét a földdel ellentétes irányú erő hat, ami mozgásba hozza (elpattan). Ekkor már a feszültség megszűnt, tehát a vonatkozó törvények nem hatnak, helyette a Newton törvények (erőhatás) aktiválódnak ismét.

A labda pattog egy darabig, végül megáll. Miért? Mert közben van még egy törvény is. Mindez a levegőben történik, a labda nekimegy az álló levegőrészeknek, és ezáltal mozgásba hozza őket. Hatás-kölcsönhatás törvénye, a labda az energiája egy részét (amit eredetileg a hajításodból kapott) a levegőnek adja. A föld is mindig deformálódik kicsikét. Oda is megy energia. Szóval a súrlódási törvényeket és az energiamegmaradási törvényeket is használni kell, míg a labda mozog. Addig hatnak, működnek, ha a labda ismét megáll, e törvények ugyan léteznek, de a labdára nem hatnak, mert ekkor nem értelmezhetők. Ők csak a mozgásnál kezdenek ismét hatni.

Mint látod, nem kell laboratórium. Elég egy labda, a tér és te magad. Meg némi fizikaismeret.

A természeti törvények attól azok, amik, mert a saját érvényességi körükön belül mindig igazak. Ha rendellenességet tapasztalunk, akkor először mindig arra kell gyanakodni, hogy a mérések nem stimmelnek, vagy valamilyen körülményt nem vettünk figyelembe. Ha azonban ezeket a lehetőségeket mind kizártuk, akkor lehet arra gondolni, hogy sikerült egy új összefüggést felfedezni, amely vagy pontosítja a korábbi törvényeket, esetleg korlátozza azok érvénességi körét, vagy pedig sikerült kimutatni, hogy nem elég jók, és helyükbe lép egy új, amely azonban a régi megfigyeléseket is meg kell tudja magyarázni. Ez utóbbi eset az, amikor egy elméletnek egy általánosabb kiterjesztését sikerül megalkotni. Tehát ilyen értelemben a természeti törvények alól nincs kibúvó, vagy ha látszólag valami mégsem teljesíti azokat, akkor ezt nevezzük tudományos felfedezésnek, és hosszú távon az ilyenek alakítják magát a tudományt és a tudományos gondolkodást.

Ez tehát egy oda-vissza hatás, de ennek alapja mindenképpen az, hogy a természet matematikailag leírható törvények alapján működik, amelyeket nem lehet csak úgy hatályon kívül helyezni. Ha lehetne, az azt jelentené, hogy a valóságnak létezne egy olyan minősége, amelyet tudományos módszerekkel nem lehet kutatni. Ez volna a természetfeletti. De jelenlegi ismereteink szerint ilyen nincs.

Ha esetleg még él a kérdés. :)

A sebességek összeadódása nem érvényes a fény sebesség fölött. Tehát ha állsz egyhelyben és felkapcsolod a kezedben lévő zseblámpát, a fény c-vel fog haladni. Ha elindulsz vele, akkor is, mert a fény sebességet még a fény sem lépheti át ilyen módon sem.

Ennek a felismerésének a hatására jött létre a relativisztikus fizika, az Einstein féle Relativitás elmélet és az ezekhez kapcsolódó törvények, de mivel ez is egy törvény, már megint ott tartunk hogy van törvény ami leírja. ;)

A #8 válaszhoz. A sebességek összeadódása (ahogy ott értik) sohasem érvényes! A sebességek mindig relativisztikus módon adódnak össze. Két csiga sebessége is. Azonban ezt észleni is kell, azaz kimérni. Nos, a fénysebesség közelében e tény eléggé látványosan kimérhető. A csigák esetén is fennáll, csak pillanatnyilag nincs olyan műszer, amely ezt ki is mutatja.

De az einsteini elmélet éppen az, hogy a sebességek mindig relativisztikusak!