Kezdőoldal » Tudományok » Egyéb kérdések » 23 évesen még kezdhetek...

23 évesen még kezdhetek tudományos karrierbe úgy, hogy csak most kezdek belemélyedni egy területbe?

Figyelt kérdés

Leginkább úgy határoznám meg magam, hogy olyan jó képességű srác vagyok, aki a középiskolai évei alatt kissé "hibernálódott". Mindenből hoztam egy jó szintet (szinte mindenből ötös voltam), csak magánéleti dolgokon való rágódás meg szorongás miatt nem nagyon feküdtem rá a karrierépítésre.


Felvettek egy világszínvonalú egyetemre külföldön, de betegség miatt ott kellett hagynom, haza kellett jönnöm. Jelenleg egy olyan szakot végzek, ami piacképes végzettséget ad, de egyáltalán nem szeretem. Ezért mellette vendéghallgatóként bejárok máshova is, ami jobban érdekel.


Úgy érzem, megvan bennem a lehetőség, hogy kutató, egy szakterület kiválósága legyek, csak eddig volt valami fal, ami ezt megakadályozta. Ha most, ezekkel a képességekkel hozzákezdek, lehet még belőlem valami? Sok korombelit ismerek, akik már nagyon komoly eredményeket értek el és sokkal előrébb vannak ilyen téren, mint én, ezért bizonytalanodtam el. Lépten-nyomon úgy érzem, hogy rengeteg ziccert kihagytam, rengeteg olyan lehetőség mellett mentem el, amit mintha rám szabtak volna. Pl. egyik általános iskolai tanárom ajánlgatta, hogy jelentkezzek az ország egyik legjobb gimijébe, de a szüleim nem nagyon akarták, mert az "versenyistálló" és féltek, hogy nem fogom bírni. Ilyen és ehhez hasonló okok miatt maradtam le, úgy érzem. Nem hittem eléggé magamban. Ezenkívül nagyon sok mindent akartam, és nem tudtam eldönteni, mibe érdemes a leginkább energiát fektetni, így végül kissé két szék között kötöttem ki. A legnagyobb eredményem, amit fel tudok mutatni egy országos OKTV-döntő és a felvétel az említett egyetemre.


2015. okt. 20. 00:07
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
51%
Persze, ez nem sport, nem számít a kor igazán, 40éves korig pedig az agy sem gyengül, legfeljebb lustul picit..
2015. okt. 20. 00:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
31%
Nem nagyon, de nem a korod miatt, hanem mert teszetosza vagy. Aki tudományos szaktekintély akar lenni, kb. ilyenkor már tanársegéd. Ha még most is gondolkodsz azon, mit kéne csinálni, akkor még vagy 10 évig fogsz.
2015. okt. 20. 00:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 A kérdező kommentje:
Azért vagyok teszetosza, mert túlzottan maximalista vagyok. A szüleim nagyon sikeres emberek, azt hiszem, azért nem indultam el középiskola alatt tudományos irányba, mert állandóan azt hallottam, hogy kutatóként fel fog kopni az állam (a szüleim egy sikeres vállalkozást vezetnek, amibe beletanulhatnék én is. De engem a tudás jobban érdekel, mint a pénzkeresés). Azért lettem bizonytalan, mert nem volt, aki felkarolt volna, nem volt példa előttem.
2015. okt. 20. 01:04
 4/25 anonim ***** válasza:
33%
Aha, hát az is hiba.
2015. okt. 20. 01:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 anonim ***** válasza:

Klasszikus eset, hogyan lehet egy kisebbrendűségi komplexusokkal küzdő embert nevelni valakiből. De az első lépés, hogy légy önálló, higgy magadban, és ne törődj az aggodalmaskodókkal. A kritikákra figyelj, ha hasznosíthatod, tedd meg, ha nem, felejtsd el.


A képesség sokat számít, de csak annyiban, hogy az életben sok az akadály, és kisebb képességet több akaraterővel kell kompenzálni. Ez pedig nem mindenkinek áll rendelkezésére. Tehát, ha kellően erős az elhatározásod, teszed a dolgod és nem adod fel, bármi összejöhet. Legfeljebb te nem 26 évesen írod meg a doktoridat, hanem mondjuk 30 évesen. És az első komolyabb cikked nem 24 éves korodban, hanem 28 évesen jelenik meg. Ez a hátrány. Ha foglalkoztat, az baj. Küzdd le, mert hátráltat. Ha más bajod nincs, akkor egyszerűen tedd a dolgod. Azt fogod elérni, amit nagyon akarsz, mert azért nagyon fogsz küzdeni. És minden ezen múlik. A fontossági sorrenden.

2015. okt. 20. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 A kérdező kommentje:
Köszönöm, ez jól esett! Nagyon tetszenek a gondolataid, és hogy ilyen pontosan átlátod a helyzetet. Írhatok neked privátot? Beszélgetünk egy kicsit?
2015. okt. 20. 14:37
 7/25 anonim ***** válasza:
Igazából szerintem sem lehetetlen a dolog, csak első pillantásra tűnik soknak az a pár év, amivel le vagy maradva, de ha van elég időd és kitartásod hozzá, simán végigjárhatod azt az utat ugyanúgy, amit előtted pár évvel fiatalabban tettek meg mások. Nyilván, ha 18 éves korodban kezded az egyetemet, akkor könnyebb dolgod van és más úgy, mint 23 évesen elkezdeni, de akkor sem veszett fejsze nyele. Ha 60 éves lennél, akkor lehet azt mondanám, hogy... De most ez, hogy nem 18 évesen kezded el, hanem 23 évesen, igazából pár évről van szó csak... A kitartás és akaraterő a fontos itt, nem pedig, hogy hány éves az ember. Mellesleg ismerek olyan embert, aki 36 évesen kezdett neki az egyetemnek és ma már előadásokat tart...
2015. okt. 20. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 A kérdező kommentje:
Elég szerencsétlennek érzem magam... többször is ott volt a lehetőségem, hogy a számomra jobb utat válasszam, de félelemből nem tettem. Igazából mások se értik, mi van velem. Mindig mindenki azt mondja, hogy baromi okos vagyok, és hogy nekem ki kéne teljesednem, de valahogy nem vagyok képes rá. Valami miatt nem érzem magam szabadnak. Talán ez az átkozott sikerorientáció az oka, ami nyomaszt.
2015. okt. 21. 00:27
 9/25 anonim ***** válasza:
Kiemelkedő tehetség nem úgy lesz valakiből, hogy "majd az egyetemen megtanulja", egyemmegalelketeket. :D Namindegy, csináld, aztán valami lesz.
2015. okt. 21. 01:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!


Úgy gondolom, nem te vagy az egyetlen, aki többé-kevésbé hozzád hasonló úton jár/járt. Az általad nyújtott eredményeid nyílván mutatják, hogy valamit már elértél. A helyes út megtalálása valóban nem mindig a legegyszerűbb feladat, hiszen az életben sokszor szembesül az ember nehezebbnél nehezebb megpróbáltatásokkal, és számtalan félrevezető terelőúttal.

Ezeken túl kell lépni, legfeljebb tanul az ember az elkövetett hibákból ill. az elmulasztott lehetőségekből.


Viszont ennek ellenére mindenképp azt mondom, hogy kellő kitartással, akarattal a kívánt cél véghezvihető.

Márpedig ha vannak elhatározásaid, és felismerted hogy mi érdekel, mivel szeretnél foglalkozni, akkor ebből következik, hogy vannak céljaid.

Vagyis lényegében minden rajtad múlik, azon hogy mennyire vagy kitartó.

Hátrány nyílván van, azokkal szemben, akik már jelentős tudományos eredményeket értek el. Azonban ez egyrészt leküzdhető, másrészt az életkorkülönbségek az idő előrehaladásával "kiegyenlítődnek", azaz utólag már egyáltalában nem feltűnő.

Másrészt nem szabad szemelőtt veszteni azt sem, hogy biztosan vannak olyanok is, akik nálad sokkal rosszabb helyzetben van, legyen ez akár családi probléma, anyagi helyzet, vagy bármi más.


Ezeket figyelembe véve még semmi nincs veszve, hiszen lehetőséged van, tudásod van, remélem szorgalmad és kitartásod is, mi más kéne még?


Szóval a válasz igen, kezdhetsz tudományos karrierbe.

2015. okt. 21. 04:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!