Mi a különbség a tudomány és a vallás által létrehozott világelmélet között?

Az a baj kérdező, hogy két olyan dolgot állítasz egymással szemben, aminek nincs sok köze egymáshoz. Ez olyan, mintha megkérdeznéd, mennyire számít a csapatösszhang a Forma 1-ben és a fociban, és rá kell jönnöd, hogy két teljesen különálló dolog, és már a fogalom értelmezése is mást jelent a két sport esetén.

De megpróbálok válaszolni a kérdésedre, viszont előre jeleztem, hogy nem szeretem a tudomány és a vallás szembeállítását vagy összehasonlítását, és értelmetlennek is tartom, mivel teljesen más dolog a kettő.

Mind a tudomány, mind a vallás léte abból az alapvető tényből következik, hogy emberek vagyunk. Ez triviálisnak tűnhet, de a két jelenséget csakis ebből kiindulva lehet magyarázni, hiszen az ember valamiért létrehozta.

Miért van tudomány? Mi a tudomány értelme, célja, funkciója? Alapvetően az ember kíváncsi lény. Hogy miért, annak ne firtassuk az okait, egyszerűen fogadjuk el ezt az állítást (ha úgy tetszik: legyen ez egy axióma). Az embert érdeklik a világ dolgai, szeretne minél többet megtudni az őt körbevevő világról. Szeretnénk megérteni a világ működését, felépítését, a dolgok törvényszerűségét. Az ember más az őskorban is szerzett ismereteket a világról, amik hasznosak voltak számára. Tudta például, hogy melyik bogyót eheti meg, és melyik mérgező. Feltalálta a tűzgyújtás képességét, a kereket, mert ezek számára hasznos dolgok voltak. Vagyis elkezdte a világ megismerését. Később aztán kialakult a matematika, a fizika, a biológia tudománya. Először még nem a mai magas szinten, hanem alap dolgokra kellett rájönni. Minél többet tudott az ember a világról, annál többet szeretett volna belőle megismerni. Azt is látta, hogy sok szerzett tudást a saját javára tud fordítani. Ugyanakkor szüksége volt arra is, hogy biztos legyen abban, hogy a megszerzett tudás valódi. Vegyünk egy fizikai példát! Az ember más ősidők óta láthatta, hogyha valamit elejt, az le is esik. De biztos volt abban, hogy a nehezebb dolgok gyorsabban esnek. Ezt aztán később meg kellett vizsgálni kísérletekkel, melyek során kiderült, nincs különbség abban, ha egy nehéz vagy egy könnyű tárgyat ejtünk el.

És mit adott a megismeréshez a tudomány? Módszert. Minden tudomány esetén más ez a módszer, de minden tudománynak van egy sajátos, kidolgozott, jól bevált módszere ahhoz, hogy a világ jelenségeit feltárja. Ha a tudomány által kidolgozott módszer szerint végezzük a méréseket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a világról nem fogunk hamis képet kapni. A tudomány jelentősége abban keresendő, hogy módszert adott a vizsgálatokhoz. A tudomány által felállított világkép pedig sok mindentől függ. Attól, hogy melyik tudományról beszélünk. Ez talán elsőre nem tűnhet jelentősnek, de egész más elképzelése van a világról a politikatudománynak, mint a filozófiának. Ne feledkezzünk meg, hogy nem csak természettudományok léteznek. De nem is célja egy tudománynak, hogy egységes világképet alakítson ki. Egyszerűen csak leírja a dolgokat, megfigyeléseket, szabályokat. A fizika tudományának például van standard modellje, de a mai napig nem sikerült egyesíteni a relativitáselméletet a kvantummechanikával. Tudományfilozófiai kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán egy mindent leíró világképre. Mondanom sem kell, hogy ebben a tekintetben a társadalomtudományok vagy a pszichológia dolga még nehezebb. Vagyis olyan, hogy tudomány által létrehozott világelmélet, nincs. Vannak tudományok, és mindegyiknek megvan a maga elmélete, a maga módszertana, de egy mindenre kiterjedő egységes elmélet nem létezik.

De mi a helyzet a vallással? Abból indultunk ki, hogy emberek vagyunk. Az ember elég érdekes lény, mert a kíváncsiság mellé kapott képzelőerőt, és mindemellett társasági lény. A képzelőerő segített már minket a kezdetektől fogva. Segített, hogy kreativitásunkat kibontakoztathassuk. Kezdetben csapdát készítettek a mamutnak, ma már okostelefonokat gyártunk. Kreativitás nélkül ez nem lett volna lehetséges. És képzelőerő nélkül a tudományok sem tudtak volna fejlődni. Feltételezem, hogy nagyon sokan tudják, hogy a világ atomokból épül fel, de meglehetősen kevesen vizsgáltak tényelegesen atomokat. Ahhoz, hogy megértsük a világ működését, rendelkeznünk kell valamekkora képzelőerővel. Ezt a gondolatmenetet itt hagyjuk is abba, és térjünk rá arra, hogy az ember társas lény.

Alapvetően egy elég bonyolult és összetett társadalomban élünk anélkül, hogy ennek jogosultságát megkérdőjeleznénk. Amikor jön veled szemben egy rendőr, és igazoltat, akkor nem teszed fel a kérdést, hogy ez az ember miért több mint én, hogy lehet hogy ő rendőr, én meg nem, miért van neki joga ehhez, míg én nem igazoltathatok embereket. Pedig jobban belegondolva ez nem magától értetődik! Egyszerűen van egy folyamat, ami által valaki rendőrré válhat, és az egész társadalom rendőrként fogja elismerni. Ugyanígy megvan a folyamata, hogyan lehetsz diplomás, hogyan lehet jogosítványod, hogyan lehetsz önkormányzati képviselő stb. Ezek a folyamatok társadalmilag legitimek, és még csak meg sem kérdőjelezzük őket.

De persze ennek is megvolt a maga oka: az ember egyedül nem túl sokra mehetett volna a ragadozók ellen. Semmit nem tudunk, ami segítségével megvédhetnénk magunkat egy kiéhezett oroszlán ellen. Egyedül az intelligenciánk segít. Ez viszont jobban ki tud bontakozni akkor, ha együttműködünk. Neked például nem kell azon aggódni, mivel mész be reggel dolgozni, mert tudod, hogy az a busz vagy metró vagy villamos menetrend szerint jönni fog, és lesznek, akik biztosítják az áramot, a benzint stb. De miért is fontos ez? Mert abból, hogy társas lények vagyunk, az következik, hogy ragaszkodunk egy adott közösséghez.

És végre rátérek a vallásra. Mindjárt megérted, miért vezettem fel ilyen hosszan. A vallás ugyanis nagyon összetett dolog. Egyrészről a vallás bizonyos értelemben közösségi esemény. Közösségi, mert a vallást magunk is megtanuljuk. A vallás többek között mítoszokból és rítusokból tevődik össze. A mítoszokat meghallgatjuk, a rítusokat ellessük, és elsajátítjuk. Idővel ennek legitimitása ugyanolyan megkérdőjelezhetetlenné válik számunkra, mint bármi más a társadalomban (lásd: rendőrös példa). A vallás egyrészt tehát segít összetartani a közösséget. Másrészt egyes vallásokban megjelenik valami természetfeletti lény is (nem mindig isten), aki segít rendben tartani a dolgokat, segít, hogy a világ úgy működjön, ahogy kell neki. Nem minden vallásban van ugyanakkor ilyen. De a vallás kicsit talán harmóniát is tud nyújtani a kaotikusnak tűnő külvilággal szemben. Persze a rítusokból, mítoszokból következik, hogy összetartást teremt a csoporttagok között, ami társas szempontból mindenképpen előnyös.

A valláshoz képzelőerő is kell, de mint mondtam, a tudományhoz is. Az embernek pedig ez adott!

A vallás ezentúl alkalmas volt arra is, hogy az élet nagy filozófiai problémáira megoldást kínáljon. Például miért van szegénység, miért nyomorog ennyi ember, mi történik a halál után velünk. Mondtam már, hogy az ember kíváncsi lény. Ebből fakad, hogy ilyen problémák is érdeklik őt. A vallás, ha megoldást nem is minden esetben kínált, de talán megnyugvást mindenképp. Nem véletlenül, hogy a halál utáni élettel kapcsolatban szinte minden vallásnak van valami magyarázata. Az ember intelligenciájából következik, hogy tisztában van létének végességével. Erre is megoldást kellett találnia. Ezért egy olyan elméletet sajátított el, amit a közösség, amiben élt, már magáévá tett.

Ezenfelül a vallás társadalmi problémákra is megoldást/megnyugvást adhat. Vegyük például az indiai kasztrendszer és a hinduizmus kérdését! A kettő egymás nélkül nem érthető meg, és nem is fogom most elmagyarázni, mert erről száz oldalakat lehetne írni. De ragadjunk ki inkább helyette egy példát! Te beleszületsz egy alsó kasztba. Nem tudod, miért vagy ott, miért nem juthatsz feljebb. Ez európai szemmel teljesen igazságtalan. Ugyanakkor a hinduizmus szerint azért került alsóbb kasztba, mert előző életében volt egy olyan cselekedete, ami miatt nem érdemelt meg jobb kasztot. De ad kiutat is: ha jól éli ezt az életét (a jót morális értelemben kell itt érteni), akkor a következő életében már nagyobb jólétnek örvend. Ez elfogadható magyarázat? Talán egy európainak nem. De ha elfogadjuk érvényesnek, és a társadalom minden tagja elfogadja érvényesnek, és mi ezt magunkévá tesszük (internalizáljuk - idegen szóval), akkor ki mondja meg, hogy ez nem érvényes?

Persze sokáig lehetne boncolgatni ezt a témát. De mindig az adott társadalom dönti el, hogy mit fog érvényesnek tekinteni, és mit nem. Ha a társadalom azt mondja, hogy a tudományos módszerek, és a vallás egyaránt érvényes, akkor nem mondhatjuk rájuk azt, hogy nem azok. Persze itt ki lehetne térni arra még, hogy kinek van az adott társadalomban tekintélye, de ez túl messzire vezetne.

A lényeg tehát még egyszer: nem lehet ilyen egyszerűen és egyértelműen eldönteni ezt a kérdést. Teljesen más a tudomány és más a vallás. Nem kell őket összehasonlítani vagy szembeállítani, mert mindkettő más célt szolgál, másért létezik. Lehet, hogy elméletben a kettő kizárja egymást, de az egyénben mégis összetalálkoznak, és mind a tudomány, mind a vallás társadalmilag elismert és legitim.

"A vallás viszont hiten, dogmákon alapszik, amit esetleg a különböző értelmezések - lásd vallásháborúk, zsinatok, reformáció - billenthetnek ki, de nem szükséges alátámasztani ezeket."

Én sem fogalmazhattam volna meg jobban. :)