Ez a felvetésem mennyire helyes vércsoportokat illetően?

Arra, hogy hogyan, milyen sorrendben alakultak ki az egyes vércsoportok, jelenleg (tudtommal) nincs egyértelmű tudományos válasz. Az angol wikin például egymásnak eléggé ellentmondó hipotéziseket mutatnak be (ráadásul a legtöbbet forrás nélkül).

[link]

Például ebben a cikkben (legalábbis az összefoglalójában, amihez hozzáfértem) amellett érvelnek, hogy a 0 vércsoport később alakult ki, ráadásul több alkalommal is.

[link]

Az alábbi cikkben pedig tágabb kontextusban olvashatunk az AB0 vércsoportrendszer evolúciójáról, eszerint az emlősöknél, sőt más gerinceseknél is található hasonló vércsoport rendszer.

[link]

Mindezt csak azért írom, hogy lásd, nem egyszerű ezt a kérdést eldönteni. Ugyanakkor felhívom a figyelmedet, hogy (legalábbis komoly formában) csak a 19. században kezdtek foglalkozni a vérátömlesztéssel. Előtte (ilyen szempontból) nem volt jelentősége, hogy kinek milyen a vércsoportja, tehát nem is szolgálhatott szelekciós tényezőként. Tehát ilyen értelemben a hipotézised aligha lehet helyes.

(Egyébként van jelentőségük a vércsoportoknak, főleg a kórokozók elleni védekezés szempontjából, ilyen értelemben hathat rájuk szelekció. De nem adaptív evolúciós folyamatok - génáramlás, genetikai sodródás - is befolyásolhatják a vércsoportok elterjedését: például Ázsiában gyakoribb a B allél, a dél-amerikai indiánok között pedig szinte kizárólagos a 0 vércsoport.)

"Mármint az előnyösebb helyzetbe van, akinek mindenki adhat vért, ebből arra következtetek, hogy ők az új generációs emberek, amíg a 0- a régi ember."

A természetben illetve az pskori-ókori stb időkben az emberek nem nagyon adtak vért egymásnak, így nincs értelme "előnyös" helyzetről beszélni. Egyszerűen nem volt olyan, valaki azért élt túl és szaporodott tovább, mert a társától vért kaphatott egy csata után, így előnybe került. Amikor meg elkezdtek vért adni, akkor már minden csoport létezett.

Az elméleted már csak azért is sántít, mert nem gondolod végig azt, hogy hogyan történhetett, ha tényleg adnák a vért egyásnak. Képzeld el, hogy ott a sok "régi" ember, mind nullás, egyszer csak megjelnik egy új A-s mondjuk. Mi előnye lenne neki? Hiszen a sok nullás mind adhat egymásnak, egyedül ez az egy újonc nem adhat senkinek. Hamar elterjedne a törzsben, hogya Józsinak mérgező a vére, mert akinek ő ad vért, az megmurdal. Innen kezvde örülhet hogy agyon nem verik a boszorkány mindenit.

Ezen kívül ugye érdmes tudni, hogy mi is alkotja az A/B faktort. Ezek sejtfekszíni molekulák, melyek létrehozásához több gén is szükséges. Elég valószínűtlen, hogy hirtelen a sok nullás közt létrejön valaki egy új génnel, ami aztán minden haszon nélkül elkezd terjedni. Inkább az a valószínű, hogy ezek a faktorok mindig is léteztek, és az lesz nullás, akiben elromlik valamelyik gén, és többé nem termeli a faktort.

Mivel a XX. századig nem sok jelentősége volt a vércsoportoknak, így a vércsoportok mindenféle jelentősebb szelekciós nyomás nélkül terjedtek az emberiségben, leginkább véletlen alapon. Mivek az AB0 vércsoporthoz nem köthető igazán túl sok fenotípus (nem lesz erősebb a B-s vagy ügyesebb az A-s vagy szaporább a 0-s), ezért nincs értelme a "legjobb" vércsoportról beszélni. Azt el tudom képzelni, hogy mondjuk egy szúnyog jobban szereti az egyiket mint a másikat, és ha ez a szúnyog egyben betegséget is terjeszt, akkor ott lehet némi szelekciós nyomás az egyiken. Nyilván az ilyen helyen az a vércsoport a legjobb, amit a legkevésbé szeret a szúnyog.

Nem érdemes ilyen következtetéseken gondolkodni. Az anyagcsere olyan bonyolult művelet, ahol egy logikai lépés érvényessége nagyon sok faktortól függ, gyakran nem is mindet ismerik (sőt, azt sem tudják, hogy nem ismerik), ezért ilyenfajta következtetéseket rendkívüli óvatossággal és nagyon sok ellenőrzés után tesznek. Fölösleges egy kevés biológiai ismerettel következtetéseket levonni, mert azok még véletlenül sem lehetnek igazak. Ha az ember nem kutató, hasznosabb időtöltés mások eredményeit megismerni. Ha pedig kutató, betartja a szabályokat.

De igyekezeted méltányolható, csak kár az idődért.

Kérdező, ha orvos szeretnél lenni, még inkább azt mondom: ne gondolj semmit, hanem tanuld meg. Aztán próbálj elgondolkodni az összefüggéseken, majd óvatosan fogalmazz meg magadnak egy elképzelést. Sok eredményes ellenőrzés után hozd nyilvánosságra. Aki túl sokszor mond valamit, elveszti a tekintélyét.

A kutató általában ha téved, megismétli a kísérletet mindaddig, míg eredményre nem jut. Kivétel ez alól az orvos. Ő nem ismételhet. Ő emberek életével kísérletezik, és ebből nekik csak egy van. Amit nemcsak elvenni lehet, de véglegesen elrontani is. És ez az orvos felelőssége. Ezért őrá sokkal szigorúbb előírások vonatkoznak, mint más hasonló emberre. Más kérdés, hogy a társadalom (döntően az ostoba önző politikusok korlátoltsága miatt) szűklátókörűen lebecsüli és nem kellően díjazza őket. De még ekkor sincs joguk erre hivatkozva engedniük a szabályokból. Legfeljebb rámutaathatnak az aránytalanságokra és követelhetik az egyensúly helyreállítását.