Szerintetek a való életben is létezik az egyenértékűség elve?

Alapvetően sérül.

Számtalan esetben kap az ember csak úgy valamit, akár fizikálisan létező dologról van szó, akár elvontabbról.

Anyagi értelmeben is, számtalan esetben nem ér annyit a termék, mint amennyibe kerül: pl teljesárú vonatjegy, vagy tömegközlekedésben a vonaljegy, uyganakkor számtalan esetben pedig kedvező üzletet köt az ember, olcsón jut valamihez, mert a másik pl szorult helyzetben van, vagy csak simán szerencsé üzletett kötött.

Érzelmileg is, előfordul egyoldalú vonzalom pl, vagy viszonzatlan gesztusok. Más kérdés, hogy az érett személyiség igyekszik kiküszöbölni így, vagy úgy.

Továbbmegyek: a való életben hosszú távon csak ez érvényesül. No persze az ember tudatos lény, ezért akaratlagosan boríthatja az egyensúlyt, ha szerencséje van, egész életére, de hogy visszalendül az bizonyosabb, mint a halál. És minél inkább "lengetik", annál rosszabb.

Ezt mondhatjuk ilyen egyszerűen is, ahogy te mondod, de túlságosan ne egyszerűsítsünk, mert kitranszformáljuk a lényegét.

A legtöbb esetben érvényesül ez az elv. Az „ugyanolyan értékben” inkább szokott sérülni, de lássuk be pl. az emberek jelentős többsége munkaidőt ad a pénzért – dolgozik –, és pénzt ad a boltban dolgokért. Hogy minek mi az értéke, az meg elég relatív. Igen, a világ korántsem igazságos, de a kérdésben elhangzott elv inkább egy erkölcsi tanítás, hogy ha valamit kapni akarsz, adj érte legalább annyit, mint amennyit ér. Ilyen szempontból jó tanítás, és az emberek úgy általában ilyen irányba próbálják alakítani a világot. Az más kérdés, hogy vannak, akik vagy amik pont ellentétes irányba hatnak.

#4> Már eleve sokat elárul, hogy ez az alkímiában volt ismert "törvény"...

Fura, tudtommal a fizikában is van valami hasonló törvény, csak éppen szűkebb körben érvényes: erő-ellenerő. Az alkímia kémiai jellegű tanításai, törekvései természetesen elvetendőek, de az alkímia ugyanannyira volt belső fejlődési tan, iskola, és ilyen értelemben azért voltak bölcs megállapítása, tanai. Kövezz meg, de nekem kimondottan tetszik ez az elv, ha mindenki igyekezne hozzá igazítani magát, jobb világban élnénk.

SZERINTEM igen.

Például: csak akkor kapsz pénzt, ha megdolgozol érte, csak akkor tudsz megvenni valamit, ha adsz érte pénzt.

Ha meghal egy szeretted akkor gyászt kapsz ami lehet nem túl jó, de kapsz érte valamit.

Lehet hülyeség amit most írni fogok, de a nagymamám meghalt 3 éve. És 3 éve mi történt? Kiderült, hogy végre átmehetek egy jó iskolába és nem kell tovább szenvednem. Most vannak barátaim akikben bízhatok. Ahhoz, hogy legyenek barátaim el kellett veszítenem valamit. Lehet fájt, de kaptam helyette barátokat aki megértenek. :D

Szóval SZERINTEM létezik ez az elv.

Én egyetértek az előttem szólóval.

Én is elvesztettem valakimet, de "kaptam cserébe" tapasztalatot, barátokat...

Igaz, nekem is fáj, de az még jobban fájna, ha látnám szenvedni nap, mint nap.

Ui.:

Szóval, szerintem is létezik az egyenértékűség elve a világban, ha nem is úgy, ahogy sokan gondolják.