Igaz az, hogy "tökéletesedünk"?

Na de, hogy válaszoljak kérdésedre:

Ha egészséges vagy, és a középkori ember is egézséges -az akkori átlaghoz képest- akkor igen, de inkább "életképesebb" sem mint tökéletes. (definiáld a tökéletes jelentését)

Nem a legjobb géneket örökítjük tovább. Tök véletlenszerű a dolog.

Minden géned 2 változatban van meg a testedben. Az egyiket anyádtól kaptad, a másikat apádtól. Te a saját gyerekeidnek ezeket véletlenszerűen fogod továbbadni, a génjeid kb. feléből azt, amit apádtól kaptál, a többiből pedig az anyai változatot. Az, hogy melyik génből melyik változatot passzolod tovább, a véletlen műve. A szervezeted nem tudja, hogy melyik a "jó" és a "rossz" változat. Ha tudná, nem léteznének örökletes genetikai betegségek. Márpedig léteznek: van, hogy egy adott génből az apa és az anya is a "rossz" változatot adja a gyereknek, ami miatt az beteg lesz.

Sőt, ha belegondolsz: ha tudná a tested, hogy melyek a jó és rossz gének, tök ugyanúgy néznél ki, mint a testvéred. Hiszen apád és anyád ugyanazokat a "jó" géneket adta volna mindkettőtöknek...

Az evolúció nem ilyen közvetlenül működik. Az evolúció lényege, hogy hosszú távon jellemzően azok az egyedek sikeresek, és csinálnak sok utódot, akik viszonylag sok "jó" és kevés "rossz" génnel rendelkeznek. Hogy mikor mi számít jónak és rossznak, az persze a körülmények kérdése. Afrikában a világosabb bőr rossznak számított, mert leégtek az emberek, bőrrákot kaptak. Északon viszont a sötét bőr számított rossznak, mivel abból a kevés napsütésből keveset eresztettek át a bőrükön, és nem tudtak elég D-vitamint termelni és megbetegedtek. Így szép lassan a világos bőr kiszorította a sötétet.

Még valami. Nem minden szuper genetikájú ember csinál sok gyereket, és a ronda, gyenge embereknek is szoktak lenni gyerekei, de hosszú-hosszú távon, generációk százain és ezrein keresztül átlagban azért inkább az okosak, szépek és erősek csinálnak több gyereket, tehát száz vagy ezer generáció múlva kicsit "tökéletesebb" lesz az átlag, valóban. De ez a tökéletesség nem biztos, hogy azt jelenti, amit mi gondolunk: mindig a körülményekhez viszonyítva számít.

Egy szó, mint száz: az evolúció egy nagyon lassú folyamat. Tökéletesedünk, de hogy mihez képest, azt nehéz megmondani. És nagyon lassan. Semmiképp sem nagyapáról unokára.

Pont hogy nem.

200 éve még ez igaz volt, de ma már a sok "ronda", "sikertelen" "életképtelen" embernek is lehet gyereke általában nem is kevesebb mint azoknak akik genetikailag értékesebbek lennének.

200 éve egy embernek volt 15 gyereke, ebből kb. 4 nőtt fel, a legerősebbek, nekik lettek gyerekeik. Ma ez nem így van, sőt ha életképtelen a baba, akkor is megoldják, hogy normális élete lehessen.

A kérdésedre tehát a válasz NEM. (Az emberi faj amúgy se sokat változott az elmúlt 200 ezer évben ).