Mi értelme az IQ-nak ha csak homályos következtetéseket lehet belőle levonni?

Egy hasonlattal megpróbálom elmagyarázni mire jó az IQ.

Az IQ olyan, mint egy edény, valakinek nagyobb van valakinek kisebb, de csak az számít a végén, hogy ki mit, és mennyit tölt bele. Ha nagyobb az edény, nyilván több fér bele, de ha nem raksz bele semmit, sokra nem mész vele.

70-es IQ gyerekkorban azt jelenti, hogy mondjuk 14 évesen valaki egy átlagos 10 éves mentális képességeivel rendelkezik. Vagy egy 16 éves egy átlagos 11 éves mentális képességeivel rendelkezik. Ez bizony általában komoly nehézséget jelent a tanulásban, társas kapcsolatokban. Persze ez megfelelő tanítási, nevelési módszerekkel, azaz speciális oktatással, valamint megfelelő szorgalommal még kompenzálható. Illetve felnőtt korig még részben be is hozhatja a lemaradást. Egy felnőtt 70-es IQ-val, azért már súrolja a retardált kategóriát.

Persze az is lehet, hogy a teszt sem mért pontosan, vagy az a bizonyos osztálytársad nem fordított kellő figyelmet rá, azaz nem hozta ki magából a maximumot, csak úgy beikszelgetett pár választ, mert miért ne…

Mindenesetre a cukrászat remek szakma. Problémamegoldó képesség nem nagyon kell hozzá, így alacsony IQ-van sem jelent gondot. Kreativitás, érzék több kell egy cukrásznak, de arról az IQ teszt meg nem mond ugye semmit.

A 120-as IQ sem garancia semmire. Valószínű az illető képes jobban megérteni, átlátni és megoldnai problémákat… Ha akar… Persze ha nem akar, lusta, lelki, szociális problémái vannak, akkor mit sem ér az IQ. Ez olyan, hogy lehet valaki magas, attól még nem lesz automatikusan jó kosárlabdázó. Ha lusta, nem akar kosárlabdázni, akkor nem lesz az. A barátod tehát nem az IQ-ja miatt szendved az éretségivel, hanem más okokból.

Azért összességében a 70-es IQ-val rendelkezők az esetek túlnyomó többségében valóban tanulási nehézségekkel küzdenek, és jobban járnak egy specializált oktatási formával. A 120-as IQ-van rendelkezők meg általában minimum éretségiig eljutnak, de egy egyetemet is – kellő szorgalommal – sikeresen venni tudnak.

Az IQ persze nem univerzális mérőszám. Mér egy bizonyos dolgot, ami alkalmasint lehet érdekes, fontos, de nem mond el mindent egy emberről. Talán nem is a legfontosabb mérőszám, de ezt legalább tudjuk mérni, és még egyszer: azért sok minden elárul ez a mérőszám.

Olyan ez, mint mikor megméred egy embernél, hogy mekkora súlyt tud megemelni, hány perc alatt futja le 4 km-et. Ez alapján azért lehet következtetni arra, hogy mennyire erős, mennyire jó az erőnléte. De mondjuk egy verekedésnél nem feltétlenül ez dönt, csak hát mondjuk a technikát már nehezebb lenne számokra fordítani. De azért összességében aki erősebb, gyorsabb, azt ritkábban veri meg egy gyenge, lassú ember.

Kezdeteket a XIX. század vége XX. század elejére tehetjük a mai IQ tesztelés kialakulásában. Oktatásfejlesztés miatt felvételi szűrőként lehetett alkalmazni - megmérték a gyerek mentális és fizikai korát, ami alapján beiskolázhatták. Ma további oktatási reformok, katonasági és vállalkozói elitek felvételije függhet az IQ tesztektől, de nem túlzottan népszerű, inkább a Mensa alapítványnak van népszerűsítésben nagy szerepe.

Így 1946-tól számíthat elit klubtagnak az IQ szerint az jóember. Ők képesek lehetnek nagyon sok és bonyolult logikai összefüggés gyors megvitatására, esetleg képesek lehetnének nagy és aktuális problémák megoldására, amely az emberiség javát szolgálhatná. Kb. ez lenne a cél az eredeti szándék szerint.

Sok év eltelt, amíg ennyire menő lett az magas IQ bizonyítása és esetleges mutogatása - kellett felület is a gyors információmegosztáshoz. Persze a mutogatásra semmilyen intézmény vagy alapítvány nem kötelezte a tagjait. Önmagában a parlagon heverő IQ nem értékes emberi jellemző, így a kocsmázó egyén esetében sem, de ez nem jellemzi a magas IQ-val rendelkezőket.

Analógiával élve, ahogy a kisportolt bicepsz mutogatása is menő tud lenni, szintén menő lehet a kiemelkedő IQ mutogatása is. Személyiségtípus kérdése a kiemelkedés és az egyéniség hangsúlyozása. Ettől még a kiemelkedő IQ mérésének van értelme, ez elsősorban az egyénnek szól akit mérnek, továbbá a mérést elvégző intézménynek lehet fontos (pl. Mensa). Harmadik fél ez esetben nemigen érintett. Sajnos nálunk magyaroknál már lassan nemzeti sport az ész címkék használata, például a nyelvünk szép, nehéz, ezért minden magyarul beszélő okosabb mint a könnyű anyanyelveket beszélő (hibás következtetés). Másik példa: sok a magyar Nobel díjas, ezért mi magyarok okosabbak vagyunk mint más nemzetek (nagy hiba ezt következtetésként levonni). Le kellene rombolni az ilyen téveszméket, hibás logikai alapokra büszkeséget értéknek épp nem nevezhető. Ettől még érték a magas IQ, de ennek a kiemelkedő értéknek hiányában nem kevesebb az ember, csak másban lehet nagyon jó.

Jól érted, valóban lehet egyfajta osztályozás. Néhány esetben fontos és hasznos, más esetekben nem érdekes. Nincs kitüntetett pozícióban, csak sok ifjú – nem tudván, mire való a dolog – minden áron ezzel szeretne dicsekedni – számukra fontos rettenetesen, annyira, hogy többnyire le sem lehet beszélni erről őket.

Ez a szám az ember egy fontos tulajdonságának mérője. De az embernek számos másfajta tulajdonsága is van. Gondold csak el: az almát sem csak a mérete alapján minősíted. Lehet még a színe, íze és felhasználhatósága alapján is, pedig ez csak egy alma. Az eredmény pedig mindig a céltól függ. A festőművésznél nem árt, ha biztos keze és jó szín, arányérzéke van, de nem fontos a hangja. Lehet más is festő, de akinek ezekben kiemelkedő képességei vannak, feltétlen előnyben van. Eközben egy fahangú énekes hogy mutatna? És számít, ő mennyire ügyesen rajzol?

Az ilyenfajta méréseknél mindig a szélsőség a fontos. Nagyon magas IQ esetén érdemes figyelni, miféle különös képesség jön napvilágra, mert ez fontos az emberiségnek. Nagyon alacsony esetén is fontos a figyelem, mert az emberiség nem teheti, hogy bárkit hagyjon elkallódni. A nagy hétköznapi tömegeknél pedig csak érdekességként fontos, a jó eredményt és minőséget valóban a tanulás, képzés hozza meg.

A 70-es IQ-jú osztálytársadnál én az ellenkező következtetésre jutnék. A szülei nagyon is figyelembe vették, ebből tudták meg, hogy az átlagnál nagyobb figyelmet igényel a gyermekük. Más szavakkal azt is mondhatnám, a szülők kellően magas IQ-val rendelkeztek ahhoz, hogy kihozzanak valamiből olyasmit, mit a többség felad. Az, hogy ez az adat közzé tehető-e, a körülményektől függ. Ha annyira alacsony iQ-jú tanárok is vannak a környezetben, akkor titkolni kell.