Mit gondoltok van-e élet a halál után?

Gergő, havonta van itt ez a kérdés.

Sajnos a halál után a pusztulás van... pontosabban már a halál közben, mert az agyunk már 4 perc oxigénhiány után elkezd károsodni, viszont vannak szöveteink, amelyek órákig bírják levegő nélkül.

Tehát, mire teljesen meghalunk, már tuti, hogy az agyunknak és benne minden tudásunknak - jóvátehetetlenül vége van.

Érdekes módon azt senki nem gondolja, hogy ha egy szánítógépet leállítunk és elpusztítunk, akkor a rajta valaha futott prograomok "szelleme" tovább fut, szellemfájlokat tölt le a szelleminternetről, sőt, a valaha létezett összes gép összes operációs rendszere velünk marad, szellem-DOS és szellem-windows95 stb formájában. Valahogy el tudjuk képzelni, hogy a programokhoz energia kell, elektromos áram, ami elektronok formájában hajtja a processzort, tehát az összes program végső soron csak a processzoron megfelelő sorrendben végigszaladó elektron.

Valami furcsa okból sajátmagunk esetében ugyanez az eszme meghaladja a képességeinket, holott esetünkben sincs másról szó:

- Pontosan tudjuk, hogy a szemünk (fülünk, orrunk stb) elektromos jeleket küld az agyba, így észleljük a világot. Ha kiszúrják a szemünket, megvakulunk, nincs ami tovább küldözze a jeleket. Nincs egy "szellemszemünk", ami további jeleket küld a szellemünknek. Akkor tehát miért is feltételeznénk, hogy halálunk után a szellemünk ismét elkezd majd látni, hallani, észlelni?

- Azt is tudjuk, hogy a gondolatok, érzések az agy elektromos jelei, amiket mérni is tudunk? Ha a számítógép esetén belátjuk, hogy az elektromos tevékenység híján nem futnak szellemprogramok, akkor a magunk esetében miért nem látjuk be?

Ha valaki esetleg nem tudná elképzelni, milyen a semmi érzékelése végtelen ideig, annak segíthetek.

Gondolkodjon el azon, milyen volt a születése előtt. Na ugye.

" h 19 században 30 év volt az átlagéletkor"

Na ez az ami nem igaz!