15perces gondolkodás félálomban, alig két percben. Többi lent?

Nekem a vonaton szokott ilyen lenni. Minden nap vonatozok, és hajnalban, korán reggel a monoton zötyögés mindig elringat. Ilyenkor "alszok is meg nem is", olyan is volt már, hogy magáról a fülkéről "álmodtam", hogy valaki beült, és amikor erre felriadtam, döbbenten vettem észre, hogy üres a fülke :D Amúgy utálom ezeket, mert mindig el akarok aludni, de félek attól, hogy nem szállok le időben, így mindig felriadok.

Na, de a kérdésre válaszolva... Én is tapasztaltam már, hogy így elbóbiskoltam, és ez őrült hosszú időnek tűnt, belemélyedsz ilyenkor egy ilyen elringatott édes ellazulásba. Mivel nem tudsz magadról, az idő múlását sem érzékeled. Az agyad viszont elkezd dolgozni őrült tempóban. Egyszer mintha tanultam volna olyasmit, hogy van egy elmélet, ami szerint azért alszunk, hogy az agy feldolgozza a minket ért mérhetetlen információt (ennek a kövtkezménye az álom, amire csak akkor emlékszünk, ha még nem jutottunk el az alvásnak egy mélyebb fázisába). Ez a felszínes szakasz (a pontosabb elnevezésére már nem emlékszem az álom szakaszának) ellazít, de az agyad dolgozik meg a szemed is mozog össze-vissza. Én is tapasztalom azt a vonaton, hogy amikor egy ilyenből felriadtam, hogy csak 5 perc telt el, ami nekem óráknak tűnt (ezért is félek, hogy túlmegyek a megállón, mert nem érzékelem az időt). Egyébként újabban inkább viszek könyvet és bármennyire is csábít, hogy ellazuljak, inkább olvasok helyette, mert azt vettem észre, hogy ha elbóbiskolok ilyen felszínesen a vonaton, utána egész nap olyan vagyok, mint a mosott sz@r, ha viszont olvasok és ébren vagyok, akkor nem. Bocsi az offért, de elmagyarázhatná valaki, ez miért van :D

Az ember nagyon gyorsan tudatossá tud tenni nagyon hosszú, bonyolult cselekmény és gondolatsort. Most azt mondom, hogy Csillagok háborúja, vagy Gyűrűk ura, akkor neked pár másodperc alatt beugrik több órányi cselekmény, történés, összefüggés, sőt még az is, hogy mikor láttad, hol láttad, éppen hogy érezted magad, kivel voltál, stb…

Lehet, hogy az a 12-15 perces gondolatsor neked teljesen újszerű volt, nem az emlékeidből idézted fel, de ettől még lehet, hogy egyszer már valóban lefutottad azt a hosszú gondolatsort, most csak fel kellett idézni. Lehet, hogy mára már elfelejtetted, de ettől még ez régen megtörténhetett. Pl. a saját 10 évvel ezelőtt írt, azóta megszűnt blogomat olvasgattam nemrégiben, és meglepődve tapasztaltam, hogy amit nemrégiben újszerű gondolatként jutott eszembe, arról már 10 éve is írtam.

Az is lehet, hogy soha nem volt még tudatosan a fejedben az adott gondolatsor, de a tudatalattid már régóta dolgozik rajta, egyszerűen csak most vált annyira erőssé, hogy tudatossá váljon. Sokszor egy-egy problémán dolgozva, hirtelen, tűszerűen jön elő egy igen komplex megoldás. De ezt nem akkor, abban a pillanatban raktad össze, valójában már régóta ezen dolgozol, csak most állt össze a kép.

Inception.

:)

A film mondjuk úgy kezeli a dolgot, mintha valóban sokszor annyi cselekmény, gondolat lefutna ilyen rövid idő alatt, mint utólag érzed, de a valóság tutira az, mint előttem is írták, hogy az agyad simán csak úgy emlékszik, hogy ilyen sok minden lefutott ilyen rövid idő alatt, pedig valójában sok hosszú cselekmény-emléket húz össze egy csokorba.

Valós, két perc alatti negyedórás álomhoz az agynak úgymond magasabb órajelen kellene futnia álmodáskor, mint ébren, ez pedig nincs így.

Az előzők jókat írtak.

Álmodban sokszor nem teljes cselekmények futnak le, hanem nagyon gyors képváltások. A hosszú cselekményt aztán ébredés után szövöd köré, ahogy kikerekíted az álmodat egy egységes egésszé.