500 éve a latin kb azt a szerepet látta el, mint ma az angol?

Általában a gazdagok (illetve, akik olyan pozícióban voltak) meg tudtak tanulni 2-3 idegen nyelvet, többségében akkor is az angol, a francia és a német volt a fő nyelv (lévén Poroszország, Anglia, Franciaország és az Osztrák-Magyar Monarchia volt Európa legerősebb állama, illetve attól is függött, hogy az adott ország vezetése milyen irányú politikát folytatott).

A latin már a középkorban is holtnyelvnek számított, csak a hivatali ügyintézésnél és a vallásnál használták, szóbeli kommunikációra szinte egyáltalán nem.

Igen, a 16. században inkább az egyház és a tudományok nyelve volt a latin. Művelt embernek csak az számított, aki tudott latinul, és a nagy tudósok ezen a nyelven kommunikáltak egymással (sok esetben még akkor is, ha egy nemzet szülöttei voltak).

A politikában, nemzetközi diplomáciában, kereskedelemben stb. tényleg a nagyobb országok nyelveit használták, ahogy előttem írták. Bár a 16. században éppen nem a francia vagy az angol és a német volt felkapva, hanem a spanyol, mivel V. Károly és II. Fülöp birodalma volt a legerősebb abban az időben. De természetesen a diplomáciában használták és ismerték a franciát, németet is (ebben az időben az angol még nem nagyon volt elterjedve).

Egyébként az akkori embereket másképp kell elképzelni, mint a maiakat. Ma az a természetes, hogy valaki tudja a saját anyanyelvét, annak az országnak a hivatalos nyelvét, ahol lakik, illetve ez mellett egy világnyelvet, pl. angol vagy német stb. és kész. Abban az időben viszont ez másképp volt. A régi korok emberei akár 3 vagy 4 vagy még ennél is több nyelvet beszéltek! És ez teljesen természetes volt így. Az előkelőbbek eleve több nyelven nevelték a gyerekeiket kicsi koruktól kezdve (idegen nyelvű dajkák stb.), a nép pedig, ahol keverten élt, megtanulta a másik nyelveket is. Pl. Felvidéken egy magyar ember simán beszélt tótul, németül, ruténul, de ezek is beszélték a többi nyelvet.

Tehát ez furcsa, de a régi korokban a többnyelvűség sokkal természetesebb, elterjedtebb és megszokottabb volt, mint manapság, ahol úgy nevelnek minket, hogy ha az államnyelvet meg egy világnyelvet tudsz, akkor tudsz boldogulni az életben is... Régebben viszont nem ilyen haszonból tanultak más nyelveket, mint mi az angolt, hanem ez természetes volt!

Egyébként még visszatérve a latinhoz. Magyarországon pl. a politikai életben elég sokáig a latin volt a meghatározó, az országgyűléseken 1844-ig ezen a nyelven beszéltek. Szóval volt, ahol a politikában is használták.

Úgy értettem, hogy pl. Felvidéken, ahol közel éltek egymáshoz szászok, magyarok, ruténok, tótok - ezek simán beszélték egymás nyelvét. Nem volt olyan elkülönülés, mint ma, hogy "te szlovák vagy", "én magyar vagyok" - hanem minden további nélkül megértették egymást a piacon, faluban vagy akárhol. Pont azért, mert nem különültek el, hanem egymás mellett éltek.

Ma, a modern világban arra van nevelve az ember, hogy elég az állam nyelvét tudni és kész. Az iskolában pedig szenved valami angollal vagy némettel, ami kötelező tárgy. Régen ez nem így volt. Ott azokat a nyelveket beszélte az ember, amik a lakóhelyén, a falujában voltak. És természetes volt, kevert lakosságnál, hogy egy ember több nyelvet is tudott. Parasztok, polgárok is.