Einstein ateista volt?

#19.

Gimnáziumi összefoglaló arról, hogy mi a különbség a főbb vallásfilozófiai elméletek között. Többek között a panteizmus és az ateizmus között.

[link]

Kár, hogy már nem tanítanak kötelezően filozófiát az iskolákban. Mondom ezt olyan emberként, aki fizikával, filozófiával és matematikával foglalkozik kb. életvitelszerűen.

Vallásos elképzelés sok létezik, valóban. Olyan is van, ahol nincsenek istenek.

Isten továbbra is csak értelmes lény lehet. Természeti, sőt: természetfeletti tudatlan erő sem lehet isten.

Viszont a sors, vagy karma... na, az értelmes, tehát ő isten.

#22.

A karma nem tudatos és nem isten. A karma annyit jelent, hogy ok-okozat szanszkritül. Nem amiatt nem isten, mert nem tudatos, hanem mert a védikus filozófia szerint sem az, hanem egy a világ alapjául szolgáló szabályszerűség.

Ellenben Brahman, vagy a Legeslegfelsőbb, aki még Brahman mögött van: Ísvara, öntudattal, személlyel, emberszerű jegyekkel cseppet sem rendelkezik. Egy szellem, egy erő. Mégis Isten, mivel alkot, pusztít és megtart. Minden neki egy megnyilvánulása, állandó jelenlévő. Az összes hindu istenség neki egy aspektusa. Az ortodox védikus hinduizmus nem politeista, hanem panteista, pontosabban panenteista. Egészen pontosan henoteisztikus panenteizmus, ahol a vallásfilozófia kategorizálja.

Einstein és Spinoza Istene személlyel, egóval, akarattal nem rendelkezik. Ettől függetlenül sokkal magasabb rendű és teremt, megtart és pusztít. Egyedüli konstans, ami folyamatosan fennmarad. Isten Spinoza szerint nem más, mint az a valaki, aki a folyamatosan változó világ szubsztanciája, ősalapja, állandója. Mindig létezik, de nem egy gondoskodó isten. Magyarul, aki panteista, az nagyon sokszor deista is, vagyis pandeista. "Kész a nagy mű, s az órásmester pihen." És attól még igenis Isten, hogy nem egy felnagyított ember, hanem egy lélek, egy szellem, egy őserő. Sok vallás tagadja az én létezését, ettől függetlenül nem tagadja a szellem létét, sőt, fenntartja. Már emberi szinten is. Keleti filozófiára különösen jellemző vonás.

"I cannot conceive of a personal God who would directly influence the actions of individuals, or would directly sit in judgment on creatures of his own creation. I cannot do this in spite of the fact that mechanistic causality has, to a certain extent, been placed in doubt by modern science. My religiosity consists in a humble admiration of the infinitely superior spirit that reveals itself in the little that we, with our weak and transitory understanding, can comprehend of reality."

"Scientific research is based on the idea that everything that takes place is determined by laws of nature, and therefore this holds for the actions of people. For this reason, a research scientist will hardly be inclined to believe that events could be influenced by a prayer, i.e. by a wish addressed to a supernatural being. However, it must be admitted that our actual knowledge of these laws is only imperfect and fragmentary, so that, actually, the belief in the existence of basic all-embracing laws in nature also rests on a sort of faith. All the same this faith has been largely justified so far by the success of scientific research. But, on the other hand, everyone who is seriously involved in the pursuit of science becomes convinced that a spirit is manifest in the laws of the universe—a spirit vastly superior to that of man, and one in the face of which we with our modest powers must feel humble. In this way the pursuit of science leads to a religious feeling of a special sort, which is indeed quite different from the religiosity of someone more naive."

Einstein személyesen így fogalmazott erről a legfelsőbb szellemről, lélekről, nevezzük bárhogy, aki Spinoza alapján nem más, mint Isten.

"I believe in Spinoza's God who reveals himself in the orderly harmony of what exists, not in a God who concerns himself with fates and actions of human beings."

"Scientific research can reduce superstition by encouraging people to think and view things in terms of cause and effect. Certain it is that a conviction, akin to religious feeling, of the rationality and intelligibility of the world lies behind all scientific work of a higher order. [...] This firm belief, a belief bound up with a deep feeling, in a superior mind that reveals itself in the world of experience, represents my conception of God. In common parlance this may be described as "pantheistic" (Spinoza)."

"In view of such harmony in the cosmos which I, with my limited human mind, am able to recognize, there are yet people who say there is no God. But what really makes me angry is that they quote me for the support of such views."

Valójában elég nyilvánvaló, hogy egyfajta panteizmusról van szó, ami Spinoza nézeteihez hasonló, ugyanakkor Einstein felismerte, hogy a világegyetem hatalmas, amit nem tudunk felfogni, így nyilván nem tudjuk felfogni az amögött meghúzódó szellemet, illetve annak az okságait sem, ebből adóan biztos tudásunk nem lehet. Ugyanakkor ő személyesen egy panenteista Istenben, ha úgy tetszik Szellemben, Lényben (hogy rájátszak a francia felvilágosodásra), Lélekben hitt.

#22.

Nem tudom, hogy mi alapján jelented ki önkényesen valamiről, hogy isten vagy tudatos, ha a benne hívők nem gondolják így, miközben tagadod valaminek az istenségét (úgy, hogy eleve egy Szellemről beszélünk, ami szubsztancia, ami ugyanakkor éntelen és személytelen, ami a világ törvényeiben nyilvánítja ki magát), ami minden olyan tulajdonságokkal bír kb. mint Ísvara, a benne hívők pedig Istennek tekintik, hisz a létezés alapja.

Az isten definíciójában sehol nem szerepel, hogy egy felnagyított embernek kellene lennie. Sőt, kb. az összes modern teológia (még a konzervatívabb, de filozófikus ábrahámi teológiák is) ezzel akar gyökeresen leszámolni, előtérbe helyezni egy panenteistább istenképet, aki nem antropomorf, egyre kevésbé személyes, sok esetben teljesen egótlan stb.

Minden lehetséges - csak ezek nem istenek.

Egy vak erő jellegű dolog továbbra sem isten, mert az isten fogalma nem ezt jelenti.

Nem is ember, szó nem volt erről. Értelmes, tudatos lény. Ez mitől lenne ember? Még anyaginak sem kell lennie.

#26.

Az ortodox kereszténységben valóbban nem ezt jelenti (és itt most ortodoxia alatt a hagyományos értelembe vett, bevett és gyakorolt keresztényi teológiára utalok), ahogy mondjuk a klasszikus, nem-sztoikus görög-római politeizmusban sem, de milyen jogon teszed meg egyedül ezeket hiteles istenfogalomnak? Mi az isten definíciója? Milyen jogon sajátítasz ki egy-két definíciót, ha valójában minden vallásban más a definíciója? Milyen jogon formálsz arra jogot, hogy ki jelentsd, hogy neked ennek és ennek a vallásnak az istendefiníciója tetszik? Ha már itt tartunk: akkor pontosan melyikét fogadod el? Csak mert például a kereszténységen belül is hatalmas elérések vannak mondjuk egy panteista kvéker, egy panenteista katolikus, egy deista vagy egy hagyományos, paternalisztikus keresztény istenképei között. Nemhogy még akkor a görögök és a kereszténység istenképe között mekkora eltérés van. Kezdve ott, hogy a paternalista kereszténység is emberszerű tulajdonságokkal nem felruházható Istenről beszél, az antropomorfizmust kizárja (lásd: nem férfi és nem nő, pontosabban mind a kettő, voltaképp androgün, nem fiatal és nem idős, hanem kortalan, volt, van és lesz stb.), bár náluk a személy még létezik. Hogy formálsz arra jogot, hogy kb. az egész hindu teológia alól kihúzd az alapot, mert az a TE keresztényi magyar kultúrkörből származó definícióidnak nem felel meg? Ugyanis amennyiben tagadod, hogy isten Ísvara, akkor tagadod, hogy Brahman isten, ahogy azt is, hogy az összes hindu isten isten. Hisz Ísvara a hindu mitológiában a Legfelsőbb Király, személytelen, egótlan, tökéletesen megvilágosult, mindent átható állandó és princípium, ami folyamatosan teremt, megtart és pusztít különböző aspektusaiban. Ennek a hatalmas, mindent felölelő istenségnek a megnyilvánulása az összes hindu istenség, hisz mivel mindenben is ott van, folyamatosan változik a kitükröződése és megjelenése, ebből fakadóan minden is ő, sőt, még azon túl is ő van. Tehát ha neki tagadód az istenségét, mert nincs személye, nincs egója és nem antropomorf, hanem egy lélek, egy szellem, egy erő, akkor tagadod a formáinak is az istenségét, amelyeknek viszont már sokszor van emberszerű ábrázolásuk is. Ebből adódóan eljutottál odáig, hogy az egész védikus hinduizmus valójában teljesen istentelen, illetve tagadod ezáltal a bhakti fogalmát is, vagyis a Legfelsőbbel való együtt cselekvés, illetve az azt követés létét is. Szinte a főáramú hinduizmus lényegét tagadod. Ezt ugyanígy le lehetne írni a taoizmus kapcsán is, ahol maga a Tao tölt be hasonló szerepet. Meg a buddhizmus kapcsán is. Meg a sztoikus, dialektikus, platonista és egyéb hasonló panteista görög filozófiák vallásfilozófiái, valamint a pan- és panenteista ábrahámi hitvilágok kapcsán is, ahogy a felvilágosodás panteista vallásfilozófiái, így például a Spinoza-féle vallástan esetében is. Ezek nem vak erők, attól még, hogy nincs személyük, hanem a világ magából fakadó szükségszerűségei, amelyek voltaképp ennek az Istenségnek az akaratai, folyamatos teremtései. Ezek teremtenek, fenntartanak és pusztítanak, ahogy Einstein fogalmazott "My God created laws that take care of that. His universe is not ruled by wishful thinking but by immutable laws". A felvilágosodás gondolkodói órásmesterként hivatkoztak erre, vagyis egyfajta pandeizmushoz hasonló istenkép. "A nagy mű kész, a mester pihen." Csak épp az órásmester nem egy kívülálló lény, hanem a világ minden aspektusában létező szubsztancia, szellem, lény, nevezhetjük akárhogy. Ez minden természeti törvényben folyamatosan megtestesül. Megteremtette a világot, teremti folyamatosan a világot, állandó létező, személytelen, egója nincs, nem egy gondoskodó istenség, mint a mainstrim kereszténységé. Jelen van benne, formálja, de a világban örökké létező törvényeket formált, nem fogja megmásítani, nem fog deus ex machinát játszani kívülről és nem is kell hozzá imádkozni stb.

Nem az anyagiságon van a hangsúly, hanem azon, hogy a TE definíciód szerint az istenség csak egy felnagyított és idealizált emberszerű vagy földi lényszerű valami lehet. Tudata/szelleme van, hisz a világ igazából a tudata. Ha felemelem a kezem, akkor az a világ belülről fakadó szükségszerűsége, nem a saját akaratom a panteisták szerint. Ebből ez valójában a világ természetéből fakadó szubsztanciából ered, aki voltaképp maga Isten. A természet ez alapján Isten Báruk Spinoza szerint.