Mi a legkorábbi emléked, és hány éves korodból származik?

Nem tudok egy konkrét emléket felhozni mert nem tudom időrendbe tenni a korai emlékeket.

De ovi kis-csoportban sem szerettem a csendes pihenőt ebéd után,nagyon ritkán tudtam aludni.

Ez kb:4éves korom körül volt.

Kivettek a babakocsiból és kézről-kézre adtak (nőkre emlékszem, fakó ruházat). Nem tetszett nekem, mikor visszatettek a fekvőhelyemre.

Szerettem volna ennek hangot adni értelmesen, de csak sírás lett belőle - ami nagyon zavart. (Kb. 1 vagy 2 hónapos lehettem...)

Megmértek a babamérlegen

A kiságyamra is emlékszem, hogy bent van a szobámban.

A bilimre is (lila színű volt)

Arra hogy a mamáméknál totyogok az előszobában, ahol volt két nagy vizes vödör, és vagy szomjas voltam vagy pedig tudtam hogy víz van bennük, és lelkesen mondom a papának, hogy "Vízvízvízvízvíz!" Ő meg csak mosolyog és csóválja a fejét.

Arra is emlékszem, hogy egy kisfiúval játszottam a homokózban és féltem tőle (később egy oviba jártunk)

Első ovis emlékeim egyike, hogy az óvónéni felvesz és mutogatja a plafonról lelógó origamimadarakat, hogy ne sírjak

Meg arra, hogy gabonapépet ettem és apám vett vaníliás ízűt később (azóta imádom a vaníliát)

A legelső emlékem totyogós koromból van, be voltam pelenkázva és a kiságyban álltam, kapaszkodva a peremében és néha letottyantam, átjött a szomszédasszony, gondolom utólag, hogy előre meg volt beszélve, mert anyámnak valamilyen dolga volt és elment, ráhagyott, hogy vigyázzon rám. Nem féltem tőle, tudtam, hogy ismerős és egyszer csak közeledett felém és kedvesen érdeklődött, hogy: - kisfiam, beszartál? -

Naná, persze, még arra is emlékszem, hogy beszusszant, de nagyon nem akartam, hogy ő tegyen tisztába, hogy babráljon, mert ahhoz túl idegen volt és próbáltam vele elhitetni, hogy nem, ráztam a fejem és meggyőzően próbáltam mondani is - á, nem, nem nem -, de nem hitt nekem, nyilván érezte a szagát és tisztába tett, ami nagyon nem tetszett nekem, szabályos sokk volt, mert addig csak anyám csinált ilyesmit.

Aztán vannak képek, három, négy, ötéves koromig, onnantól szinte mindenre emlékszem, pont úgy, ahogyan a későbbi évekre.

Ez az első emlék egyéves korom körül lehet, talán pár hónap ide, vagy oda, valószínűleg azért emlékszem rá, mert nagyon megrázott az eset, később bizonyára gyakran gondoltam rá.

A 3 éves szülinapi tortámra emlékszem. Tudom melyik ház melyik helyiségében volt, emlékszem hogy csokiszínű volt, 3 világos színű gyertyával, melyek citromsárga beszúrós műanyag foglalatokban voltak. (A foglalatok, néhány hozzájuk való vékony gyertyával, sokáig megvoltak gyerekkoromban.)

Kb. ekkortájt volt gipszben a lábam is. Még emlékszem a padlásfeljárón töltött pillanatokra, de a leesésre és a lábtörésre már nem emlékszem világosan. Még a begipszelésről is van egy halvány emlékem.

Szürrealista álomképekre is emlékszem ovis és kisiskolás koromból.