Mi a legkorábbi emléked, és hány éves korodból származik?

Nagyon sokáig a testvéreimhez kapcsolódtak a korai emlékeim. Pl. amikor öcsémet először hozták haza a kórházból (4 éves kor) vagy amikor a másik tesómmal játszottunk (ez még korábbról, 3-4 év körülről). Egyébként állítólag ez általános, hogy soktestvéres embereknél akár az átlagnál korábban is előjöhetnek emlékek.

Sajnos most, hogy már idősebb vagyok, ezek az emlékek kikopnak. Most sokkal inkább arra emlékezem, hogy emlékeztem, hogy emlékezem. De hogy mi volt maga a konkrét emlék, arra kevésbé. Bár ki tudja - bizonyos körülmények ki tudnak váltani nagyon korai emlékeket is.

Az is fura, hogy mennyire nincs "énképe" az embernek kicsi korban. Ezek az emlékek úgy jönnek elő nekem sokszor, mintha kívülről nézném magamat, de nem azért, mert akkor nem a saját fejemből néztem ki, hanem mert gondolom máshogy rendeztem a gondolataimat. Minden érzékelt dolog számított, nem felejtettem el rögtön, nem úgy tekintettem rá, mint amit én érzékelek a világból, hanem minden a világ volt.

Bennem képek, benyomások, illatok maradtak meg összefüggéstelenül a legkorábbi időszakokról. Mindegyik az otthonhoz, a kerthez és anyámhoz kötődik.

Emlékszem, hogy kiscsirkéket neveltünk. A keltetőgép (egy furcsa lámpa) fényére emlékszem, a hely szagára, ahol a kiscsibék kikeltek.

Emlékszem a csirkeudvarra, a kutyánkra, a Zsigulinkra és a Zsiguli garázsára, a cserebogaras nyarakra, a havas telekre. Arra, hogy anyám Dallast nézett, miközben pucolta a zöldségeket az ebédhez és én ott fetrengtem körülötte. Aztán ott volt a kisház, ahol szerszámokat tartottunk. A kisházhoz vezető kis járdácska (ma már ezek nincsenek meg). Volt egy cseresznyefa ott a kertben, ahol azóta semmi nincs. Emlékszem a nagynénémre, aki azóta meghalt. És anyám egyszer átölelt születésnapomon 4 éves koromban...

Szóval történeteket nem tudok felidézni, de 3-4 éves koromból ilyen benyomásokat, emlékfoszlányokat igen...

A nagybatyam eskuvoje, letancoltam magam a szinpadral, elegge sirtam :D

Aztan a vonatut az eskuvorol hazafele is remlik.

2 eves voltam.

Nekem rengeteg régi emlékem van. A bizonyítottan legrégebbi 8 hónapos koromból való, emlékszem ahogy egy kórházban várok arra, hogy a műtőbe toljanak, és arra is miután kijöttünk. Ha tudnék rendesen rajzolni, nagyjából le tudnám rajzolni, hogy hogy nézett ki a terem, ahol várakoztam. Emlékszem, hogy hol álltak a szüleim, a folyosón melyik irányba van a kijárat és a műtő, milyen színű az ajtófélfa, milyen volt az ágy...

Azonban én szinte biztosnak érzem, hogy a születésem napjáról is van egy képem a szülőház egyik folyosójáról, és szerintem azt is tudom, hogy melyik irányból melyik irányba vitt valaki a kezében. Sajnos ezt viszont csak úgy lehetne megtudni, ha újra odakerülnék. Azóta viszont már megszűnt szülőházként funkcionálni az épület. :(