EL lehet képzelni a semmit? Ergo nincs tér, idő, se dimenziók, se semmi?

Ez annyira absztrahált fogalom, hogy hétköznapi életünk analógiáival nem is lehet elképzelni, vizualizálni.

De hát a negyedik dimenziót sem nagyon lehet, a matematikai fogalmak nagy része sem "elképzelhető", csupán használható.

Elképzelni nem lehet teljesen, hiszen egy olyan világban élünk, és születésünk ideje óta minden másodpercben olyan világban éltünk, ahol van valami.

Azt talán könnyebb elképzelni, hogy nincs semmilyen anyag, még te sem vagy fizikailag ott. Viszont ahol nincs anyag, ott nincs tér sem, hiszem nincs mihez mit viszonyítani, amitől az, hogy távolság értelmezhető lenne. Nincs mi között távolságot értelmezni. A dimenzió is értelmét veszti, hiszen az dimenzió azt mondja meg, hogy egy esemény leírásához hány független adat szükséges. Ha nincs semmi, abban nincs esemény. Az idő is értelmét veszti, hiszen az a történések egymásutániságából, a különböző történések ciklusaiból absztrahált(?) fogalom. Ha nincs semmi, semmilyen módon nem tudod eldönteni, hogy 1 másodperc telt el, vagy 1 év. Ha te ott vagy, neked van időérzéked, de akkor már nem a semmiről beszélünk, hiszen te ott vagy…

Kisregényt lehetne írni róla, de próbálok rövidebb lenni. Engem is érdekelt a téma, megpróbálok egy nagyobb terjedelmű írásomból kivonatosan válaszolni, ha ugyan elég lesz.

Ha Semmi volna csak, megvalósulna az abszolút Végtelen, ami hozzá hasonlóan meg- és felfoghatatlan. A Semmi rokonítható valamiképpen a Végtelennel, mert tapasztalat szerint, minden VALAMI valahol lehatárolt, véges. Matematikus szemlélettel vehetjük a semmit 0-nak, avagy kiterjedés nélküli pontnak, bár ez utóbbi azért nem teljesen semmi, információs értelemben, mert már információ, tehát nem az abszolút semmi.

Az igazi semmi tehát a Végtelen. Viszont nem valószeű-e a feltevés, miszerint a Végtelen csupán ELVI lehetőség, a valóságban pedig nincsen, mivel betölti és felaprózza az Anyagnak nevezett Valami? Mert hol és hogyan volna lehetséges és létezhetne? Mi lehet AZ, AMI VÉGTELEN? A határtalan, illetve határozatlan üresség vagy teltség egyformán elképzelhetetlen: az Értelem véges hozzájuk képest, ezért nem férhetnek bele, mi pedig nem férhetünk hozzá! A NULLA, mint Kezdőpont, Végpont, Középpont, vagy ezen megnevezett Helyek között mozgó pont, lehetségesnek, sőt valósnak látszik!

Csak a Végtelen nagysággal, kiterjedéssel nem lehet mit kezdeni, nem lévén megfogható helye, alkatrésze: sem eleje, sem vége, csak valami érthetetlenül elnyúló közbenső mibenléte (Miben való léte?), része, melyet nem tudunk fel- vagy megmérni.

Ha - feltételezés szerint - NINCSEN SEMMI (helyesebben nincsen valami!), akkor MI VAN? Minek vagy miként nevezzük azt a Világot, amelynek csak hűlt helyét lelhetjük, illetve még csak el sem képzelhetjük, minek a helyéről, ha egyáltalán "hely"-ről lehet szó? Márpedig a Semmi csak egy hely (elnevezés szerint), ahol van Valami, ezért nem valós, nem jellemezhető semmilyen tulajdonsággal.

Minek nevezzük az olyan világot, amelynek nincsenek tulajdonságai, jellemzői, jelzői: sem összetétele, sem szekezete, sem kiterjedése, sem formája, sem belső vagy külső képe, azaz nincsen róla-belőle-felőle információmorzsánk, de egy szikrányi energia-kisugárzás (egyelen foton vagy bit) sem? Vagyis egész egyszerűen nem létezik, nincs róla tudomásunk, sem elképzelésünk, sem fogalmunk, de még gondolni sem lehet rá. A gondolat ugyanis már valamelyest létező és létezőre utal, vagy abbó ered!

Hogyan lehet elgondolni, kifejezni a semmit, milyen hasonnemű gondolati-elmebeli alakzattal, jelképpel, mely már nem semmi, hanem információ? Mi van, ha nincs semmiféle információ (még a majdnem Semmi - majdnem valami) sem? És ha csak egy pontnyi (0 dimenzió) van belőle jelen, azaz dehogyis van? Triviálisan a Semmi értelemhiánnyal, kifejezés-, azaz kommunikáció- vagy információ átadási-közlési képtelenséggel, ebbéli képességhiánnyal jellemezhető, ezekről ismerhető fel: mondtam eddig Valamit a Semmiről?

A Pont volna az a "Valami", amely már van, vagy még nincs is, kezdő- és végsőfokon. Csekélység, apró-cseprő Lét-Elem, avagy a Lét/Nemlét határesete (helyzete). Kiterjedés nélküli hely, vagyis mégsem hely. Sem volt, sem pedig lesz hely, mert ha lenne, idővel is rendelkezne, és akkor letelne vagy kimúlna. Tehát sem hely, sem idő: még egyik sem, mert nem tud azzá lenni. Egy pont magában még mindig semmi, igaz annak is kicsi (elégtelen) egy nagyobb-tágabb-átfogóbb Semmin belül, ha van helymeghatározásnak értelme, lehetősége, koordinációja ebben az esetben. Ha nincsen VALAMI, akkor értelemszerűen Hely sincsen (mi jelölné?), pedig voltaképen CSAK HELY van (üresen), jól meggondolva. Mit jelent voltaképpen az Üresség? Nem többet vagy egyebet, mint tágasságot-távlatot, lehetőségmezőt vagy -teret, határok, horizontok nélkül.

Hogy nevezzük az Abszolút Semmit, a NAGY (VÉGTELEN) NULLÁT, ami egy (?) üres buborék, külső héj nélkül, mivel nem lehet külseje, sem lehatárolása. Csak határtalan lehet és ezért Semmi! Ha a pontot nagyítanánk fel, vagy közelítenénk meg kellő mértékben, ugyanezt kapnánk. De itt jön a következő kérdés: A NAGY SEMMINEK van-e (lehet-e) közepe (origója) és az hol lehet? Sehol és bárhol, itt egyremegy.

Mivel még gyakorlatilag Sehol sem vagyunk, Sehova (se) jutottunk, indokolt továbbgondolni-ragozni a kérdéseket, problémákat, melyeket a Semmi apropója alakít ki, vet fel, hoz felszínre bennünk, azaz a Semmi képzete, amely nem semmilyen képzet, de nem is valamilyen, mert nincsenek paraméterei. Gondolni kell rá - mert lehet -, és gondolkodni kell róla, mert eszerint (elméletileg) létezik

, valós, és így már nem EGÉSZEN Semmi. (De nem is akármi!)

Minimális ismérve, illetve információ róla, hogy NEVE VAN, nevet adtunk neki, a megfoghatatlannak. Ez is önmagában érthetetlen és felfoghatatlan, miért adtunk a Semminek nevet? Miért kényszerítjük ezáltal elvi-fogalmi-tudati szinten való létre már legalább, ha azon kívül nincsen, nem lehetséges, hiszen csupa Valami vesz körül minket s a tudatunkat is, és a benne létrejövő-lakozó Semmit, mint gondolati formációt (= információt) szintén? Ezen a gondolaton vagy fogalmon túl vagy ezen belül pedig mi van, mi lehet?

- Ez az a kérdés,melyre nincsen válasz,mert nem lehetséges, hiszen a Semmi nem ad információt, lévén, hogy nem rendelkezik vele. Nincs ott más Semmi, más mint "A" SEMMMI! Csakhogy: a "semmi" ezután már nem valódi, mert csak névtelenül (kifejezéstelenül, kifejezhetetlenül) lenne azonos effektív önmagával. A Semmi neve már Valamit jelez vagy takar, s mégha értelemmel megközelíthetelen is, lehet benne vagy mögötte Akármi, Bármi: az, ami ismeretlen marad mindörökre! Vagy pedig lehet, hogy mégsem?

Máris felmerül a továbbvivő logikus kérdés (egy lépést legalább nyerünk így), a következőképpen: hogy néz ki a Semmi? Vagy pedig milyen? Miféle fajta jellemzői, tulajdonságai, ismérvei, paraméterei "vannak", amikor pedig nincsenek is? Pl.: fénytelen, színtelen, sötét, anyagtalan, megfoghatatlan, beláthatatlan, átjárható vagy átjárhatatlan? Felületesen azt lehet mondani erre, hogy a Semmi SEHOGYAN SE néz ki, SEMMILYEN külleme nincsen, sem pedig bensője, azaz ismérva, milyensége: csak ezért és így lehet azonos önmagával, azaz SEMMIS! Azonban - mélyebben belegondolva és menve a témába - mégsincs így! Hanem: mint látható lesz, alapvetőbb-mélyebben fekvő, ezért meghatározó és értékelhető igazságok is kiderülhetnek a Semmiről!

Tehát következzen a probléma, illetve téma kifejtése: ugorjunk fejest a részletekbe!

Mégegyszer az alapozó kérdés: Milyen a Semmi, amellett, hogy semmilyen? Ez így nem pontos és nem igaz. Miért?

Lássuk a részleteket, ahol az ördög is szívesen elrejtőzik! Mégis vannak a Valamitől megkülönböztető - noha arra is erősen emlékeztető - ismérvei! A Semi valahogyan és imígyen mégiscsak - Valami!

A Semmi ilyen, ezek (lehetnek, talán, jó eséllyel, közelítéssel) a meghatározói:

- határozatlan (ez az egyik, mondjuk kezdő meghatározottsága, a többi ezután jön),

- határtalan (nincsen széle, pereme, kerülete, sem pedig záros területe, térfogata),

- hideg (nincs, ami melegítse),

- sötét (nincs, ami megvilágítsa),e

- láthatatlan, érzékelhetetlen, észrevehetetlen (nincs ingerforrása, impulzivitása),

- folytonos (nincs ami megszakítsa),

- üres (nincs benne más Valami, illetve Másvalami),

- átjárható (nincs benne akadály),

- tájékozódni benne lehetetlen (nincs támpont, viszonyíthatóság, olyan, mint a sűrű köd, vagy fénytelen éjszaka),

- megfoghatatlan (kisiklik a kézből),

- homogén (nincs összetétele, sem szerkezete),

- jellegzetesen jellegtelen (csak a fentiek jellemzik),

- megfogalmazhatatlan (nem tudatosítható -, lenne, ha máris nem írtunk volna róla ennyit!)

Hát ennyit röviden és közelítésképpen! Bár a téma közel sincs kimerítve.

Előző (5-ös) vagyok:

- belátom, hogy a válaszom kissé zűrös és zavaros (helyenként helyesírási hibás is), de elég nehéz témáról van szó!

Szerintem már csak azért sem lehet elképzelni a semmit, mert, ha elképzelünk valamit, az agyunk képet alkot róla, és egy képnek van mérete, ha pedig van mérete, akkor az már valamennyi térdimenzió.

Agyunk olyan dolgokat képes csak elképzelni, amit már megtapasztalt, és még NEM tapasztaltunk "semmit" a világunkban!!!

Más megközelítésből egyébként gyakorlatilag elég lenne egy olyan világot elképzelned, amelyben nincs ANYAG!

Ebben a világban így nincs SEMMI, mert a tér abból fakad, hogy létezik az anyag, pl: abból tudjuk meg, hogy a mi terünk 3D-s, hogy a benne levő anyagok 3 egymástól független irányba mozoghatnak: fel,jobbra,előre.

És abból is tudjuk, hogy 3D-s a világ, hogy a benne levő anyagoknak van hosszúsága, magassága, szélessége.

Ezeket az anyagokat testeknek hívjuk.

Ám, ha csak egy papírlap felületet képzelsz el, ott már a vastagság kiesik, és az ott megjelenő tárgyak síkokká válnak és csak 2 dimenziósak lesznek.

Ennek az a következménye hogy az anyag "felépítése" adja meg a teret, és annak dimenziószámát.

Vegyük most az időt!

Azt már megvizsgáltuk, hogy anyag nélkül a tér értelmezhetetlenné válik. De, ha nincsen tér, idő sincsen, hiszen abból fakad az idő, hogy az események egymás után zajlanak le, és tulajdonképpen a térben való mozgás egyenes következménye az idő létezésének.

Vegyünk most egy olyan világot, ahol van anyag és (3D) tér. Ebben a világban azonban nem tudnak mozogni a testek. Ha te ebben a világban vagy, és csak állsz, de még pislogni, vagy lélegezni sem tudsz, mert nem tudsz térben mozogni, akkor az idő is értelmét veszti. A térben való mozgáshoz szükséged van az idő múlására! Te úgy éled ezt meg, mint, ha "le lenne fagyva a kép".

Ez azt jelenti, hogy idő sincsen.

Összefoglalva a tér, idő és az anyag szorosan összekapcsolódik. A "semmi" elképzeléséhez elég őket kiiktatni.

Remélem érthetően el tudtam magyarázni a térről és az időről való elképzelésemet! :)