Mit gondoltok erről a szövegről?

Már nem hallok semmit. Nem látok, és nem érzek egyebet, csak magányt. A furcsa zörejek csak képzelődések, a néha felbukkanó fény is csak látomás. Gondolkodni nem tudok, mintha mindent kitöröltek volna belőlem. Nem érzem a szívdobogásomat, kihűlt a karom, és zsibbad az egész testem. Csak fekszek a földön, olyan, mintha évek óta itt lennék.. Itt, ahol nincs élet.Itt, ahol nincsenek hangok, ahol mindent felemésztett már a néma, hangtalan sötétség. Ki akarok jutni innen, de erőm sincs megmozdulni, gyenge vagyok. Nincs egy ajtó, egy ablak, egy kis rés sem, amin ki tudnék törni..Ahol ki tudnék szabadulni.. Körbevesznek a hideg falak és egyre magányosabbnak érzem magamat. Sírni tudnék és ordítani, világot rombolni, annyira eluralkodik rajtam minden, de nincs hangom és nincsenek könnyeim. Nincs olyan erőm, amely mindenre képes lenne. Semmim sincs.. És tudom, hogy bele fogok halni ebbe a magányba, de mégis meddig akarnak kínozni? És ekkor megnyílik alattam a föld, elkezdek zuhanni, esni a mélységbe. Eddig sem láttam semmit, de most mégis olyan, mintha egyre sötétebb lenne, mintha egyre hidegebb lenne, és szinte már borzong az egész testem. Csak zuhanok, zuhanok, mikor érek végre le? Végtelen útnak tűnik ez is, mint a többi. Egy ideje ezt élem, egy ideje ez vagyok Én. És most úgy érzem, hogy belehalok a keserves magányba. Már nem érzem a dermesztő, fagyos hideget, nem tudok a végtelen zuhanásról, minden eltűnik..