Tudnátok nekem mesélni a Kádár korszakról?

Ezeket olvastad már?

[link]

[link]

[link]

1. Ebben az időszakban nagyon kicsi volt az emberek közötti vagyoni és boldogulási különbség. Egy miniszter is csak 20-30%-kal keresett többet, mint egy jó szakmunkás.

2. A döntően állami tulajdonú nagyvállalatok mellett ekkor lehetőség volt a kisvállalkozásokra, GMK-kra, háztájira, magánvendéglőre, szerződéses boltokra, így aki akart gyarapodhatott anyagilag és önálló lehetett, de nem lehetett belőle milliárdos és nem fölényeskedhetett az alkalmazottaival, mert akkor otthagyták.

3. Biztonságos volt az élet. Közbiztonság volt, nagyon alacsony és kevéssé agresszív bűnözéssel. Létbiztonság volt, mert nem volt munkanélküliség. Olyan lakáspolitika volt és olyan munkásszállók, hogy egyáltalán nem voltak hajléktalanok. Ingyenes volt az orvosi ellátás és az iskoláztatás. Nagyon könnyű volt felnőtt fejjel is, munka mellett tanulni főiskolán egyetemeken.

4.Az érett Kádár-korszakban nem kellett félni semmitől. Már megjelenhettek szamizdatok, nem voltak ávósok, ki lehetett utazni külföldre is hébe-hóba, mindenki olyan viccet mesélt amit akart és lehetett szidni a főnököt, vagy a hivatalt.

5. Élt bennünk a tudat, hogy ebben a rendszerben nem történhet velünk igazságtalanság, mert ha ilyesmit érzünk, akkor bárki írhat egy levelet a Kádár-titkárság panaszirodájának és elintéződik az ügy.

6. Voltak tudományos, űrkutatási és sport sikereink amik egyfajta büszkeséget és a jövőbe vetett hitet adtak. Olcsó volt a színház és a mozijegy, megépültek a metrók, új lakótelepek, mindenhol fejlődést láttunk.

7. A Kádár korszak a kisemberek korszaka volt, kevés deklarált és sok megvalósuló emberi joggal, méltósággal, szabadsággal, ellentétben a mai helyzettel amikor rengeteg a deklarált jog, de abból nem érvényesül a gyakorlatban semmi.

Jól összefoglaltad, de egy mai fiatal torz képet kap ennyiből.

>1. Ebben az időszakban nagyon kicsi volt az emberek közötti vagyoni és boldogulási különbség. Egy miniszter is csak 20-30%-kal keresett többet, mint egy jó szakmunkás.

-Egyrészt az "új gazdasági mechanizmus"-ban már egy igazgató simán megkapta éves prémiumként egy munkás éves bérét. Másrészt a pénz nem nagyon számított a hiánycikkek világában. Nem úgy volt, mint ma, hogy veszel egy autót, ha sok pénzed van. Sok évet kellett rá várni. Pénzért nem mehettél a Kútvölgyibe, ha beteg vagy, kapcsolatok nélkül nem volt egyszerű belépned egy vadásztársaságba, sőt telefonra is várhattál akár évtizedekig, stb. A kapcsolati tőke jelentősebb volt, mint a pénzügyi - és ma is őrizzük ezt a mentalitást.

2. A döntően állami tulajdonú nagyvállalatok mellett ekkor lehetőség volt a kisvállalkozásokra, GMK-kra, háztájira, magánvendéglőre, szerződéses boltokra, így aki akart gyarapodhatott anyagilag és önálló lehetett, de nem lehetett belőle milliárdos és nem fölényeskedhetett az alkalmazottaival, mert akkor otthagyták.

-Alkalmazottad nem nagyon lehetett, csak 1-2, mert a magánszektort kisipari szinten engedte csak a rendszer.

-Ez az egész "fusizás" sokszor a köztulajdon szétlopásáról szólt. A cég gépeivel, anyagával saját zsebre dolgozni, sokszor részben munkaidőben. A "gebines" vendéglő, bolt meg kényszerpálya volt, ugyanis szétlopták a közöst a hierarchia minden szintjén (pl. saját ital eladása vendéglői áron). Innen ered az a vélekedés, hogy aki gazdag, az azért az, mert sokat lopott, a gazdagság bűn - ezt a mentalitást is máig őrizzük, no meg a szétlopást is.

>3. Biztonságos volt az élet. Közbiztonság volt, nagyon alacsony és kevéssé agresszív bűnözéssel. Létbiztonság volt, mert nem volt munkanélküliség. Olyan lakáspolitika volt és olyan munkásszállók, hogy egyáltalán nem voltak hajléktalanok. Ingyenes volt az orvosi ellátás és az iskoláztatás. Nagyon könnyű volt felnőtt fejjel is, munka mellett tanulni főiskolán egyetemeken.

-Jóval kevesebb volt a felsőfokú végzettségűek aránya, mint ma. A munkásszállóban meg az a lényeg, hogy KÖTELEZŐ volt dolgozni (létezett egy "káemká"=közveszélyes munkakerülés nevű bűncselekmény)

>4.Az érett Kádár-korszakban nem kellett félni semmitől. Már megjelenhettek szamizdatok, nem voltak ávósok, ki lehetett utazni külföldre is hébe-hóba, mindenki olyan viccet mesélt amit akart és lehetett szidni a főnököt, vagy a hivatalt.

-Talán ez a legfélreérthetőbb. Állami monopólium volt a sokszorosításra, a stencilgépeket is csak engedéllyel lehetett tartani (cégeknek), szóval cenzúra volt. Minden újság valamilyen módon a pártállam szócsöve volt. Illegális sajtó csak nyomokban volt Budapest egyes értelmiségi köreiben, és üldözték. A főnököt vagy a hivatalt lehetett szidni, de a rendszert nem, főleg nem létezett valódi, tényfeltáró tévé vagy újság. Az emberekben nem tudatosult, hogy fenntarthatatlan pályán "fejlődik" az ország. A szabadság úgy értendő, hogy nem verték le a vesédet az ávósok, de a rendszerellenesként elkönyveltek nem kaptak útlevelet és végzettségüknek megfelelő munkát sem. Meg semmit, amihez a pártállam legkisebb jóindulata is kellett (beutaló, telefon, egyetemi felvételi a gyereknek - így van, az egyetemi KISZ képviselője ott volt a felvételi bizottságban és "szelektálhatott")

>5. Élt bennünk a tudat, hogy ebben a rendszerben nem történhet velünk igazságtalanság, mert ha ilyesmit érzünk, akkor bárki írhat egy levelet a Kádár-titkárság panaszirodájának és elintéződik az ügy.

-Már akiben, lásd fent.

>6. Voltak tudományos, űrkutatási és sport sikereink amik egyfajta büszkeséget és a jövőbe vetett hitet adtak. Olcsó volt a színház és a mozijegy, megépültek a

metrók, új lakótelepek, mindenhol fejlődést láttunk.

-Különösen, hogy mást nem láthattunk, mert erről szóltak a hírek.

>7. A Kádár korszak a kisemberek korszaka volt, kevés deklarált és sok megvalósuló emberi joggal, méltósággal, szabadsággal, ellentétben a mai helyzettel amikor rengeteg a deklarált jog, de abból nem érvényesül a gyakorlatban semmi.

-A Kádár korszak a megalkuvó, félázsiai népség korszaka volt, és máig tart :) Valójában fordítva volt, sok deklarált joggal, amit a rendszer nem tartott be. Pl. valójában nem volt vallási és gyülekezési szabadság, holott Helsinkiben aláírták. Anyám egy államilag el nem ismert kisegyházhoz tartozott, és gyakran feloszlatták az istentiszteletet a rendőrök, noha a hatályos akkori magyar jog alapján erre semmilyen alapjuk nem volt. És persze a Kádár titkárság sem válaszolt :)))