Régen, mondjuk 200-300 éve hogyan építkeztek? Gondolok itt arra, hogy az építőanyagokat, mivel kötöttők egymáshoz?

A habarcshoz nem kell cement. Mészhidrát plusz homok kell hozzá. Amikor a habarcs megköt, az nem arról szól hogy egyszerűen kiszárad. A mészhidrátból (kalciumhidroxid) mészkő (kalciumkarbonát) lesz a levegő széndioxidtartalmának hatására. A megkötő habarcs (malter) széndioxidot von ki a levegőből. Jó, mi?

Off: Mielőtt a ződek tapsikolni kezdenének, elárulom, hogy a mészhidráthoz kalciumoxid, plusz víz kell. Viszont a kalciumoxidot mészkőből (kalciumkarbonát) hevítéssel (mészégetés) állítják elő. A kaciumkarbonátból széndioxid szabadul fel. Épp annyi, amennyi majd -amikor megköt-elnyelődni fog.

Más kérdés, hogy manapság divat cementet keverni hozzá. Mármint a habarcshoz.

Amúgy meg a cementhez hasonló anyagokat több kultúra is feltalálta, térben és időben különböző helyeken.

Ami sokkal jobb: agyagos földet kiásol, jól összekevered szalmával, kocka alakra préseled, majd a napon kiszárítod.

Ezt nevezik vályognak, melyet akár csak kötésben egymásra rakva, vagy meszes habarccsal rögzítettek egymáshoz.

Ennél jobb építőanyag nincsen, 70 centi-egy méter vastagon rakva jobb, mint a mai hőszigetelt házak, páraáteresztése kiváló, benne a hőérzet mindig jó. Nem éghető, semmi nem támadja meg, te is elkészítheted. Hátránya, hogy emelet nemigen építhető belőle, nagyon jól kell szigetelni alulról és felülről víz ellen, egy árvíz hamar elviszi, összedönti vagy meggyengíti. Az egész országban általános volt.