Evolúció, vagy Isten?

"Fred Hoyle - asztrofizikus: "A véletlenszerű keletkezés nagyjából úgy fest, mintha egy szeméttelepen átsöpörne egy hurrikán, és ezalatt összerakna a szemétből egy Boeing 747-es repülőgépet." "

Na és egy asztrofizikusnak mi köze az evolúcióhoz?

Neked pedig azt tudom mondani, hogy csak mert számodra tetszetős egy idézet, attól még bele lehet ám gondolni, hogy vajon van-e értelme. Ugyanis amiről az idézet szól, hogy egy rakás részelemből magától egész lesz, ilyenről legfeljebb a mesék, vagy a teremtésmítoszok szólnak.

Na de ha az a Boeing egy olyan valami, ami aktív anyagcserét folytat a környezetével, ezenkívül szaporodik, de úgy, hogy a kis repülőgépek sosem lesznek pontos másai az anyarepülőnek, akkor csak idő kérdése, mikor születik egy olyan kis repülő, ami valamely tulajdonságában felülmúlja a szüleit. Majd neki is születhet egy még ügyesebb kisrepülője, és így tovább, mígnem a sokadik generáció már annyira meg nem változik, hogy már nem lehet tovább Boeingnek nevezni.

"Evolúció, vagy Isten?"

Pontosítani kellene!

Felteszem, hogy a biológiai evolúciót célozza meg a kérdés, márpedig az azt feltételezi, hogy kezdetben valamely térben eleve létezik egy evolválódásra képes alapvető egység (pl. már élőnek tekinthető protosejt).

A hatékony evolúciós mechanizmus eleve összetett egység, és ennek létrejöttével a biológiai evolúció egy cseppet se foglalkozik, mert nem tartozik a tárgykörébe. Az evolválódó egység megjelenésének lehetőségét a kémiai, vagy mechanikus evolúció valamely formái vizsgálják.

Ha csak a biológiai evolúcióról beszélünk, az nem zárja ki, hogy az első evolválódó egységeket valamilyen isten teremtette, sőt azzal se foglalkozik a biológiai evolúció, hogy az evolválódáshoz szükséges állandóan változó életteret teremtették-e vagy sem.

Tehát az élet keletkezésével a biológiai evolúció nem foglalkozik, sokkal inkább a kémiai evolúció. A biológiai evolúció tény, míg a kémiai evolúció hátán kikristályosodó élet kérdése egy teljesen másik ügy, és sok tekintetben hipotetikus. Ettől még akár az is lehetséges, hogy valamilyen isten a biológiai evolúció folyamataiba itt-ott beleszól.

A két lehetőség egymást semmilyen módon nem zárja ki, csak éppen semmilyen módon valamilyen isteni tevékenység tudományos eszközökkel nem mutatható ki, nem vizsgálható, míg az evolúciós folyamatok akár laborokban és szimulációkban is lekövethetőek, valamint a fossziliák tekintélyes részében a működése világosan követhető, valamint az előrejelzései rendre bejönnek.

„Ahhoz, hogy véletlenszerű események fehérjét hozzanak létre, olyan szerencse kell, mintha egy forgószél után a roncstelepen összeállna egy novi őj Jambo Jet. /Fred Hoyle/”

Fred Hoyle ezen szállóigegyártó mondatocskájából is jól látszik, hogy megfogalmazójának alapvető ismeretei sincsenek a kémiai evolúcióról. Amikor Hoyle ezt a kijelentést tette, jónéhány szakértő a hasát kezdte el fogni a nevetéstől és iziben cáfolták is (nem azt, hogy mi az élet megjelenéségenek valószínűsége, hanem azt, hogy amiről nincs még megfelelő információnk, arról az égvilágon semmiféle valószínűséget nem állíthatunk fel).

Nem létezik ilyen karakteres pro/kontra valószínűségszámítás a valódi tudományban, pláne nem olyan fals információkra építve, mint amilyen az is, hogy pl. 20 féle aminosav esetén a legbeszédesebb valószínűségszámítási modell egy meghatározott 100 tagú sorrend (egy átlagos enzim) esetén, 20 a 100.-on, így a spontán keletkezést a Hoyle féle hozzánemértők elképzelhetetlennek kiáltották ki. Ez abból a hibás ideából épült fel, hogy az enzimek zárt világa megváltoztathatatlan, és a legkisebb eltérés csak gondot okozhat.

Valójában az enzimek működési eredményeit, vagy részbeni eredményeit, aminek tökéletesedését már a szelekció javítja, rengeteg más aminosavsorrend is tudja biztosítani! A számoló fel sem tételezi, hogy bizonyos életfunkciók más felépítésben is működhetnek (mert nem tud róla, és mert nem biológus), mint amilyenek a maiak. Arról pedig végképp fogalma sincs, hogy az ezekből összeállt korai élet hogyan is nézhetett ki, és hogy ezek típusvariációi mekkora számra tehetőek. Ez igaz nemcsak az aminosavsorrendekre, hanem gyakorlatilag a mai életfunkciók valamennyi formájára is.

„igen valòjàba az evolùciòt a kommunizmus dogmàlta nàlunk”

Az evolúció tudományos gondolata hajnalán a kommunizmus még mutatóban sem létezett, és szinte azonnal elterjedt a tudományos világban.

A Kreacionizmus (biológiai evolúció tagadói) megpróbáltak összeszedni az egész világból evolúciótagadó tudósokat, és 4 év alatt mindössze 700 nevet tudtak csak összekaparni, amely nevekből az elsöprő többségnek köze nem volt a biokémiához, genetikához, evolúcióbiológiához, sőt inkább a határtudományok képviselői voltak, stb. (jónéhány ezek közül is utólag visszavonta a véleményét).

Mindössze néhány nap alatt szintén az egész világból, ellenpélda gyanánt több ezer tudós jelezte ellenvéleményét a Kreacionizmus petíciójával szemben, akik között persze valódi szakemberek és Nobel-díjasok is szép számban vettek részt.

A kommunizmus éppen hogy torzítva próbálta meg bemutatni az evolúció tudományát, a saját ideológiájának iránymutatója alapján, amit Liszenkoizmusnak nevezett, és már az akkori nyugat tudományos közössége elutasította.

„nincsenek bizonyìthatò dolgok kisèrletek”

Tömegével léteznek ilyen kísérletek (pl. ribonukleinsav szintézis), de akár működő szimulációk is (pl. Golem projekt).

Az evolúciós mechanizmus a világunk alkotórésze, hogy milyen részben, az lehet vita tárgya, de a létezését még a biológiai evolúciót teljes mértékben tagadó Kreacionizmus sem tagadja mikroevolúció formájában.

„mindenre ami a vàlaszt ad ès tudòsòk 90% ban azt mondjàk , zseniàlis mèrnöknek kellett lennie annak aki a vilàgegyetemet lètre hozta”

Ezen is lehetne vitázni, de ez nem ide tartozik. A biológiai evolúciónak, sőt a semmilyen evolúciónak sincs semmi köze ahhoz, hogy a világot valamilyen isten teremtette-e, vagy sem. Ugyanúgy, ahogy a matematikai szabályszerűségek is működnek mindenféle isten nélkül, jóllehet, attól még a környezetet egy isten teremthette úgy, hogy azok úgy működjenek, ahogy.

"Evolúció.

Aki szerint mindkettő, magyarázza el, hogy hogyan gondolja, mert a kettő kizárja egymást."

Ha összehozol egy sok tulajdonsággal bíró környezetet, és beleteszel abba sok alapvető, szaporodóképes evolválódásra képes egységet, akkor azok a környezet tulajdonságainak tükrében végül ezerfelé evolválódnak előre nem megjósolható formában teljesen maga maguktól, sőt megváltoztatják magát a környezet tulajdonságait szintén ezerféleképpen és előre megjósolhatatlanul.

Ebben a folyamatban volt teremtés is, meg evolúció is. Rengeteg szimulációs meg laborkísérlet így zajlik le, ill. így figyelhetünk meg új fajok keletkezését is akár, amikor mesterségesen betelepítettek idegen fajokat új, mesterségesen választott környezetekbe.

„Isten. A vilàg hihetelenül bonyolult, a legmodernebb szàmìtògèpek , eszközök eltörpülnek a termèszetben talàlhato èlõlènyek , termèszeti jelensègek összetettsègèvel. A vèletlenre bizznànk? egy modern szàmìtògèpet mèrnökök informatikai technikusok fejlesztenek. egy sokkal bonyolultabb èlõlèny pedig pusztàn vèletlenre?”

A helyzet pont fordított. Szemünk láttára alakulnak ki új ökológiai viszonyok teljesen véletlenszerűen, és ahhoz az ökológiai rendszerek akár néhány évtized alatt képesek alkalmazkodni, egy akár teljesen más és sosemvolt összefüggések alapján. Pusztán néhány évtized alatt olyan bonyolult rendszer tud kialakulni így, hogy nincs az az értelem teremtette tudatosan irányított rendszer, amivel az valaha is fel tudná venni a versenyt, de a laborokban lezajló kisebb léptékű evolúciós kísérletek eredményei is már olyan összetettek, hogy azok modellezéséhez szupergépek kellenek.

A tapasztalat számomra pont azt mutatja, hogy a véletlenszerűen változó rendszerek egymáshoz való bonyolult alkalmazkodása még a legkisebb léptékben is olykor meghaladja a bármilyen értelem építőképességét.