Van-e a technikai fejlődésnek határa?

Az új tudományos felfedezések mindig óriási fellendülést hoznak a technológiai fejlődésnek.

Amikor a gőzgépek voltak egyeduralkodóak, a technológiai fejlődés "ellapult", csiszolódtak a dolgok, volt egy úgymond csúcsrajáratási szakasz, ahol nagy újdonságok nem születtek, csak finomodott az aktuális technika. Aztán megjelent a belsőégésű motor és újra hatalmas fejlődés következett. Aztán az atomenergia nagy ugrása következett, most levegőben lóg a fúzió, a kvantummechanika felfedezéseiből származó új irányok, aztán ott vannak a szinte még sci-fi irányok, a gravitáció, a 3+n dimenziók felfedezése, ezek mind rejtik a hatalmas technológiai ugrások lehetőségét is.

Régen a nagy fizikai felfedezések hosszú ideig csupán az elméleti tudományt gazdagították, a mai tudomány viszont már erősen felhasználás-irányultak, tehát az új eredményeknél rögtön előkerül, mire lehet ez jó, sőt, maga a kutatás is sokszor kifejezetten a leendő felhasználás irányában halad, tehát már tudjuk, mire és a hogyan-t keressük.

Ennek köszönhetően a technológia lemaradása a kutatási eredményektől minimális.

Ez a jelenség viszont azt valószínűsíti, hogy a fejlődés a tudomány és ennek felhasználása, tehát technológia terén is egyre meredekebb fejlődési grafikont fog eredményezni, különösebb lapos, "pangó" időszakra nem lehet számítani.

"Az állandó változhat"

Ez szép kis ellentmondás. Most akkor állandó, vagy változó?

Wadmalac, hisznek neked. Pedig bizony nem úgy van. Inkább ma szakad el az elmélet a gyakorlattól. Amit te érzékelsz, az a csalóka látszat és felszín. A technológia fejlődésével óriási lett a szakadék a lehetőségekben, és ez a trend nő, mert úgy tűnik, semmi sem állja útját. Már sok ország van, amelyik azt tehet más országokkal, amit akar, és nem szépet akar (csak annak álcázza). Már sok ember van, akik nemcsak más emberekkel, hanem más országokkal is azt tehet, amit akar. És többnyire további hatalmat akar, bármi áron. Ez nem éppen a tudomány fejlődése irányában hat, inkább ellenkezőleg. Megnézhetjük kis hazánkat. Aki teheti elmegy, és a jó megy el. A szolgáltatások és termékek egyre silányabbak, mert aki gyártja nem ért hozzá, nincs perspektívája, nem látja át és nem is érdekli. Az emberek hőzöngenek, de nem tuják (nem is akarják) megmagyarázni, hogy miért és mi célból - ha kérdeznék tőlük, de nem kérdezik.

Igen, van még néhány megszállott, az oktatásban, az iparban, más helyeken. De az utánpótlás szűkül, mert egyre kevesebb jó van egyre gyatrább iskolákban. Az alapkutatás kizárólag azokon a területeken működik, amelyek a mohó nagytőkének közvetlen hasznot hoznak. El is adja ezt, mint fejlődést, és az egyre kevesebb ismerettel rendelkezők meg elhiszik. Ez fejlődés ugyan, de nagyon torz.

Ez tehát a valóság. De a kérdés nem erről szólt (az én olvasatomban), hanem elméletileg kérdezte, végesek-e, avagy sem a fejlődés lehetőségei. A fejlődés lehetőségei végtelenek. Azonban ennek gyakorlati kivitelezése során lehet olyan ostoba az ember, hogy véget vet önnön fejlődésének. De ez egy másik mese.