Meddig tarthat az emberiség technikai fejlődése? Kiléphet tömegesen az űrbe? Folyt

Már réges-régen túl vagyunk azon a ponton, hogy egy ember képes lenne megérteni a teljes tudásunkat. Ha van egy ember, aki egész életében a Higgs-bozontot kutatta (csak egy példa) - az lehet, hogy képtelen befűzni a cipőjét.

Már régen úgy működik a világunk, hogy ki kell képezni egy embert a Higgs-bozont kutatására, egyet cipőfűzésre - és egy harmadikat, aki egyikhez sem ért, de mindkét emberünkkel megtalálja a hangot. Előfordul, hogy ez a legnehezebb.

A jövőben biztos lesz olyan kutatási terület is, ahol már egy ember magát a területet sem látja át. Ott lesz csak igazán nehéz összedolgozni a kutatóknak! Hiszen nem is ismerik azt, amivel össze kell hozniuk a saját tudásukat.

De még így is lehet dolgozni: hiszen pl. az ókorban is gyakran csak véletlenül vették észre és használták a dolgokat - közben pedig fogalmuk sem volt róla, hogyan működnek.

Ezen kívül a mesterséges intelligencia is sok mindent megoldhat: pl. nagy tömegű adattárolást és az ismert szabályok figyelembe vételét. A kutató tényleg arra összpontosíthat, amit kutat.

Ha pedig valaki valamit feltalált, ma már 500 másik ember veti rá magát azonnal a témára, és vesézi ki minden oldalról. Nem kell mindent újból felfedezni minden országban.

Jóval tovább tudunk kutatni, mint az egyes emberek tudása. Ha egy zseni egész életében csak egyetlen jó gondolatot tesz hozzá az emberiség eddigi tudásához, a közönséges emberek pedig csak bambán néznek - még akkor is előre megyünk.

Jelenleg a mérnöki világ hatalmas elmaradásban van a felfedezésektől, nem győz zárkózni. Már ha a meglévő felfedezéseket tudjuk kiaknázni, az is beláthatatlanul komoly fejlődés lenne.

Az általad említett területeken pedig akkor tudnánk igazán előre lépni, ha "odamennénk". Innen a Földről, illetve a Naprendszerből nem sokat lehet látni a sötét anyagból, fekete lyukakból. Ehhez képest kiváló teljesítmény, hogy az elméletek pusztán a kevés megfigyelés alapján folyamatosan pontosulnak.

> Meddig tarthat az emberiség technikai fejlődése?

Meddig? Keddig. Erre a kérdésre nem igazán lehet érdemi választ adni, de mindenesetre még jó ideig lesz fejlődés, ha meglesznek hozzá az egyéb feltételek. (Pl. nem hal ki az emberiség, nem lesznek komolyabb háborúk, éhezés, járványok, stb…)

> Kiléphet tömegesen az űrbe?

Kiléphet. Viszont tömegesen csak akkor fog kilépni, ha ez valamiféle előnnyel jár. Jelenleg több hátránya van, mint előnye. Jóval költségesebb az élet feltételeinek megteremtése és fenntartása, mint amennyit nyernénk rajta. (Konkrétan nem sokat, maximum teret nyernénk, de a Föld még azért elbír pár milliárd embert, ha jól csináljuk.)

> Hol van az a határ a tudományban, valamint a világegyetem létében amit már emberi elmével képtelenség felfogni?

Ezt a határt már régen átléptük. De külön kell választani, hogy mit értünk meg, fogunk fel, és mivel tudunk dolgozni, számolni. Egy négydimenziós kockát senki nem bír elképzelni. De a matematika segítségével jól leírható, kiszámolhatóak az egyes tulajdonságai. Pl. meg tudjuk mondani, hogy hány sarka van, hány éle, lapja, határoló kockája van, stb… De elképzelni, felfogni? Az már egy másik kérdés.

A tudás szerencsére olyan, hogy hierarchiába szervezhető. Bizonyára egy processzortervezőnek nincs különösebb jártassága a merevlemezek tervezéséhez. Egy memóriagyártó cég meg valószínű nem ismeri a videokártyákban használt matematikai trükköket. De nem is kell. Kellenek emberek, akik átlátják egy adott részterület egészét, meg kellenek emberek, akik átlátják az egész rendszert kb. felületesen.

A XX. századi természettudományok pl. akkor lettek igazán ütőképesek, mikor az egyes részterületek elkezdtek egymással kommunikálni, és az egyik részterület eredménye felhasználható lett egy másik területen, vagy pusztán csak kutatási témákhoz vezetett.

> Hiszen a legújabb kutatásokban már olyan kérdéseket vetnek fel, amik már azokat a fizikai törvényeket feszegetik amiket mi emberként egyáltalán nem érzékelünk, ezért megérteni is nagyon nehézkes azokat.

Hát ez akár az elektromosságról is elmondható. Nem érzékeljük az elektronokat a saját érzékszerveinkkel. Nem is igazán értettük régebben a tényleges történéseket, de ez nem nagyon akadályozott meg bennünket abban, hogy feltaláljuk az izzót, a motorokat, vagy a számítógépeket. Igen, a kvantummechanikai folyamatokat közvetlenül nem érzékeljük. De mivel van egy alap modellünk, ezért tudunk olyan műszereket tervezni, amelyek érzékszervekkel érzékelhető jelenségeken keresztül közvetve érzékelhetővé teszi a kvantummechanikai jelenségeket. A modellt aztán lehet használni előrejelzésre. Ha ezek bejönnek, azaz valóban az történik a valóságban, amit a modellből ki lehet hozni, akkor a modellt ezzel igazoltuk. Tehát ez sem másabb, mint a hagyományos klasszikus fizika kísérletei, csak mások a mérési technikák.

> mégsem tűnik úgy, hogy bármerre is haladnánk a kutatásukban

Azért ez így ebben a formában nem igaz. Egy relativitáselmélet, vagy egy kvantummechanika megszületése korszakalkotó dolog volt, komplett paradigmaváltással járt együtt. Előtte nem sok ilyen esemény volt. Esetleg talán a Maxwell-egyenletek, előttem meg Newton-törvényei voltak ekkora mérföldkövek. De nem lehet azt mondani, hogy Newton után nem sok minden történt. Ma is vannak kutatások, eredmények. Pl. a kozmológiai állandó visszakerülése a relativitáselméletbe, ami talán úgy eljutott a köztudatba. Vagy a háttérsugárzás pontosabb mérései, amelyek megint csak óriási jelentőséggel bírnak a modelljeink megerősítésében. Vagy a húrelmélet fejleményei is ilyenek. Persze ezek a magunkfajta laikusok számára nem túl látványos eredmények, de eredmények. A hétköznapi technika fel is használ ezekből ezt-azt, de megint nem olyan látványos formában. Az biztos, hogy a jelenlegi modellekből egy csomó olyan matematikai képlet adódik, aminél magának a képleteknek a megoldása is hatalmas probléma. Elméletileg ki lehetne számolni pár paraméterből mondjuk egy adott anyag fajhőjét, hogy miért pont annyi, de ténylegesen kiszámolni túl bonyolult. Persze ha van elég pénz, azaz elég sok kutató tud elég sok időt dolgozni rajta, akkor meg lehet csinálni. Történnek is ilyenek, pl. az informatikában biztos, hogy kvantummechanikai oldalról számolnak szilíciumatomokat, vagy a gyógyszeriparban, hadiiparban is biztosan vannak ilyen kutatások.

A másik kutatási irány meg a meglévő modelljeink egyesítésére irányul. Ez szülte a húrelméletet, meg annak sok következményét. A kvantumgravitáció elméletéhez is teszünk lépéseket. De tényleg hosszú és rögös az út, tehát a jelenlegi technikai feltételek mellett (főleg az informatikai eszközökre gondolok) jóval lassabban lehet haladni. De ez is változni fog idővel. Már tervezgetnek kvantumszámítógépeket, amelyek ha valóban működnek, akkor felgyorsíthatják a számításokat is.