A minap újra hallottam a Holdra-szállás híres mondatait: "Kis lépés egy embernek, de óriási ugrás az emberiség számára". Elgondolkodtam, hogy így az elmúlt évtizedeket nézve tényleg olyan nagy ugrás volt-e. Nektek mi a véleményetek erről?

Geniuseus!

Ez azoknak az embereknek, akik ebben az akcióban részt vettek, valóban lehet nagy eredmény. De az egész emberiségre, mint jelentős eseményt kivetíteni, óriási túlzás.

Lehet, hogy nem értettem meg az esszenciális, minden létező emberre érvényes jelentőségét ennek az akciónak! De a kérdés:-"...tényleg olyan nagy ugrás volt-e?", és a válasz:." ez óriási jelentőségű eredmény az egész emberiségnek.", kissé tautológia szagú.

"Jah, csak azóta meg szórjuk a pénzt minden szarra, meg értéktelen dolgokra, és szarunk az űrkutatásra. :D"

A vicc az egészben, hogy a Hold-expedíciók "hajtómotorja" a Szovjetunió és az USA közti űrverseny volt - a tudományos eredmények mondhatni szimpla melléktermék volt. ;D

Nem magának a holdraszállásnak volt nagy a jelentősége, hanem annak, hogy az emberiség eljutott egy olyan fejlettségi fokra, felhalmozott egy akkora műszaki tudást, amikor ezt meg tudja tenni. A 20. század elején még az emberek többsége lovon és szekéren járt. 70 évvel később a Holdra léptünk. Ekkora mértékű fejlődés ennyi idő alatt soha nem volt a történelemben, azóta se.

Ja igen, és a nagy kunszt nem annyira az odajutás volt (bár az is), hanem az, hogy azok az emberek vissza is tudtak jönni.

"Nem magának a holdraszállásnak volt nagy a jelentősége, hanem annak, hogy az emberiség eljutott egy olyan fejlettségi fokra, felhalmozott egy akkora műszaki tudást, amikor ezt meg tudja tenni."

Nagyon jó megfogalmazás, gratula. :)

Gyakorlatilag a holdraszállásban szinte minden benne volt, amit csak kitaláltunk, feltaláltunk, kigondoltunk az eddigi néhányezer év alatt, amióta csak kifaragtuk az első kereket. Benne volt a fizika, a matematika, a csillagászat, az informatika, a távközlés, az optika, az energetika, a rakétatechnika, az aerodinamika, az anyagismeret, satöbbi satöbbi. Ezek mind-mind kellettek ahhoz, hogy egy pár tonnás vasdarabban ücsörgő néhány ember el tudja hagyni Földünk gravitációs mezejét, és az űrbe kilépve épségben landolni tudjon egy másik égitesten - majd vissza is térhessen épen és egészségesen a Földre. Ez olyan műszaki, tudományos, pszichológiai hátteret feltételezett, amelyről az egész emberiség évezredek óta ábrándozott.

Valóban jó megfogalmazás, hogy az emberi tudásfelhalmozás csúcsa volt a Holdraszállás. Mint egy stratégiai játékban: halmozod, halmozod, halmozod a haderőt, egészen addig, míg egy csapásra lecsapod az ellenfelet. Csatákat veszítesz közben (a Hold projekteknek is volt nem kevés vesztesége...), de a háborút katartikusan megnyered.

Itt a haderő a tudás. Tényleg évezredek csúcsa. Akkoriban ez nem is volt kérdés, ha megkérdezel bárkit, aki élt akkoriban és emlékszik rá, az megerősítheti, hogy hatalmas élmény volt itthon is mindenkinek.

Ráadásul akár azt is mondhatjuk, hogy a serpenyőben nem minden volt elég nagy súlyban a siker szempontjából, hiszen például a számítógépes kapacitás akkoriban még a mai töredéke volt. Az egyik egyetemi tanárom fogalmazott úgy előadáson, hogy rámutatott az egyik hallgató okostelefonjára, és megjegyezte, hogy ez a gép nagyjából akkora számolási kapacitással rendelkezik, mint azok az eszközök, amikkel a holdraszállást megtervezték... Szóval informatikailag még nagyobb dolog volt, főleg úgy, hogy egy csomó infót "evés közben" szereztünk meg a földi környezetről. Szóval tényleg az emberiség eddigi csúcsa ez. Amerika felfedezése utána átvette a csúcsot a "Hold felfedezése", és a jövőbeni csúcs lehet a Mars meghódítása. Alig várjuk! :)

Igen, volt. Ma már nem hír ha szondát küldünk a Marsra, leszálló egységgel, önjáró roverrel, stb. Ehhez az is kellett hogy akkor elérjük a Holdat, azokat a tapasztalatokat is fel tudtuk használni.

A Wright fivérek is először pár 10m repültek, de az egy fontos lépés volt a mai repülőzés felé.