Miért van az, hogy a hangomat teljesen másként hallják a többiek, mint ahogy én hallom?

"Berta lehet, hogy túl sokat hallgatta a saját hangját, azért nem vesz már észre jelentős különbséget"

Felvételről nem hallgattam túl sokat. (Amúgy igen. :D)

"de az is lehet, hogy valóban nincs, írásban valahogy nem jön át a hang"

:DDD

Egyébként ha fel is tölteném valahova a "hangomat", akkor sem lehetne összehasonlítani azzal, amit én hallok...

Szerintem ezt csak valami műszerrel lehetne meghatározni, esetleg hangvilla segítségével. De mindenképp kellene egy kívülálló személy, aki úgy készít felvételt, hogy én nem tudok róla, és a "szöveg" végén szól, hogy MOST határozzam meg a záróhang magasságát, aztán lehetne összehasonlítani a felvétellel.

Merthogy én magamnak nem tudom összehozni: hétfőn is és most is megpróbáltam, de szerintem "csalok", pedig törekedtem a természetességre; de mivel elég jól bánok a hangommal (hangsúlyozás, beszéddallam stb.), és tudok hangmagasságot is változtatni mindkét irányba, hát nem tudom, mennyire sikerült eltalálni...

Ha sikerül elvégezni a kísérletet, majd beszámolok az eredményről. :D

"Ettől is nő a hangmagasság."

És "vékonyodik" is a hang.

Ezt lehet gyakorolni otthon, tükör előtt. Plusz esetleg sorba ültetni a gyerekkori plüssfigurákat az ágyon közönségnek. :D

Szándékosan mélyebben kezdj beszélni, mint szoktál, és folyamatosan ügyelj arra, hogy ne csússzon felfelé a hangod beszéd közben. Ha észreveszed, hogy mégis, akkor vidd le megint. A normál tempónál egy kicsit lassabban kezdd, mert az izgalomtól hajlamos az ember gyorsítani, akár az érthetetlen hadarásig is. Figyelj a szép artikulációra is. :)

Jó, aki profi, azzal nem lehet vitatkozni. :)

Engem csak kezdő szinten tanítottak beszélni, általános iskolai szavalóversenyek, semmiség. Édesapám azt mondta, mindig emberi közönség előtt kezdjem az előadást, különben sosem szokom meg, hogy a közönség fészkelődik. (Szerintem is a plüssfigurák jobbak lettek volna, mint a rendkívül türelmes kis családom, de nem választhattam.) Csak azzal nem számolt, hogy nagyon halk vagyok - a szobában más az akusztika, mint mondjuk egy díszteremben. (De így is ötödik lettem, pedig a zsűri megesküdött, hogy egy szót nem hallottak, csak a gesztikulációt és a szájmozgásomat figyelték.) Tehát: mélyebben, lassabban, artikulálva és ÜVÖLTVE kell előadni. :D (Mikor iskolai ünnepségen kellett szavalnom, ez már ment.)

Elméletben abszolút hallással össze lehet hasonlítani egy "nem tudtam róla, hogy felvesznek" hangot a belsőben hallottal, legalábbis az egykori énektanárom szerint neki ment, de ő olyan szinten asztáms volt, hogy nem hallott semmit. (Ennek megfelelően mi énekórán sosem énekeltünk. Ő nem tudott, zavarták a fals hangok, mi meg nem profi dalárda voltunk. De egyszer leült zongorázni... akkor derült ki nekünk, hogy zongoraművész.)

@ 12.:

Az ilyen "tanároktól" tudok rosszul lenni...

Komolyan, benne van a szakma nevében – nem véletlenül :D –, hogy TANár; aki ugyebár TANÍT. Nem csak számon kér, értékel stb., főleg nem "leadja az órát", "elolvastatja az anyagot", "feladja a házit" stb., hanem TANít.

A dolog másik fele, hogy a tantervek szerint x darab dalt meg kell tanítani minden évfolyamon; tehát már csak emiatt sem tehette volna meg, hogy mellőzi az éneklést.

A hamis hangok tényleg nagyon zavaróak tudnak lenni, de meg lehet szokni, saját tapasztalatból mondom. (Szándékosan persze én sem hallgatnék ilyesmit, nem vagyok mazochista; de vannak helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen.)

A zongoraművész úr is biztosan nem kevésszer nyúlt már mellé gyakorlásai során, persze a saját hibáival szemben általában mindenki toleránsabb, mint másokéival.

Nem sokan tudják egyébként, hogy Kodály Zoltán eredetileg az ének-zene tagozatos osztályokat/csoportokat NEM csak az alapon tehetséges gyerekeknek tervezte, hanem kifejezetten a "tehetségteleneknek" is, felzárkóztatás, készségfejlesztés céljából, és működött is a dolog. (Sok máshoz hasonlóan külföldön sokkal jobban, mint itthon.)

Na, jó, nem morgok tovább. :D

A beszéddel kapcsolatban: nem rossz gyakorlópálya szerintem a "kis család", de tényleg sok-sok türelem kell ahhoz, hogy többször végighallgassanak. A fészkelődésen kívül remélem, köhögtek, beszélgettek, sugdolóztak is. :D

Az üvöltözésről most nem kezdek kisregénybe, csak röviden: egyrészt nem lesz szép a hang (torzul), másrészt kikészíti a hangszálakat. (És jön a torokfájás...)

Ez ellen egyetlen módszer van: a helyes beszédtechnika (rekeszlégzés, elöl képzett hangok stb.), de az már tényleg egy hosszú történet.

Azért ha még szándékodban áll szavalni vagy sokat beszélni, akkor érdemes utánanézni és gyakorolni. :)

Elmegyünk off-ba, úgy érzem, de ha a kérdezőt nem zavarja, nagyon köszönöm. :)

Az üvöltés nem szó szerint, egyszerűen ki kellett engednem a hangomat. A légzéstechnikám mind a mai napig pocsék, egy időben nagymamám segített helyes irányba terelni, aztán ellustultam. Ha szeretnék még az életben normálisan szavalni, mindenképpen ezzel kéne kezdeni (meg a lordózisos tartásomat korrigálni, amellett az életben nem fogom rendesen venni a levegőt). Pont emiatt a szünetekkel is másképp kéne bánnom (nagyon sietek, mivel nem tudom tartani a levegőt), aztán nem ártana egy tisztességes logopédus sem, mert még mindig "erősen nyelvlökéses a beszédem". (Ezt nem tudták kinevelni belőlem, a felső szájpadlásom szilánkosra van törve és ad hoc forrt össze. A felső fogsorom kicsit másképp áll, mint kéne neki.)

Persze tudom, a helyes beszédtechnika elengedhetetlen lenne, ha egyszer ráveszem magamat, szerintem megtanulom tisztességesen. Így nem lehet előadni egy tanteremnyi hallgatónak.

(Amúgy a kis család rendkívül türelmes volt. Irodalomtanárok. Ez néha zavaró, de inkább csak a vasárnapi ebédnél, hogy egy levest nem tudunk idézetek nélkül megenni.)

Köszi az "engedélyt", kérdező. :)

(A GYK-nak szerintem az utóbbi egy-két évben már megfelelőbb név lenne a "Gyakori offok", esetleg a "Gyakori viták", a "Gyakori anyázások"-ról már nem is beszélve, bár az szerencsére még nem terjedt el túlságosan minden kategóriában...)

Nnna, hát akkor:

1. Légzéstechnika: a logopédus szerintem ezt is tudja. Ha mégsem, akkor egy beszéd- vagy énektanár mindenképp.

2. Lordózis:

- úszás

és/vagy

- body building

(Nem vicc; csak nem kell háromajtós szekrénnyé gyúrnod magad, hanem főleg a hátizmok erősítésére menj rá.)

és/vagy

- gyógytorna

(Vannak a neten is különböző gerinctornák, pl. a YouTube-on is. Ha rá bírod magad venni a mozgásra, akkor ez pont megfelelő; ha nem, akkor uszoda vagy konditerem, mert oda "kénytelen" elmenni az ember, ha már kifizette a bérletet. :D)

Ijesztgetés (nem biztos, hogy újdonság): A rossz testtartás miatt megnyúlnak a hátadon a szalagok, és később már akkor sem fogod tudni kihúzni magad, ha akarod. Pontosabban de, csak pár perc után fájni fog, ezért önkéntelenül is visszagörbülsz. Idős korodra meg a fájdalom tetejébe még csúnya, görnyedt (púpos) öregasszony/öregember is leszel. (Nem mintha fiatal korban szép lenne a görbeség, de idővel ez fokozódik.)

Plusz a rossz tartás miatt másképp terhelődik a gerinc, ezért deformálódhat, pl. ellaposodhat ott, ahol görbének kellene lennie (a popsi felett, nem jut eszembe a neve). A porcok (vagy porckorongok?) amúgy is kopnak, így meg fokozottan; és ha kevesebb az a kocsonyás cucc közöttük, akkor fájdalmas az elmozdulás, és az idegek is könnyebben becsípődnek elmozduláskor. (Bocs, nem nagyon ismerem a szaknyelvet, én is csak "szenvedő fél" voltam már kétszer is deréktáji fájdalmakkal.)

3. Szájpadlás: Drasztikus, de rosszul összeforrt csontot szoktak újra eltörni, direkt... Neked ez nem jött szóba?

És a fogszabályozás? (Sokkal fontosabb, mint az átlag gondolná, nem csak esztétikai kérdés.)

"Amúgy a kis család rendkívül türelmes volt. Irodalomtanárok. Ez néha zavaró, de inkább csak a vasárnapi ebédnél, hogy egy levest nem tudunk idézetek nélkül megenni."

Őszinte részvétem. :D

Nálunk a fél család pedagógus (volt), nagynénik, nagybácsik, unokatesók; sejtheted, mi (volt) általában a fő téma az összejöveteleken. :D

Valóban, gyakori offok. Kérdező, köszönjük a türelmet! :) Igaz, privátban is megbeszélhetnénk, de okuljon a NÉP. :D

Lordózis: gyógytorna. Volt, van, lesz, most csak házi, ha megint jut rá időm, pénzem, energiám, újra járni fogok, csak hát az nem ilyen egyszerű. Addig marad az, amit még annak idején felírtak. (Bár utána sikerült szétszaggatnom a vádlimat, így kétféle gyógytornára kellett járnom, és akkor úgy döntöttem, fontosabb az érettségi, mint heti nyolc nap hat órás gyógytorna.) Elméletben már gyógyult (gerincferdülésnek indult, ezt korrigáltuk), legalábbis úgy húsz év után illene neki. Viszont mindig figyelnem kell a tartásomra. Ha nem teszem - és ha izgulok, nem teszem -, akkor van probléma.

Szájpadlás: négy év fogszabályzó, végül levették, de a problémát nem tudta maradáktalanul orvosolni. Az alsó fogsort megpróbálták kitolni, hogy legalább szintben legyen a kettő, de az nem sikerült, a nyelvfékes fogszabályzó pedig elérte, hogy megtanultam nem beszélni. :) (Igaz, nem állandó volt, de ki az a beteg ember, aki ilyet kitalál?) Közel sem olyan durva így a helyzet, pár fogam is hiányzik már, hogy zártabb legyen a fogsorom, de újra logopédushoz kéne járnom, hogy újra rendesen megtanuljak beszélni. Kicsit sziszegek, ha gyorsan beszélek. :) Bár ha figyelek rá, akkor semmi gond, viszont akkor nem tudok kellő tempóban előadni.

Újra eltörni - nem hiszem, hogy valakinek is eszébe jutott volna. Előrébb áll, na bumm, a gyerek él (ovis lehettem?), a csont deformált, a fogakat visszaragasztották, majd egyszer legyen fogszabályzója. 12 év múlva kaptam.

Vagyis ha rendesen odafigyelnék, illetve újra megnézne egy ortopéd orvos, hogy mi a helyzet a hátammal, sokkal előrébb lennék, de hát a lustaság nagy úr. (És amíg az embert nem fizetik meg rendesen a tanításért, addig nem erőlködik nagyon, hogy ékesszólóan adjon elő.)

Hát, úgy látszik, van neked elég bajod... Mindenesetre ügyelj az egészségedre, amennyire csak lehet. (Nem "majd később", mert akkor már lehet, hogy tényleg késő lesz.)

A fizetésed miatt meg ne tessék sírni. Én erre azt szoktam mondani, hogy ha annyira nem tetszik a rendszer, el lehet menni szalag mellé három műszakban 90 ezerért. Vagy "felfelé" pályát váltani, áll a zászló mindenkinek. (Nem, nem vagyok ronda. :D)