A sírást hogy lehet visszatartani?

Fiatalon sokkal gyakrabban kerülgeti az embert a sírás érzése, mint idősebb korban (általában). Úgy értem, hogy sokkal több olyan dolog van, ami sírást vált ki belőlünk, mint felnőtten. Még helyesebben: az, ami fiatalon kiváltja a sírás érzését, az felnőtt korban már nagy valószínűséggel nem fogja. A sírás érzése szinte minden esetben visszavezethető a tehetetlenség érzésére, sőt, megkockáztatom, hogy maga a tehetetlenség mint érzés implikálja a sírás érzését. Felnőtt korban sokkal kevesebb dologgal kapcsolatban érezzük a tehetetlenséget, mint gyermekkorban, amikor még főként másoktól várjuk a segítséget. A tehetetlenség egy olyan logikai paradoxon az agyban, amelyet az agy képtelen feloldani, és emiatt kisül: ez pedig a sírásban, annak érzésében nyilvánul meg. (Aki olvasta Asimov bácsi robotregényeit, az tudja, mire gondolok: a robotoknál akkor történt ilyen kisülés, amikor valamilyen feloldhatatlan logikai ellentmondásba keveredett a pozitronagy - főként a bele épített robotika három alaptörvénye végett -, de ez esetben (gyakran javíthatatlanul, visszafordíthatatlanul) tönkre is ment. A biológiai agy valószínűleg a sírással védekezik a tönkremenetel ellen.)

Ez egyébként valószínűleg a hormonokkal, ill. a felnőtté válás során megváltozó hormontermeléssel is kapcsolatban áll: fiatalon egy adott dolog még kiváltja a "síhatnék" érzését, felnőtt korban viszont már nem (férfiakra ez sokkal inkább jellemző mint a nőkre). Ezért szokták mondani, hogy ha úgy érzed sírnod kell, ne tartsd vissza: később már sokkal ritkábban fog előjönni ez az érzés.

Azt hiszem, a sírás egy picit bonyolultabb érzelmi folyamat következménye, mint az egyszerű tehetetlenség.

De az asimovi robothasonlat tetszett amúgy arra is rámutat, mit kell még megoldani az agy mesterséges szimulációjához).

Mondj olyan helyzetet, amely sírást teremt, de mégnincs köze a tehetetlenség érzéséhez!

Mielőtt elküldtem a választ, gondolkodtam ilyenen, és az eredendően hibás, vagy hibás "programozású" agyból fakadó eseteket kivéve (pl. depresszió, pánikbetegség) nem nagyon sikerült ilyet találnom. Nem mondom hogy nincs, de az esetek túlnyomó többsége visszavezethető a tehetetlenségre, vagy annak érzetére.