Miben is áll Szent István nagysága?

Az a helyzet, hogy kezdek torkig lenni az István gyalázással!

Valaki hamisított egy rendeletet a rovásírás betiltásáról. Ezen kívül van egy rockoperánk, aminek semmi köze nincs a valósághoz. Végül pedig a magyarsággal nyíltan ellenséges Habsburgok szuggesztiója, akik a történelmünk meghamisítására külön figyelmet fordítottak. Ennyi és nem több: hamis rendelet, rockopera, ellenséges szuggesztió. Ez minden, ami alapján egy teljesen torz István képet állítotok fel.

Mi a valóság?

A valóság az, hogy ez a király végig csatázta az egész életét, és soha nem vesztett egy egyetlen csatát sem. Durván száz évvel a pozsonyi győzelem után, kétszer is rommá veri a nagy és hatalmasságos német-római császár seregét. Hasonló módon megvédi az országot a keletről jövő támadásokkal szemben is. Kivívja a pápával szemben a püspökszentelés (invesztitúra) jogát, vagyis azt választhat a magyar király magyar püspöknek, akit csak akar, és nincs a pápának beleszólása. A szent német-római császárnak ilyenje nem volt, mezítláb mehetett canossát járni. Kialakította a kereszténység sajátos, magyar gyakorlatát, amelynek a Habsburgok erőszakos katolizációja vetett véget.

A Habsburgok nyíltan a magyarság vesztére törtek, és külön gondot fordítottak a történelmünk meghamisítására. Azóta hallgathatjuk minden évben, hogy István legnagyobb érdeme tulajdonképpen az volt, hogy felismerte, hogy a magyar örök vesztes, és Európa egyik vezető katonai hatalma a németek kutyája, és manapság is ez az egyetlen járható út számodra.

És gondolkozás nélkül beveszi mindenki! Az orrotoknál fogva vezetnek titeket.

A rovás témához egy kis olvasnivaló:

[link]

István király gyalázása a tudatlanságból következik. Egy nép vezetése kicsit több és bonyolultabb, mint egy akarattalan rakás kavics vonszolása.

A honfoglalás idején is éltek itt emberek, ha nem is sokan. A környéken (különösen nyugat felé) már megállapodott államok, fejedelemségek voltak szokásokkal, hagyományokkal. Ebbe csöppent bele a más szokásokat gyakorló magyarság. A kalandozások 50-60 éve bebizonyította, hogy a nép megmaradására nincs esély, ha nem veszi figyelembe a környezetét. Ez nagyon összetett gondolkodást és látásmódot igényel, nem meglepő, ha a magyarság jó része nem volt képes rá. Gézát dicséri, hogy ezt felismerte, és fiát erre nevelte (amit a rockopera kitűnően megjelenít). Istvánt pedig ennek gyakorlati megvalósítása dicséri. Lelkileg nem lehetett könnyű saját véreit (akár erőszakkal) meggyőzni, hogy nincs más út. Lehet nem szeretni, de meg kell lépni. Az intrika, az ellenség (még ha testvér is) megölése akkoriban a kor természetes szokása volt, nem mérhető mai szemmel. A Szörényi-Bródy rockopera kitűnően adja vissza azt a lelki vívódást, ami Istvánt jellemezte trónra kerülésekor. Pontosan fogalmazza meg, hogy saját népét gyengíti, ha fellép a széthúzás ellen, de nincs más választás. A széthúzó nép gyenge és leigázható. Ezt ismerte fel István, akkoriban ez nagy elmére vallott.

Bonyolult dolog egy államalapítás és sok küzdelmet takar. Olyan soha nincs, hogy mindenki azonnal megért - és egyetért! - egy változást. Ez pedig ellenállást generál. Rendkívüli koponya az, aki ilyenkor helyesen dönt. Hogy István helyesen döntött, arra bizonyíték a mai mi magunk vagyunk. Mutasson nekem valaki Besenyőországot! És magyarázza el, később miért kértek tőlünk menedéket a kunok! Menedéket erős és befogadó nemzettől lehet csak kérni. Ezek voltunk akkor mi.

Nem kell Istvánnal mindenben egyetérteni, de kritikát kizárólag az akkori mentalitással és lehetőségek mellet szabad megfogalmazni. És csak akkor, ha valaki tud jobbat. Aki ma Istvánt gyalázza, bizonyítja, hogy fogalma sincs, miről beszél. Egyet nem érteni szabad, tudomásul nem venni, el nem fogadni lehetetlen.

A 11 válaszolónak ( naggyából a12. -nek is) teljes mértékben igaza van.

Kedves kérdező! Ha Szent Istvánt Rákosihoz hasonlítjátok akkor szerinted hogy lehet az hogy Szent Istvánt ezer éven keresztül végtelenszer visszasírtuk Rákosit meg minden normális ember utálja mint a sz@rt?

Az egyik legnagyobb királyunkról úgy beszélsz mint Rákosiról? Én csak azt kívánom neked hogy ne találkozzunk SOHA személyesen DE ha van bátorságod megmondod hogy hol laksz és megbeszéljük a helyzetet.

Helyesírásomba kérlek ne kössetek bele, mert qurvára ideges lettem.

Kedves 12-es:

Nagyon szépen és meggyőzően írtál, nekem csak egy mondatod ütött szöget a fejembe: "Mutasson nekem valaki Besenyőországot!"

Valóban, nincs Besenyőország. És? Akkor mi van? Mi lett a besenyőkkel? Valószínűleg ma is élnek a leszármazottaik, valamelyik országban, országokban. Jobb vagy rosszabb ettől nekik? Nyilván attól függ, hol élnek. És nekünk, személyenként mivel jobb, hogy megmaradtunk mint magyar állam? Vajon kinek jobb most: egy Svájcban élő besenyőnek, vagy egy svájcifrank hiteles magyar hajléktalannak?

Nézd meg, mi folyik: az emberek tömegesen menekülnek Angliába, Németországba, mert itt országuk ugyan van, de jövőjük semmi. Nem lett volna jobb nekik (és sok mindenkinek), ha annak idején szépen beolvadunk Németországba, Angliába, Franciaországba vagy akármibe?

Ha a Monarchia fennmaradt volna, akkor mi a valószínűbb: hogy rabszolgaként élnénk a kegyetlen osztrákok elnyomása alatt, vagy hogy a magyar munkás is ugyanolyan szinten élne, mint az osztrák?

Válasz #14-nek.

Itt nem az a kérdés, hányan tudják levezetni a vérvonalukat egy besenyő (kun, morva, stb.) vezérhez. A besenyők erős nép voltak jó ezer évvel ezelőtt, de valamiért nem akadt egy olyan vezetőjük, aki állammá szervezte volna őket, így szétszóródtak, asszimilálódtak. Nálunk akadt ilyen vezető, Géza és fia Vajk. Nem az számít, hogy egy konkrét személynek jobb, vagy rosszabb, hanem az, hogy elei nyelvét beszélve, azon nép fiának vallhatja magát ma.

Semmiképpen ne keverjünk össze különféle problémákat, mert a nagy összevisszaságnak siránkozás a vége.

Ma senki nem él se jól se rosszul besenyőként. Ha viszont magyarként ma rosszul élnek sokan, az csak annyit jelent, ma nincs Istvánunk, mert egy tesze-tosza nép nem termel ki ilyent. Helyette kitermel csalót, tolvajt, zsarnokot. És lelkesen megválasztja saját kárára. Az ilyen népért nem kár.

A monarchia történelmi szükségszerűségből nem maradhatott fenn, elavult. Itt a döntés arról szól: akarunk-e egy népként jelentős szerepet játszani Európa életében, vagy pedig pusztuljon, aki élhetetlen, a többinek meg nem számít haza, szülőföld, csak a pénz. És lesz hazátlan, sivár, de jó gazdag senkiházi. Kérdezz egy angolt erről. Nem fogja érteni. Ha hosszan elmagyarázva megérteted vele, őrültnek tart és szó nélkül otthagy. Nem is kérdés, hogy lesz a Anglia. Sőt, hamarosan az se, hogy milyen nyelven beszél a világ. Hát tessék majmolni.