Mi lehet a felelős az emberi telhetetlenségért?

"Miért van az, hogy az emberen kívül a legtöbb élőlény annyit "vesz el" a természettől, amire neki szüksége van?"

Ez naiv, téves vélemény.

A legtöbb élőlény MINDENT meg akar szerezni.

Néhány van, amelyik képes korlátozni magát - de ezek enélkül már rég kipusztultak volna. Tehát valószínűleg régebben volt olyan változatuk is, amelyik nem korlátozta magát - és ki is pusztult.

"A tudósok mindent ki akarnak deríteni, akár hasznos, akár nem."

Nagyon-nagyon kevés olyan dolog van, amelyik soha nem lehet hasznos. Én hirtelen nem is tudnék mondani ilyet. Inkább az a gond, hogy a ráfordított energia mindig megéri-e?

"Én teljesen boldog és elégedett emberrel még nem találkoztam."

Mert a boldogság nem állandósult állapot - hanem pillanatnyi hangulat. A mechanizmusa olyan, hogy magától exponenciálisan csökken. Új adag kell belőle, ha tovább szeretnéd érezni.

"Ez a "hajtóerő" vajon hasznos, vagy ez visz a sírba minket? Ez tart életben, vagy ez fog megölni?"

Mindkettő előfordulhat.

De - ha nem lenne - egyenes lenne az út a pusztulásba.

semmi.

ahogy azt már elmondták elöttem, minden faj telhetetlen. Addig zabál és addig sokasodik ameddig bír.

Az, hogy nem népesedik túl, az csak azért van, mert korlátozzák a természetes ragadozói és/vagy a rendelkezésre álló tápanyag mennyisége.

Dinamikus egyensúl van. ha megnő a tápanyagmennyiség, akkor a faj létszáma felszalad, ez kihat a ragadozói létszámára is, az is megnő. Közben a magas létszám lefogyasztja a tápanyagot, elkezdődik az éhenhalás, közben a sok ragadozó is ritkitja a csapatot. Ezekután a lefogyott egyedszám miatt a tápanyag megint fel tud halmozódni miközben a ragadozók kezdenek éhendögleni. És ez így meg folyamatosan körbe-körbe.

Valójában ebből a körforgásból az ember sem lépett ki, csak jelenleg a folyamatos duzzadás állapotában van. De az erőforrások fogynak, a környezet lassan kimerül. Vagy találunk alternatívát, vagy hiány és harcok lesznek, egészen addig, míg annyira csökken a számunk (esetleg ki is halunk), aminek már elég a rendelekzésre álló forrás. Mert az embernek is van ragadozója, mégpedig saját maga.

Sokat már nem lehet az eddigi válaszokhoz hozzátenni, talán csak annyit hogy nem kell annyira "érteni az állatokhoz" egy átlag ember is tapasztalhatja az állatok mohóságát. A kutyatartókat meg lehet kérdezni hogy magára lehet-e hagyni egy kutyát egy hétre, egy heti kajával, esetleg az akvaristákat hogy mit is jelent a halak "túletetése".

A tudósok pedig nem feltétlen a hasznossága, inkább az érdekessége miatt foglalkoznak valamivel, mégis mindennek van valami haszna, amire esetleg nem is a tudós, hanem egy üzletember, vagy rosszabb esetben egy politikus jön rá. A csillagászatot említetted, nos a műanyagokat vagy a lézert pont a csillagászati érdeklődésnek, szűkebb értelemben a hidegháborús űrversenynek köszönhetjük. (Más kérdés hogy mennyire számít hasznosnak hogy dvd-n nézhetjük a szappanoperákat) De a fúziós erőműveket amiken már dolgoznak egy ideje, és pont a mérhetetlen energiaéhségre kínálnak környezetbarát megoldást (méghozzá olyat ami nem azzal kezdődik hogy legyünk negyedannyian) is a csillagok vizsgálata ihlette.

Hogy azért válaszoljak is, a létfenntartás és a fajfenntartás mint két fő ösztön egyaránt felelősek. Persze főleg az első, de ha több erőforrást harácsolsz össze, akkor könnyebben jutsz szexhez és biztosabb az utódaid jövője is.

Azt nem értem, hogy miért bírálják mindig a csillagászatot. Milyen hasznot akarsz tőle, vagy honnan veszed, hogy nincs?

Ismersz csillagászokat, akik megmondták, hogy értelmetlen a munkájuk? Ha konkrétan a távoli galaxisok feltérképezését nézzük, lehet úgy tűnhet nincs értelme rövid távon. De mégis akkor a középkorban miért indítottak hajókat a nyílt óceán felé, miért nem költötték a pénzt a népre? Minek felfedezni a világunkat amiben élünk? Nincs egy kis párhuzam? Honnan veszed, hogy soha nem lesz haszna? Voltál a jövőben és kiderült? A világot felfedezni mindig hasznos. Minél többet tudunk róla, annál könnyebben boldogulunk benne. Akár később is. Talán a birtoklási- és tudásvágyban van némi közös. De arról még nem hallottam, hogy a túl sok tudás ártott volna. Maximum a maffiás filmekben:D. A birtoklási vágyben meg persze nem árt tudni hol a határ. Értem ezt az emberiségre, és az egyes emberekre.

Mondja a kérdező... :) Nem félsz hogy a túl sok tudás/kíváncsiság tönkretesz ha itt kérdezősködsz?

Az atombombát zsidó tudósok hozták létre egy nácik elleni háború kapcsán. Alig lehetett köze például a Curie házaspár kíváncsiságához. Ráadásul ugyanaz a technológia gyógyítani vagy energiát termelni is jó, és hosszútávon ez utóbbiakra gyakrabban használták fel, mint háborúzni. Én mindenesetre nem hibáztatom Newtont a hajítógépekért, ahogy az első állattartókat sem azért mert mások döglött teheneket lőttek ezekkel a hajítógépekkel a biológiai hadviselés korai formájaként. Egymás fejét kőbaltával is kiválóan be lehetett törni, de a penicillint már nehezebb lett volna felfedezni, ha ott megakadunk a fejlődésben.