Mi a célja az emberiségnek?

> Az eddigi pár ezer éves történelem furcsán kevésnek tűnik. Furcsállom, hogy a homo sapiens évtízezredekig bohóckodott barlangokban, majd pikk-pakk pár száz év alatt ideáig jutott. Mi tartott ennyi ideig?

Vannak folyamatok, amelyek nem lineáris természetűek. Pl. van egy mikrofonod, amit egy hangfalra kötsz. 10 méterre van a mikrofon a hangfaltól, semmi… 5 méterre vagy a hangfaltól, semmi… 3 méterre vagy hangfaltól, semmi. 1 méterre vagy a hangfaltól, semmi… 90 cm-re vagy a hangfaltól, halk sípoló hang. 89 cm-re vagy a hangfaltól, az egész begerjed…

Az ember történetében több olyan pont is van, ami ilyen gyors növekedést hozott intelligencia terén. Az egyik, amit valaki fentebb írt, hogy megváltozott a táplálkozásunk. A másik a kommunikáció kialakulása, a tudást elkezdtük nem minták és saját felismerések alapján felvenni, hanem képesek lettünk a tudást továbbadni. A kisebb vívmányok – kőbalta, ruha, stb… – lehetővé tették, hogy egyre kevesebb energiát kelljen fordítani a létfenntartásra, és egyre több energia maradt a világ megismerésére, ami egyre több technikai vívmányt eredményezett, ami miatt egyre kevesebb energiát kellett fordítani a létfenntartásra… Öngerjesztő folyamat.

Az intelligenciát is említetted. Néhány állat elég intelligens, tehát ez nem kizárólag az ember tulajdonsága. Persze nem olyan mértékben, mint az ember. Az embernél az intelligenciának azért vannak olyan megnyilvánulásai, ami nagyon szembeötlők, például tud beszélni, stb… De nem ez az intelligencia lényege, ez csak egy nagyon szembetűnő megnyilvánulása. De vannak olyan esetek, hogy egy újszülött, vagy gyerek kikerül a vadonba, ott sikeresen túlél, majd felnőttként rá találnak. A legtöbb ilyen beszámoló azt mondja, hogy a vadon felnőtt ember állati viselkedést mutat. Hát persze, mert nem tud beszélni, mert nem a civilizált életet tanulja meg, számára az idegen, furcsa.

Aztán ott a kérdés, hogy miért ilyen sok idő után alakult ki az intelligencia. Az evolúció a túlélésről szól. Az intelligencia nem feltétlenül következik belőle. Minél összetettebb egy élőlény, annál inkább specializált, annál inkább sérülékeny, annál jobban függ a környezetétől, tehát evolúciós hátrányban is lehet. Nem véletlenül van az, hogy olyan hatékonyak, kiirthatatlanok a hangyák, különböző rovarok. Nagyon ellenállók, részben azért, mert egyszerűek. Persze az intelligencia megjelenésének sincs akadálya. Ha már kialakult, akkor kevésbé sérülékennyé, függővé teszi az egyedet, a fajt, hiszen lehet, hogy sokkal nehezebben alkalmazkodik a környezetéhez, de képes a környezetet változtatni a saját igényeinek megfelelően. De közben van egy szakasz, ami kb. a szerencsén múlik, hogy bekövetkezik-e, azaz mikor az élőlény már elég összetett, de még nem elég intelligens, hogy képes legyen a környezetét átalakítani. Az intelligencia kialakulásához barátságos, stabil környezeti viszonyok kellenek. Nekünk volt akkora szerencsénk, hogy volt ilyen a Föld történetében.

Az emberiség célja?

Szerintem lehetséges akármilyen fellengzős válasz, az igazság az, hogy valódi, frappánsan megfogalmazható cél nincs.

Inkább mozgatórugók vannak. Genetikai alapon a lét- illetve a fajfenntartás, ebből ered a területszerzés, terjedés igénye. A harmadikat már az értelem szülte: a kíváncsiság. Ezekből összeállt egy haladási irány, de ez szerintem nem konkrét célmegvalósító irány. A cél meghatározása szerintem olyan, mint utólag kitalálni magyarázatot arra, miért pont arra téblábolok, amerre. :)

A másik két kérdésre ezer bizonyítatlan elmélet van. Nagy része baromság, néhány lehetséges de valószínűtlen. Érdekes dolog az evolúció, elegendő idő alatt ez az értelem nélküli folyamat is tud hihetetlenül céltudatosnak látszó eredményt produkálni.

Csak viszonyító példa: a folyami kavicsok évmilliók alatt színtiszta fizikai és valószínűségszámítási okok miatt folyamatosan haladnak az ideális gömbforma felé. Aztán rá lehet csodálkozni, hogy milyen értelem hozta létre ezt a tökéletes formát. Semmilyen. A teremtő értelmet nem ezen a szinten kellene keresni. :)