Kati énekel. Ezt a mondatot a lehető legtöbb bővítménnyel ki tudnád egészíteni?

Szia Berta!

Igen, én is gondoltam a kies völgyre, csak nem akartam ezt az egy szót beírni. Örülök, hogy te is észrevetted! :D Ezekkel a kiegészítésekkel szerintem most már teljes. Lehetne még bővíteni hosszában, de nem látom semmi értelmét.

Az már tényleg egy mese lenne.

Nagyon jók, amiket utólag beírtál, nekem a szorgos nagypapa tetszik legjobban.

Köszönöm a karácsonyi jókívánságodat, én is kívánok mindenkinek békés, meghitt ünnepeket!

[link]

Ági

Bocs, hogy belemásztam, ezt ńe vegyétek figyelembe, ezt a játékon kívül írom. Csak Bertának mondtam, hogy zanzásítom pár szóra (eggyet mondtam, de úgy nem lehet kifejezni az egészet).

Késő őszel napsütésben, lepottyanó gesztenyével,

Öreg néne háza mellet kicsi Kató kornyikál,

Bodri kutyát szongal szundít

Fáról majdnem földre szál.

Mustafa, ez jó; tetszik. :)

Én pedig megint bővítettem egy kicsit, bár tegnap még nem volt kedvem. De mivel valaki elrontotta a jó kis kérdésemet, hát most csak juszt is játszom. :D

Egy, az évszakhoz képest szokatlanul meleg délutánon, a 2012. év november hónapjának 29. napján, 3 – 4 óra tájban, amikor megdőlt az országos napi melegrekord Magyarországon, s a néhol egy-egy eltévedt bárányfelhőt leszámítva tiszta, felhőtlen égről a narancsvörösbe hajló nap szikrázón sugározta szerteszét barátságos fényét emberre, állatra és növényre; a Mátra hegység lábánál fekvő, nyaranta fenyő-, bükk-, cser-, platán- és akácerdőktől zöldellő dombok között nyugvó, pipacs, búzavirág, szarkaláb, szamártövis és más vadvirágok mezeinek színpompájától tarkálló, halkan csörgedező, hűvös és tiszta vizű források és patakok által táplált kies völgyben a jelenleg a harmincas éveik közepén járó gyermekkori barátaink, Kéki Kristóf Kelemen informatikus mérnök és kedves felesége, Kristály Kornélia Kitti főállású anya, egyben egy közösségi oldal számára otthoni munkát végző moderátor tulajdonában álló, szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, vályogból vert és fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett - melynek vakítóan tiszta, fehér csipkefüggönyös ablakai tárva-nyitva állnak a langymeleg őszi napsütésben, hogy a búcsúzó meleg még utoljára átjárja a belső falakat, mielőtt megérkeznek a hideg, esős napok -, egy méltóságteljesen magasodó, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel, egy - nagyjából a kulipintyó kéményén álló, szeptember óta megüresedett, közel másfél méter átmérőjű gólyafészekkel azonos magasságban kinyúló - stabil faágon ülve a házaspár önzetlen, mély és kitartó szerelmének első gyümölcse, azaz a három gyermek közül a legidősebb, a Karolina Kati utóneveket viselő, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány bő szabású, ciklámen színű farmernadrágba és világos- és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára hevesen lóbálva, az anyai nagymama keze munkáját dicsérő, halvány rózsaszín alapon azúrkék esőcseppmintás, vastag, kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekli a Carol of the Bells címet viselő közismert és általunk is kedvelt vidám hangulatú, gyors ütemű, régi, angol karácsonyi dal vezető szólamát, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a természet bársonyos- és a frissen sült, omlós tésztából készült, porcukorral bőven megszórt almás-fahéjas sütemény konyhából kiáramló kellemes, fűszeres illatának keverékével telt levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél első lágy fuvallataival; s ennek következtében egy – a félig nyílt, zöld tüskés burokból fényesen kicsillanó - gesztenye pontosan az öreg fa alatt összegyűlt száraz avarból a szorgalmas apai nagypapa által gereblyével formázott csinos levélkupac tetején a leányka addig nyugodtan, békésen alvó hűséges barátja, a fekete szőrű Bodri kutya feje tetején koppan; mire az állatka olyan gyorsan ugrik fel ijedtében, mintha egyszerre száz mérges bolha csípte volna meg, s a máskor oly barátságos pofácskájára most kiülő méltatlankodással, ragyogó barna szemeiben a sértettség szomorú fényével, hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei annyira mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, hogy a felette közel három méteres magasságban csücsülő kis gazdája olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának egy közeli, szilárdan álló ágába - az önfeledt nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként sárga, narancsszínű, vörös és barna levelekkel borított, de mégis kemény, szürke földre; amire a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását, és faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, halkan morogva elindul vissza a már kopaszon álló cseresznye- és meggyfák és a még mindig érett és hamvas, piros, sárga és kékeslila gyümölcsöktől roskadozó alma-, körte-, szilva- és diófák sora mentén a lakóház udvarára, a frissen festett kerítés mellé épített, aranybarna deszkákból készült háza felé, amelyben nyoszolya céljára egy nemrég kimustrált vastag, bolyhos, mintás szőnyeg terül el a kemény padlóra fektetve; s miután lefetyelt egy kevés vizet fehér virágmintás, égszínkék cseréptálkájából, bebújt a kényelmes nyíláson át kicsiny házikójába, kényelmesen kinyújtózkodik a szőnyegen; s ha ember lett volna, akkor még talán az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását.

680 szó. :)

És még mindig boldog karácsonyt mindenkinek. :)

Andy Frank - God Rest Ye Merry Gentlemen

http://www.youtube.com/watch?v=qOh4svIR8Js

Ági

Néhány ötletem nekem is van még:

Egy, az évszakhoz képest szokatlanul meleg őszi délutánon, a 2012. év november hónapjának 29. napján, délután 3 – 4 óra tájban, amikor megdőlt az országos napi melegrekord Magyarországon, s a néhol egy-egy eltévedt bárányfelhőt leszámítva tiszta, felhőtlen kék égről a narancsvörösbe hajló fényes nap szikrázón sugározta szerteszét barátságos fényét emberre, állatra és növényre; a Mátra hegység lábánál fekvő, nyaranta fenyő-, bükk-, cser-, platán- és akácerdőktől zöldellő lankás dombok között nyugvó, pipacs, búzavirág, szarkaláb, szamártövis és más vadvirágok mezeinek színpompájától tarkálló, halkan csörgedező, hűvös és tiszta, természetes vizű források és patakok által táplált kies völgyben a jelenleg a harmincas éveik közepén járó gyermekkori barátaink, Kéki Kristóf Kelemen informatikus mérnök és kedves felesége, Kristály Kornélia Kitti főállású anya, egyben egy közösségi oldal számára otthoni munkát végző moderátor tulajdonában álló, nagyszülőktől örökölt, szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, vályogból vert és fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett - melynek vakítóan tiszta, fehér csipkefüggönyös ablakai tárva-nyitva állnak a langymeleg őszi napsütésben, hogy a búcsúzó meleg még utoljára átjárja a belső falakat, mielőtt megérkeznek a hideg, esős napok -, egy méltóságteljesen magasodó, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel, egy - nagyjából a kulipintyó téglából újonnan rakott kéményén álló, közel másfél méter átmérőjű gólyafészekkel – ennek lakói szeptemberben eltávoztak a számunkra, magyar emberek számára megközelíthetetlennek tűnő meleg éghajlatú Afrikába - azonos magasságban kinyúló - stabil faágon ülve a házaspár önzetlen, mély és kitartó szerelmének első gyümölcse, azaz a három gyermek közül a legidősebb, a Karolina Kati utóneveket viselő, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány bő szabású, ciklámen színű farmernadrágba és világos- és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára hevesen lóbálva, az anyai nagymama keze munkáját dicsérő, halvány rózsaszín alapon azúrkék esőcseppmintás, vastag, kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekli a Carol of the Bells címet viselő közismert és általunk is kedvelt vidám hangulatú, gyors ütemű, régi, angol karácsonyi dal vezető szólamát, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a természet bársonyos- és a frissen sült, omlós tésztából készült, porcukorral bőven megszórt almás-fahéjas sütemény konyhából kiáramló kellemes, fűszeres illatának keverékével telt levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél első lágy fuvallataival; s ennek következtében egy – a félig nyílt, zöld tüskés burokból fényesen kicsillanó - gesztenye pontosan az öreg fa alatt összegyűlt száraz avarból a szorgalmas apai nagypapa által gereblyével formázott csinos levélkupac tetején a leányka addig nyugodtan, békésen alvó hűséges barátja, a fekete szőrű Bodri kutya feje tetején koppan; mire az állatka olyan gyorsan ugrik fel ijedtében, mintha egyszerre száz mérges bolha csípte volna meg, s a máskor oly barátságos pofácskájára most kiülő méltatlankodással, ragyogó barna szemeiben a sértettség szomorú fényével, hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás kis fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei annyira mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, hogy a felette közel három méteres magasságban csücsülő kis gazdája olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának egy közeli, szilárdan álló ágába - az önfeledt nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként sárga, narancsszínű, vörös és barna levelekkel borított, de mégis kemény, szürke földre; amire a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását, és faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, halkan morogva elindul vissza a már kopaszon álló cseresznye- és meggyfák és a még mindig érett és hamvas, piros, sárga és kékeslila gyümölcsöktől roskadozó alma-, körte-, szilva- és diófák sora mentén a lakóház udvarára, a frissen festett kerítés mellé épített, aranybarna deszkákból készült háza felé, amelyben nyoszolya céljára egy nemrég kimustrált vastag, bolyhos, mintás szőnyeg terül el a kemény padlóra fektetve; s miután lefetyel egy kevés vizet fehér virágmintás, égszínkék cseréptálkájából, bebújik a kényelmes nyíláson át kicsiny házikójába, kényelmesen kinyújtózkodik a szőnyegen; s ha ember lett volna, akkor még talán az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását, álmában néha öntudatlanul meg-megrándul a lába, mintha futni akarna, de amint alvás közben igyekszik semlegesíteni a vele történt méltánytalanságot, úgy nyugszik meg, és abbamarad a lábainak remegése is.

Ó, de régen volt, amikor ezeket írtuk!

Újra elolvastam, nosztalgiáztam kicsit.

Hahó, Ági, Berta vagyok. :)

Már csak nagyon ritkán szoktam belépni a GYK-ra, hetek vagy hónapok is kimaradnak. (Sőt, talán volt már egy-egy év is...)

A régebbi kérdésekre érkezett újabb válaszokat pedig csak hébe-hóba olvasom el. Ezért értem csak most ide...

Kellemes emlék számomra is ez a kérdés, úgyhogy majd újraolvasom én is. :)

Nosztalgiával gondolok most a GYK-s időszakomra, azaz arra az 5-6 évre, amikor igencsak aktívan olvastam és írtam, naponta több órán át itt lógtam. És jó társaság volt mind a 4 kategóriában, amiket látogattam. :)

Néhányakkal még mindig ismerősök vagyunk Facebookon, bár csak ritkán beszélgetünk már.

BringaManótól olvastam pár választ idén, szóval őt tudom, hogy még mindig nem unja. :D

Julit nem tudom, mert nem láttam a nevét sehol. Gondolom, ő is letitkosította, mint ahogy én is tettem.

Süsü jutott még eszembe, bár ő inkább a Tudományok kategóriában írt többet, de párszor itt is.

És persze KorrRektor (vagy KorRektor?) úr, sajnos már nem emlékszem, hogyan írta a nevét.

Kik voltak még a "törzsgárda" tagjai?

Te amúgy azóta is aktív vagy itt? :)

Szia Berta! Írtam privit.

Ági