Kati énekel. Ezt a mondatot a lehető legtöbb bővítménnyel ki tudnád egészíteni?

Közben törölték azt a beírást. Látom, mások is ügyelnek az oldal kulturáltságára.

Köszönöm

@ 19:

Ha visszanézed az 1. oldalt, láthatod, hogy a 2. válaszoló alkotta szabályt már ott is kevesebben tartották be, mint akik nem. :D

Szerintem indítsatok új kört, hátha most jobban sikerül; és főleg hosszabbra, mint eddig.

Én maradok a már megkezdettnél. :)

-------

@ Ági, néhol átírtad az enyémet; de nem baj, így hosszabb lett. :)

Mivel senki nem reagált azóta, megint én jövök; és én is átírom picikét. :D

A dombok közötti völgyben egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, fehérre meszelt falú falusi parasztház mellett álló, terebélyes lombozatú, vastag törzsű, öreg vadgesztenyefa tetején egy Kéki Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány világoskék és sötétkék csíkos térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára lóbálva, rózsaszín, kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével egy közeli, vastagabb ágba kapaszkodva, a jobb kezében tartott hosszú, vékony gallyat karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekel egy vidám hangulatú, gyors ütemű, általunk is kedvelt régi, angol karácsonyi dalt, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont copfjai csak úgy repkednek a levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél lágy fuvallataival, s ennek következtében az öreg gesztenyefa alatt addig nyugodtan, békésen alvó, fekete szőrű Bodri kutya ijedtében úgy ugrik fel, mintha száz bolha csípte volna meg egyszerre.

Ez így pontosan 150 szó, ha jól számoltam. :)

Felőlem mehetünk még tovább. :)

Tehetséges nemzet a magyar!

Gratulálok mindenkinek, ez gyönyörű volt!

A második válaszoló vagyok egyébként:)

Én is javítok egy kicsit bele.

Kíváncsi lennék, meddig lehet ezt bővíteni, hogy még értelmes legyen?

... A dombok közötti völgyben egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, fehérre meszelt falú falusi parasztház mellett álló, terebélyes lombozatú, vastag törzsű, öreg vadgesztenyefa tetején egy Kéki Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány világoskék és sötétkék csíkos térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára lóbálva, rózsaszín, kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével egy közeli, vastagabb ágba kapaszkodva, a jobb kezében tartott hosszú, vékony gallyat karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekel egy vidám hangulatú, gyors ütemű, általunk is kedvelt régi, angol karácsonyi dalt, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont copfjai csak úgy repkednek a levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél lágy fuvallataival, s ennek következtében az öreg gesztenyefa alatt addig nyugodtan, békésen alvó, fekete szőrű Bodri kutya ijedtében úgy ugrik fel, mintha száz bolha csípte volna meg egyszerre, és hangos, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését, hogy megzavarták a délutáni szunyókálásában, hevesen rázva fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei csak úgy repkednek a levegőben, amin a kislány olyan jóízűen kezd el kacagni, hogy - ha nem kapaszkodik meg hirtelen mind a két kezével a fa ágába - a nagy nevetéstől lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről.

Nagyon tetszik Berta az eredeti! :D

Ági

Hmmm... Már 203 szó. Ez szép volt, Ági :)

Hogy meddig lehet még bővíteni, hogy értelmes legyen?

Nem tudom, majd meglátjuk. :)

Már így is többszörösen összetett mondat lett. Elvileg lehet még néhány tagmondatot hozzáírni, de akkor már szinte egy kis mese lesz a végén. :D

Én megpróbálom csak a meglévő tagmondatokat bővíteni.

A nyaranta fenyő-, platán- és akácerdőktől zöldellő dombok között fekvő, vadvirágmezők tarkította völgyben egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett méltóságteljesen álló, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel egy Kéki - Kristály Karolina Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány világoskék és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára lóbálva, halvány rózsaszín, vastag kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekel egy vidám hangulatú, gyors ütemű, általunk is kedvelt régi, angol karácsonyi dalt, mely a Carol of the Bells címet viseli, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a bársonyos illatú levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél lágy fuvallataival, s ennek következtében az öreg gesztenyefa alatt addig nyugodtan, békésen alvó, fekete szőrű Bodri kutya ijedtében úgy ugrik fel, mintha száz mérges bolha csípte volna meg egyszerre, máskor oly barátságos arcán sértettséggel és szomorúsággal küzdve hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, amin a kislány olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának szilárdan álló ágába - a nagy nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként színes levelekkel borított, de kemény földre.

Huh, ha minden igaz, ez így már 278 szó. :)

-------

@ 23:

Köszönjük szépen a gratulációt. Remélem, azt azért észrevetted, hogy a munka oroszlánrészét két nő végezte, Ági és én. :)

Ez igen!

Abbahagyjuk?

Most már csak a tagmondatokat lehetne bővíteni, mert szerintem minden lehetséges bővítményt leírtál. :D

...erre a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását és halkan morogva elindul vissza a lakóház udvarán lévő kutyaházba, faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, ha ember lett volna, akkor még az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását.

Kicsit átírtam az előzőt:

A nyaranta fenyő-, platán- és akácerdőktől zöldellő dombok között fekvő, vadvirágmezők tarkította völgyben egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett méltóságteljesen álló, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel egy Kéki - Kristály Karolina Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány világoskék és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára lóbálva, halvány rózsaszín, vastag kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekel egy vidám hangulatú, gyors ütemű, általunk is kedvelt régi, angol karácsonyi dalt, mely a Carol of the Bells címet viseli, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a bársonyos illatú levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél lágy fuvallataival, s ennek következtében az öreg gesztenyefa alatt addig nyugodtan, békésen alvó, fekete szőrű Bodri kutya ijedtében úgy ugrik fel, mintha száz mérges bolha csípte volna meg egyszerre, máskor oly barátságos arcán sértettséggel és szomorúsággal küzdve hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, amin a kislány olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának szilárdan álló ágába - a nagy nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként színes levelekkel borított, de kemény földre, erre a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását és faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, halkan morogva elindul vissza a lakóház udvarán, kerítés mellett lévő fából készült házába - amelyben egy kimustrált vastag, bolyhos szőnyeg volt a kemény fára fektetve - bebújt a házába, kényelmesen kinyújtózkodott a szőnyegen, ha ember lett volna, akkor még az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását.

Mondtam én, hogy mese lesz. :D

Én még legalább most az egyszer folytatom, mert már rögtön az előző válasz elküldése után is volt még ötletem. Aztán majd kiderül, lesz-e még több. :)

Egy, az évszakhoz képest szokatlanul meleg délutánon, a 2012. év november hónapjának 29. napján, amikor megdőlt az országos napi melegrekord, s a felhőtlen égről a nap szikrázón sugározta szerteszét barátságos fényét emberre, állatra és növényre, a Mátra lábánál fekvő, nyaranta fenyő-, bükk-, cser-, platán- és akácerdőktől zöldellő dombok között nyugvó, pipacs, búzavirág, szarkaláb és más vadvirágok mezeinek színpompájától tarkálló, halkan csörgedező források és patakok által táplált völgyben, egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, vályogból vert és fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett méltóságteljesen magasodó, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel, egy - nagyjából a kulipintyó kéményén álló, szeptember óta megüresedett gólyafészekkel azonos magasságban kinyúló - stabil faágon ülve egy Kéki - Kristály Karolina Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány világos- és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára lóbálva, a nagymama keze munkáját dicsérő, halvány rózsaszín alapon azúrkék cseppmintás, vastag kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekli a közismert és általunk is kedvelt vidám hangulatú, gyors ütemű, régi, angol karácsonyi dalt, mely a Carol of the Bells címet viseli, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a természet bársonyos- és a frissen sült sütemény konyhából kiáramló kellemes illatának keverékével telt levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél első lágy fuvallataival, s ennek következtében az öreg gesztenyefa alatt összegyűlt száraz avarból a nagypapa által gereblyével formázott csinos levélkupac tetején a leányka addig nyugodtan, békésen alvó hűséges barátja, a fekete szőrű Bodri kutya úgy ugrik fel ijedtében, mintha egyszerre száz mérges bolha csípte volna meg, s a máskor oly barátságos pofácskájára most kiülő méltatlankodással, ragyogó barna szemeiben a sértettség szomorú fényével, hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei annyira mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, hogy a felette közel három méteres magasságban csücsülő kis gazdája olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának egy közeli, szilárdan álló ágába - az önfeledt nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként sárga, narancsszínű, vörös és barna levelekkel borított, de mégis kemény, szürke földre; amire a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását, és faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, halkan morogva elindul vissza a lakóház udvarán, a kerítés mellé épített, aranybarna deszkákból készült háza felé, amelyben nyoszolya céljára egy nemrég kimustrált vastag, bolyhos, mintás szőnyeg terül el a kemény padlóra fektetve, s miután lefetyelt egy kevés vizet fehér virágmintás, égszínkék cseréptálkájából, bebújt a kényelmes nyíláson át kicsiny házikójába, kényelmesen kinyújtózkodik a szőnyegen; s ha ember lett volna, akkor még talán az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását.

Eredetileg fel akartam tenni a kérdést, hogy vajon elérjük-e az 500 szót; de ez már felesleges, mert túlléptük: 507 szó. :)

"Ez jó mulatság, férfimunka volt."

Fantasztikus vagy, Berta!

Minden elismerésem a tiéd!

kis falusi parasztház - melynek vakítóan tiszta, fehér függönyös ablakai tárva-nyitva állnak a langymeleg őszi napsütésben, hogy a búcsúzó meleg még utoljára átjárja a belső falakat, mielőtt megérkeznek a hideg, esős napok -

Szerinted ez még belefér?

Hát már hogyne férne bele? :)

Beillesztettem a kiegészítésedet, és még egy kicsit kibővítettem az egészet; így most 634 szó lett. :)

Viszont azt hiszem, részemről ez az utolsó próbálkozás, mert már most is elég nehéz volt, és nincs több ötletem.

Egy, az évszakhoz képest szokatlanul meleg délutánon, a 2012. év november hónapjának 29. napján, 3 – 4 óra tájban, amikor megdőlt az országos napi melegrekord Magyarországon, s a néhol egy-egy eltévedt bárányfelhőt leszámítva tiszta, felhőtlen égről a narancsvörösbe hajló nap szikrázón sugározta szerteszét barátságos fényét emberre, állatra és növényre; a Mátra hegység lábánál fekvő, nyaranta fenyő-, bükk-, cser-, platán- és akácerdőktől zöldellő dombok között nyugvó, pipacs, búzavirág, szarkaláb, szamártövis és más vadvirágok mezeinek színpompájától tarkálló, halkan csörgedező, hűvös és tiszta vizű források és patakok által táplált kies völgyben, egy szalmaszín zsúpfedéllel borított tetejű, vályogból vert és fehérre meszelt falú, kis, falusi parasztház mellett - melynek vakítóan tiszta, fehér csipkefüggönyös ablakai tárva-nyitva állnak a langymeleg őszi napsütésben, hogy a búcsúzó meleg még utoljára átjárja a belső falakat, mielőtt megérkeznek a hideg, esős napok -, egy méltóságteljesen magasodó, terebélyes lombozatú, vastag és kérges törzsű, öreg vadgesztenyefa tetejéhez közel, egy - nagyjából a kulipintyó kéményén álló, szeptember óta megüresedett, közel másfél méter átmérőjű gólyafészekkel azonos magasságban kinyúló - stabil faágon ülve egy Kéki - Kristály Karolina Kati nevű, közepes növésű, vékony testalkatú, hosszú, lenszőke hajú, búzavirágkék szemű, kerek és rózsás arcú, tíz és fél éves, vidéki kislány bő szabású, ciklámen színű farmernadrágba és világos- és sötétkék csíkos, a bokarészeken kívül és belül is három-három bordó színű szívvel díszített térdzokniba bújtatott, pipaszárvékony lábait a dal ritmusára hevesen lóbálva, az anyai nagymama keze munkáját dicsérő, halvány rózsaszín alapon azúrkék esőcseppmintás, vastag, kötött pulóveréből alig kilátszó bal kezével szorosan egy közeli, vastagabb faágba kapaszkodva, a jobb kezében kecsesen tartott hosszú, vékony gallyat mintegy karmesteri pálcaként használva, saját magát vezényelve, szép, üdén csengő szoprán hangján olyan lelkesen énekli a Carol of the Bells címet viselő közismert és általunk is kedvelt vidám hangulatú, gyors ütemű, régi, angol karácsonyi dal vezető szólamát, hogy lila selyemből készült masnikkal díszített, kétoldalt befont vékonyka copfjai csak úgy repkednek a természet bársonyos- és a frissen sült, omlós tésztából készült, porcukorral bőven megszórt almás-fahéjas sütemény konyhából kiáramló kellemes, fűszeres illatának keverékével telt levegőben, versenyt száguldva a hűvös őszi szél első lágy fuvallataival; s ennek következtében egy – a félig nyílt, zöld tüskés burokból fényesen kicsillanó - gesztenye pontosan az öreg fa alatt összegyűlt száraz avarból a szorgalmas apai nagypapa által gereblyével formázott csinos levélkupac tetején a leányka addig nyugodtan, békésen alvó hűséges barátja, a fekete szőrű Bodri kutya feje tetején koppan; mire az állatka olyan gyorsan ugrik fel ijedtében, mintha egyszerre száz mérges bolha csípte volna meg, s a máskor oly barátságos pofácskájára most kiülő méltatlankodással, ragyogó barna szemeiben a sértettség szomorú fényével, hangos, elnyújtott, szűkölő ugatással fejezi ki nemtetszését amiatt, hogy megzavarták kellemesnek ígérkező délutáni szunyókálásában, hevesen rázva formás fejét, miáltal hosszú, lelógó fülei annyira mókásan lifegnek fel és alá, jobbra és balra, hogy a felette közel három méteres magasságban csücsülő kis gazdája olyan jóízűen, tiszta szívből kezd el kacagni, hogy - ha még idejekorán nem kapaszkodik meg gyorsan a másik kezével is kedves fájának egy közeli, szilárdan álló ágába - az önfeledt nevetéstől bizony lebukfencezik az öreg gesztenyefa tetejéről a helyenként sárga, narancsszínű, vörös és barna levelekkel borított, de mégis kemény, szürke földre; amire a sértődött házőrző kutya abbahagyja feje rázogatását, és faképnél hagyva a kislányt, amiért az őt kinevette, halkan morogva elindul vissza a már kopaszon álló cseresznye- és meggyfák és a még mindig érett és hamvas, piros, sárga és kékeslila gyümölcsöktől roskadozó alma-, körte-, szilva- és diófák sora mentén a lakóház udvarára, a frissen festett kerítés mellé épített, aranybarna deszkákból készült háza felé, amelyben nyoszolya céljára egy nemrég kimustrált vastag, bolyhos, mintás szőnyeg terül el a kemény padlóra fektetve; s miután lefetyelt egy kevés vizet fehér virágmintás, égszínkék cseréptálkájából, bebújt a kényelmes nyíláson át kicsiny házikójába, kényelmesen kinyújtózkodik a szőnyegen; s ha ember lett volna, akkor még talán az ajtót is becsukta volna maga után, hogy végre nyugodtan, zajmentes környezetben folytathassa megzavart délutáni szunyókálását.

-------

Így a végén egy kis "ajándék", a Carol of the Bells néhány profi feldolgozása:

1. http://www.youtube.com/watch?v=6imhPvbvsBU

2. instrumentális (Enochmusic) http://www.youtube.com/watch?v=PuPab0w0GXc

3. Straight No Chaser http://www.youtube.com/watch?v=aFUV4t8CllI

4. Northland Church http://www.youtube.com/watch?v=30gLS2R_2rg

5. Pentatonix: http://www.youtube.com/watch?v=_vvkNWs7sQw

Nekem a 4. tetszett eddig a legjobban; az 5.-et pedig nemrég találtam, így most erre kattantam rá nagyon, eszméletlen jó hangok. :)

Kellemes készülődést és boldog karácsonyt kívánok mindenkinek. :)