Két város összekötő útvonal hossza 245 km. Hány kilométert tett meg a gépkocsi, ha megtette a távolság 68%-át?

@ 9:

"Nekem nem lesz nagyobb attól. De azért hadd ne simogassam meg a buksiját."

Nem kötelező a buksisimi. De az oltogatás sem. Nem csak ez a két véglet létezik. :P

"Az a baj, hogy ha mindig mindenki megmond nekik mindent, akkor hozzászoknak, és tökéletesen önállótlan felnőtt lesz belőlük. Érted a hosszútávú problémát?"

Igen, ezt értem, és tudtam eddig is. Én pl. nem írtam le a megoldást az első válaszomban, hanem megmutattam, hogyan kell csinálnia. Tehát önállóság, de segítséggel. Érted a rendszert? :D

< „Ezek eléréséhez vannak sokkal normálisabb és hatékonyabb módszerek is...”

Hajrá, hajrá, csináld a módszeredet, én is az enyémet. >

Most mondtál ellent önmagadnak. Lásd az első mondatodat. :P

"De van. Csak megoldom őket ÖNÁLLÓAN. Vagy ahol elakadok, az nem a google-val megoldható szint. (Ugye a google-val az AkH szerint is kötőjeles?)"

1. Gondolom, soha életedben nem szorultál segítségre semmiben; mindig mindent önállóan oldottál meg. Ez esetben nem tudom, hogy irigyeljelek vagy sajnáljalak. No, mindegy.

2. Igen, az Akh. szerint is kötőjeles.

Csakhogy:

2. 1 A tulajdonneveket nagybetűvel kezdjük.

2. 2 A -val, -vel toldalék a szótő utolsó hangjához hasonul, ezt írásban is jelöljük. (Az utolsó hang jelen esetben a [l], mivel a szóvégi e-t nem ejtjük.)

--> A szó helyesen leírva: Google-lal.

< „Nem tudhatjuk, hogy valóban facebookozik-e tanulás helyett.”

Csakugyan nem tudhatjuk, lehet, hogy iwiw, WoW, TV, chat.hu, msn, szabadon folytatható a sor. Könyvet nem merek feltételezni. >

Csúnya vagy. Pontosabban igazságtalan. Nem is ismered, de mégis negatívan ítéled meg egyetlen kérdés alapján. Indokolni valószínűleg nem tudnál; az általánosítás nem megfelelő erre.

"Nocsak, Bertából kitört a nyelvtannáci. De igazad van, egyébként nagyon ritkán ejtek hibát."

Nincs az olyan mélyen elásva, hogy ne tudna bármelyik pillanatban kitörni... :P

Mindig is nyelvtannáczi voltam, de többnyire csak indokolt esetekben veszem ilyenre a figurát. Tudod, amiről a másik kérdésnél is szó volt a kérdések kapcsán: pökhendiség, bunkóság stb.

Innentől kezdve majd nagyon figyellek, és ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek. :P

"De, egyébként rendkívül vicces vagyok. Bár ez inkább irónia volt."

Hmm. Nem vagyok túl hiszékeny. Úgyhogy majd szeretnélek látni erről a rendkívül vicces oldaladról is, nem csak az oltogatósról. :)

"Persze vannak, de ezek a kivételek. Igazából csak lusták és hülyék. (Mármint a többség, aki itt ilyeneket kérdez.) Védőügyvédnek elég jó lennél."

Tapasztalataim szerint elég sok a "kivétel".

Igazából pedig nem ítélheted meg őket ismeretlenül.

Köszi a bókot, de a védőügyvédségről sajnos már lekéstem. :(

"Bocs, de én a másik oldalról látom a közoktatást."

Hihihi. Te csak ne legyél olyan biztos ebben... :D

"Motiválatlan és motiválhatatlan, de a jogaikkal túlságosan is tisztában levő, lusta gyerekekkel van tele az egész."

Mondjuk inkább úgy, hogy sokan - sőt, túl sokan - vannak ilyenek. De nem az összes...

Nem mellesleg szerinted ki tehet arról, hogy alulmotiváltak? És mit lehetne tenni a változásért? Te személy szerint mit tudsz tenni?

"Szerencsére én nem tanítom őket, de a szüleim tanárok, és hát mesélnek horror dolgokat. Én már csak az egyetemen oktattam az elvileg harmadéves ifjakat, akik közt volt, akinek a liter-milliliter átváltás gondot okozott. És nem valami Eldugott Falusi Egyetem, hanem az ELTE."

Horrorsztorikat én is tudnék mesélni. És engem is gyakran ki szokott akasztani, ha valaki nem tud valamit, amit pedig kellene; de nem gondolom azt, hogy ez okvetlenül a saját hibája. Nagy szerepe van ebben a gyalázatos állapotban levő közoktatásnak és a szülőknek is; ezeket nem tagadhatod te sem.

"Szóval lehet, hogy a te életedben a saját személyes tapasztalataid alapján a tanár a biztos rossz, és minden diák kis üngyöm-büngyöm pátyolgatni való szerencsétlen elnyomott kis lurkó, de a valóság az, hogy ezek a ritkábbak. A többiek csak ezekkel a szar lózungokkal védekeznek, amiket te mondasz, meg hogy a tanár pikkel rám, stb. stb."

Már megint sarkítasz. Nem minden diákról és tanárról gondolom ezt, de a tapasztalataim valóban elég negatívak. Szoktam is időnként köpködni emiatt. Meg fogsz lepődni, de jellemzően a Helyesírás kategóriában. :D

Csak egyetlen példa: Hogyan várhatja el egy pedagógus, hogy a gyerekek megtanuljanak rendesen, a köznyelvi normának megfelelően beszélni, amikor az élő beszédben többnyire ő maga sem használja a -ban, -ben toldalékot? Néhány hónapja egy kérdés kapcsán nagy hirtelen közel 10 ilyen tanítót számoltam össze az ismeretségi körömben. Az egyikük pluszban még szukszüköl is. Akkor mit várnak a diákoktól, könyörgöm?

Még egy nagy hiba, de aztán nem morgok tovább: nem gondolkodni tanítanak, nem felfedeztetnek, és nem tapasztaltatnak, hanem magoltatnak; Magyarország a 21. században...

"Szerintem itt is megvan az egyensúly, kellenek a hozzád hasonló anyamadarak, akik a szárnyuk alá veszik a lusta, idióta, a leckéjét mással megíratni akaró (aztán a dolgozatban elbukó) kiskölköket, meg kellünk mi, beszólogató hímek, akik oda-odalegyintenek egyet, hátha magához kap a kölök egy kicsit. Szóval találkozunk legközelebb. ;)"

Anyamadár? Ez nagyon édes volt. :)

A lusta stb. kiskölköket én is inkább keményebben szoktam noszogatni; de csak akkor, ha már biztosan tudom, hogy milyenek, nem így ismeretlenül... :P

És tudod, azt szokták mondani, hogy ha szép szóból nem ért valaki, akkor majd fog a csúnyából. De előbb meg kell próbálni a szépet. :)

Ha valakinek pszichológust kellene ajánlanom, nem Dr. Csernussal kezdeném; őt csak végszükség esetére hagynám. Van, akinek az a stílus kell, de nem mindenkinek jön be.

De azért ha majd "beszólogató hímek" szükségét fogom érezni egy-egy kérdésnél, mindenképp jelzem neked. Rendben? ;)

„Nem kötelező a buksisimi. De az oltogatás sem. Nem csak ez a két véglet létezik. :P”

Ohh. Minden nap tanul az ember.

„Most mondtál ellent önmagadnak. Lásd az első mondatodat. :P”

Nem találom az ellentmondást. Tudod mit? Hogy ezt a vonalat rövidre zárjuk, elismerem, hogy ellentmondtam magamnak.

„Gondolom, soha életedben nem szorultál segítségre semmiben; mindig mindent önállóan oldottál meg. Ez esetben nem tudom, hogy irigyeljelek vagy sajnáljalak. No, mindegy.”

Soha nem szorultam úgy segítségre, amit előtte nem próbáltam a legjobb tudásom szerint önállóan megpróbálni. Éppen ezért az ismerőseim _tudják_ rólam, hogy ha segítséget kérek, arra tényleg szükségem van. Igen, kérek segítséget. De tényleg akkor, ha máshogy nem megoldható. Számomra ugyanis a mások ideje, pénze, türelme szent dolog. (És egyébként szívesen segítek olyanoknak, akiken látom, hogy maguk is küzdenek a maguk ügyéért.)

„A tulajdonneveket nagybetűvel kezdjük.”

Szerintem a google köznevesült, mint az internet (attól még, hogy egy van belőle, tud köznevesülni). Sőt, ige is lett belőle.

„--> A szó helyesen leírva: Google-lal.”

Én úgy ejtem, hogy gugli. Majd megkérdem egy angoltól (vagy megnézem a forvo.com-on), hogy hogyan is kell ejteni. (De attól még lehet, hogy továbbra is úgy fogom ejteni.)

„Csúnya vagy. Pontosabban igazságtalan. Nem is ismered,”

Csakugyan nem ismerem. Ha egy holló károg az ablakom alatt, csukott szemmel is megmondom a színét. Igen kevés eséllyel tévedek, ha feketét mondok. Tapasztalataim szerint (tehát nem ELŐ-, hanem UTÓítélet) a mai diákok lusták, hülyék, és ha mással akarják megoldatni a leckéjüket, az elég nagy eséllyel következik a fenti két tényből ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessem csukott szemmel. (Emellett nem kizárt, hogy tényleg csúnya is vagyok, hatalmas furunkulsokkal az arcomon…)

„Nincs az olyan mélyen elásva, hogy ne tudna bármelyik pillanatban kitörni... :P”

Ó a gyenge oldalad. :)

„Hmm. Nem vagyok túl hiszékeny. Úgyhogy majd szeretnélek látni erről a rendkívül vicces oldaladról is, nem csak az oltogatósról. :)”

Hogy más szavaival válaszoljak: „ahogy óhajtod, amivel óhajtod, amikor óhajtod” Szívesen találkozom ám veled élben is, értelmes embernek tűnsz, még ha itt és most ütjük is egymást.

Egyébként ilyen a humorom, ezt én csináltam:

*****

„És mit lehetne tenni a változásért? Te személy szerint mit tudsz tenni?”

Én most már nem oktatok még az egyetemen sem. De képzeld el, időnként bemegyek anyukámék iskolájába a saját szabadidőmben, és tarok egy-egy faktos előadást a saját szakterületemből tök ingyen. Mert számomra az oktatás nem vicc. És képzeld el, az első után az volt a kérdés, hogy ugye a következőt is én tartom-e.

És mivel a tudományomon kívül vannak pl színjátszós tapasztalataim, szintén a saját időmből bementem próbát tartani, színpadtechnikát, beszédtechnikát tartani nekik márciusban, hogy ne égjenek az ünnepi műsorral (túl nagyot). És majd’ hogy nem szemberöhögtek. Mondjuk ezt a szívességet nem nekik, hanem anyukámnak tettem, mert az ő színpadi tapasztalata kevésnek bizonyult ahhoz, hogy időben megrendezze a darabot.

A visszajelzések szerint jól és érthetően tanítok, ennek ellenére egy olyan csürhét, akik fel sem fogták, hogy ez a szereplés, ha rossz, őket égeti – nem tudtam motiválni.

„Már megint sarkítasz.”

Asztalosnak kellett volna mennem.

„amikor az élő beszédben többnyire ő maga sem használja a -ban, -ben toldalékot?”

Én is láttam a Zsadon Bélával és Nádasdy Ádámmal készült interjút, meg a „coming out”-odat a konzervatív nyelvhasználattal kapcsolatban. Egyébként az egyik exem tanítónéninek tanult, innen tudom, hogy volt olyan kolleginája, aki az ABC-t nem tudta. A másik meg szorozni nem tudott papíron. Szóval vannak fogalmaim a kontraszelektív pedagógusképzésről (látod, ilyen szavakat is tudok, hogy kontraszelektív). De ettől még a diák olvashatna, mert Gárdonyi biztos nem szukszükölt. Ehelyett itt csináltatja az olvasónaplót mind.

„Anyamadár? Ez nagyon édes volt. :)”

Látod? Próbálok én bevágódni.

Mindjárt válaszolok a másik helyen is, ha még megtalálom.

"Soha nem szorultam úgy segítségre, amit előtte nem próbáltam a legjobb tudásom szerint önállóan megpróbálni. Éppen ezért az ismerőseim _tudják_ rólam, hogy ha segítséget kérek, arra tényleg szükségem van. Igen, kérek segítséget. De tényleg akkor, ha máshogy nem megoldható. Számomra ugyanis a mások ideje, pénze, türelme szent dolog. (És egyébként szívesen segítek olyanoknak, akiken látom, hogy maguk is küzdenek a maguk ügyéért.)"

Akkor te az átlagnál jóval önállóbb személyiség vagy. Lehet, hogy alapon ilyennek születtél; vagy ilyennek neveltek; vagy egyszerűen - belső és / vagy külső okok miatt - rákényszerültél, hogy ilyen legyél. Vagy akár vegyesen: ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi, mint nálam. :D

A hozzáállásod tiszteletre méltó. Csak azt kellene megértened, elfogadnod, hogy nem mindenki ilyen. Persze egy önálló, erős egyéniségnek elég bosszantó lehet egy gyámoltalan anyámasszonykatonáját látni; de egy picivel több empátia és tolerancia szerintem nem olyan nagy dolog. :)

< Szerintem a google köznevesült, mint az internet (attól még, hogy egy van belőle, tud köznevesülni). Sőt, ige is lett belőle.

„--> A szó helyesen leírva: Google-lal.”

Én úgy ejtem, hogy gugli. Majd megkérdem egy angoltól (vagy megnézem a forvo.com-on), hogy hogyan is kell ejteni. (De attól még lehet, hogy továbbra is úgy fogom ejteni.) >

Az első felvetésedet passzolom. A másodikat furcsállom. Javasolnám, hogy írj ki egy kérdést a Helyesírás kategóriában. :)

"Csakugyan nem ismerem. Ha egy holló károg az ablakom alatt, csukott szemmel is megmondom a színét. Igen kevés eséllyel tévedek, ha feketét mondok. Tapasztalataim szerint (tehát nem ELŐ-, hanem UTÓítélet) a mai diákok lusták, hülyék, és ha mással akarják megoldatni a leckéjüket, az elég nagy eséllyel következik a fenti két tényből ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessem csukott szemmel. (Emellett nem kizárt, hogy tényleg csúnya is vagyok, hatalmas furunkulsokkal az arcomon…) "

Khm, khm... Tudomásom szerint _minden_ holló fekete (kivéve persze a fehéret; de az annyira ritka, hogy nincs is :D ). Ellenben a mai diákok között azért akadnak kivételek, ha nem is sok. Az iskolába lépéskor még elég lelkesek, már ha a szülők normálisan kezelték a dolgot; de aztán egy - két - három - négy - akárhány év alatt a mai iskolarendszer és a pedagógusok sikeresen megutáltatják a többséggel a tanulást. A "szenvedők" száma / aránya szerintem az iskolában eltöltött évekkel egyenes arányban nő, míg a középiskola végére eléri a ~ 90 %-ot; de ez nem hivatalos adat, csak saccperkábé.

"Ó a gyenge oldalad. :) "

Hát igen... És van még egy pár, de ne mondd el senkinek. :D

"Én is láttam a Zsadon Bélával és Nádasdy Ádámmal készült interjút, meg a „coming out”-odat a konzervatív nyelvhasználattal kapcsolatban."

Ohh... Nem tudom, miért lep meg mindig, hogy mások (ismeretlenek!) figyelnek... :D

Ha ugyanarra a nem régi kérdésre gondolsz, nem emlékszem az interjúalanyokra, de az biztos, hogy egyikük sem N. Á. volt. A kirohanást pedig nem tagadom, nehéz is lenne. :D

Most már csak idézetek nélkül:

- Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat; ezek szerint van pozitív és negatív is. Utóbbiak ellenére se add fel, csak így tovább. :)

- A tanítóképzősökről írottakkal ledöbbentettél rendesen, pedig én magam is tudnék mesélni... De nincs mit csodálkozni, amikor egy hármas átlaggal be lehet jutni a főiskolára. Bár úgy hallottam, az idei tanévben végre megemelték egy kicsit a ponthatárokat.

- A humorodat nem értem. Bocsi. :(

- Láttam, hogy sikeresen megtaláltad a másik kérdést; majd válaszolok ott is, de azt meghagyom holnapra, most már késő van. :)

„Akkor te az átlagnál jóval önállóbb személyiség vagy.”

Igen. Mensa-tag is vagyok, mint 2xSü, de róla nem tudom, hogy kicsoda. Ő, ha érdekelné egyáltalán, könnyebben kiderítené, hogy én kivagyok, mert a nevemből egy van a Mensában. Azt, hogy miért és hogyan lettem ilyen, inkább tényleg nem írom meg ennyire publikusan.

„A hozzáállásod tiszteletre méltó.”

Köszönöm.

„Csak azt kellene megértened, elfogadnod, hogy nem mindenki ilyen.”

Érteni még épp értem.

„Persze egy önálló, erős egyéniségnek elég bosszantó lehet egy gyámoltalan anyámasszonykatonáját látni;”

Igen. Az „elég bosszantó” egy komoly eufemizmus arra, amit ilyenkor érzek.

„de egy picivel több empátia és tolerancia szerintem nem olyan nagy dolog.”

Empatikus az vagyok (megértem szegény helyzetét), csak toleráns nem. Nagyon-nagyon sok dolgot tudok egyébként tolerálni, azaz nem vagyok egy minden tekintetben intoleráns gyökér, de sajnos két olyan általános emberi tulajdonság van, ami számomra nehezen elviselhető: a hülyeség és a lustaság. Pláne kombinációban.

A google/Google témát szerintem kiveséztük.

„ (kivéve persze a fehéret; de az annyira ritka, hogy nincs is :D )”

Minden pigmentált állatfajból van (vagy legalábbis nem kizárt, hogy van) albínó.

[link]

„Ellenben a mai diákok között azért akadnak kivételek, ha nem is sok.”

Szerintem ebben a témában sem tudunk újat mondani már egymásnak. Vagyis én legalábbis neked nem. Alapvetően a „ha nem is sok” kitételedre hegyeztem ki az álláspontomat. Neked arany szíved van, mindenkiben a kivételt látod, azt a nem is sokat. Én meg nem. Ezt egyébként becsülöm benned.

„Ohh... Nem tudom, miért lep meg mindig, hogy mások (ismeretlenek!) figyelnek...”

Nem figyeltelek egész eddig, csak elkezdtem visszakeresni a megválaszolt kérdéseim közt azokat, amiket te is megválaszoltál, hogy megleljem az egy húron pendüléseinket. Ott volt az az interjú, de egyébként ott nem álltunk egy oldalon. És csakugyan nem N. Á. , csak én emlékeztem rosszul. N. Á. csak szóba került. Zsadon Béla és Kontra Miklós volt a két alany, és én egyébként Zsadon Béla miatt néztem meg.

„Utóbbiak ellenére se add fel, csak így tovább.”

A tanítást soha nem adom fel. A legutóbbi konferencia után, ami itt Pesten volt, felajánlottam egy kis BP-idegenvezetést a külföldi kollégáknak. Ketten elfogadták, én meg végigráncigáltam őket a váron, közben teletömtem őket mindenféle haszontalan történelmi adalékkal. (De szerették nagyon. :))

„A humorodat nem értem.”

Volt egy Escher nevű festő. Az ő képe pl ez is:

[link]

Rátettem egy esernyőre, így lett ez az Eschernyő.

Sajnos a humorom a szóviccelésnek a legidegőrlőbb fajtája, valamint nagyon sokszor kell hozzá valamilyen szakmai/műveltségi háttér. Egyszer otthon félbetéptem egy régi inget (rongynak téptem fel épp), és úgy jutott eszembe a következő. Ha én ezt a félbetépett inget megnézem, hogy jó-e rám, akkor ez a Fehling-próba (e.: féling-próba). Nos, az akkori párom értett annyit a kémiához, hogy amikor ezt így elmondtam neki, majdnem hozzám vágott valamit. Szóval a humorom egyébként igen veszélyes rám nézve is, de ez van, együtt kell élnem vele.

(Nagyon brutálisak ezek a hajnali időpontok, amikben írkálsz.)

Uppszika, 2xSü is? Nem is tudtam. Akkor úgy tűnik, a GYK-t megszállták a mensások. :)

[Jól írtam? :D ]

Van még egy férfiember, aki főleg a Polban és a Tudományokban szokott írni; plusz régebben voltak még ketten, de azt nem tudom, jelenleg itt vannak-e még. Róluk konkrétan tudom, hogy tagok.

És további egy-két júzer is gyanús, bár nem vallották még be. :D

"Érteni még épp értem."

Ha már érted, akkor innen csak egy lépés, hogy el is tudd fogadni. Lehet, hogy nagy lépés. Vagy akár ugrás. De az alap szerintem megvan. :)

< Igen. Az „elég bosszantó” egy komoly eufemizmus arra, amit ilyenkor érzek. >

Akarsz beszélni róla? :D

< Empatikus az vagyok (megértem szegény helyzetét), csak toleráns nem. Nagyon-nagyon sok dolgot tudok egyébként tolerálni, azaz nem vagyok egy minden tekintetben intoleráns gyökér, de sajnos két olyan általános emberi tulajdonság van, ami számomra nehezen elviselhető: a hülyeség és a lustaság. Pláne kombinációban. >

És erről?

"A google/Google témát szerintem kiveséztük."

Ki hát, csak épp nem jutottunk dűlőre. Úgyhogy azt hiszem, eljött az ideje, hogy kiírjam közel másfél éves GYK-s pályafutásom 12. kérdését. (Nem vagyok egy kérdezősködő típus... :D )

"Minden pigmentált állatfajból van (vagy legalábbis nem kizárt, hogy van) albínó."

Hm, ez most meglepett. :O

Biztos, hogy a kép nem photoshopos? :D

"Szerintem ebben a témában sem tudunk újat mondani már egymásnak. Vagyis én legalábbis neked nem. Alapvetően a „ha nem is sok” kitételedre hegyeztem ki az álláspontomat. Neked arany szíved van, mindenkiben a kivételt látod, azt a nem is sokat. Én meg nem. Ezt egyébként becsülöm benned."

Ezt szépen megfogalmaztad. És köszönöm az elismerést. :)

Egyetértek, nincs értelme tovább húzni, csak forognánk körbe-körbe.

"(...) Rátettem egy esernyőre, így lett ez az Eschernyő."

Így már érthető, köszi. :)

A szóviccek enyhébb típusát én is bírom, de egy bizonyos szintnél már elpattan a húr. Bár ebben is lehet fejlődni. Azt hiszem, fejlődőképes vagyok. Legalábbis mostanában ritkábban környékez az ájulás...

"Nagyon brutálisak ezek a hajnali időpontok, amikben írkálsz."

Jaja, tudom. Éjjeli bagoly vagyok. Mert megtehetem. :D

Vannak még néhányan "sorstársak", bár nem sokan. Nemrég egy kérdésnél volt egy válasz, 4 - 5 óra közötti időpontban. Ilyet én nagyon ritkán követek el. Épp elismerésemet fejeztem ki gondolatban a "rekordernek"; de az írásából kiderült, hogy ő akkortájt szokott felkelni... :D

Ó, és bocs, de az "irkálsz" rövid i-vel írandó. :D

Az egyik előző válaszodból pedig: ábécé, nem ABC. Legalábbis szerintem. Írjak ki erről is egy kérdést? :D

„Akkor úgy tűnik, a GYK-t megszállták a mensások. :)”

Lehet, hogy a sok NASA nullsíkos kérdést is mi tesszük fel.

„Ha már érted, akkor innen csak egy lépés, hogy el is tudd fogadni. Lehet, hogy nagy lépés. Vagy akár ugrás.”

Vagy röppenés. Vagy egy nagy, többhetes légitúra, ahol az a szabály, hogy nem érhet le a lábad egy kicsit se.

„Akarsz beszélni róla? :D”

Konkrétan akut agyf@aszt kapok tőle.

„12. kérdését. (Nem vagyok egy kérdezősködő típus... :D”

Nekem 10 van. Tegnap még 11 volt, de törölték. (A NASA-kérdezőket ekéztem benne.)

„ Biztos, hogy a kép nem photoshopos? :D”

Én biztos vagyok, de ha nem, a wiki szerint is van albínó, ha nem is gyakori:

[link]

„Az egyik előző válaszodból pedig: ábécé, nem ABC. Legalábbis szerintem. Írjak ki erről is egy kérdést? :D”

Elfogadom. Az ABC a bolt. (Ma már CBA. Azért fordították meg, hogy ezzel jelezzék, eddig a bolt volt a vevőért, mostantól fordítva.)

A többi témarészt termináltam, utólagos engedelmeddel. Az a nem titkolt cél vezet, hogy ezt a szálat lassan leépítsem, mert elmúlik az érdekessége. (Amúgy szeretem, ha valaminek, aminek eleje volt, vége is van. Az örök szerelemnek* a halálban, a többinek még az életben.)

------

* (Úgy egyébként nem hiszek az örök szerelemben.)

Rendben, lezárhatjuk.

A linket majd később megnézem. Köszönöm ezt is és a CBA-s poént is. :)

Minden jót neked. :)