Ki találta ki ezt a felkapott marhaságot?

A vizuális tanulók a tanulók leggyakoribb típusa.

Az észleléshez leginkább a szemüket használják, a megértéshez pedig a vizuális feldolgozást. Előnyben részesítik a vizuális információt, például az ábrákat és a grafikonokat, a könyvekben és az előadásokban pedig a vizuális tartalmat kedvelik. Olvasáskor inkább egy vizuális képet képzelnek maguk elé, minthogy a párbeszédről gondolkodjanak. Nagyobb valószínűséggel jegyzik meg egy szoba vizuális részleteit vagy egy arcot, de elfelejtik az ott folyt beszélgetéseket.

Ezek az egyének legjobban a vizuális ingereken keresztül tudnak tanulni. A prezentációk és a képorientált tevékenységek jól működnek náluk. A sok vizuális tartalommal bíró multimédiás számítógépes tevékenység inkább bizonyul náluk hasznosabbnak, mint a könyvalapú tanulás. A gondolattérképek, a rövid jegyzetek és a szövegkiemelők segítenek. Fontosak az előzetes áttekintés és az utólagos átismétlés.

Ennek ellentéte az audiális típusú emberek, akik hallás alapján tanulnak könnyebben.

pl a vakon születettek kapásból nem lehetnek vizuális típusúak...

de én se "rendelek" képeket egy csomó dologhoz, amit tudok, amiről gondolkozok. És ez nem egy vallás, nem egy kiváltság, ez egyszerűen csak egy kategorizálás, és szinte minden kategorizálás olyan, hogy kis mértékben bárkire ráfogható egy kategória, nincsenek fekete-fehér határok. (Pl humán-reál, érzékeny-bunkó, szerény-nagyképű, okos-buta, szép-csúnya)

A vizuális típus, mint kifejezés azt jelenti, amit az előbb leírtak. Ez nem újkeletű, már régen is voltak olyan jó tanuló kislányok, akik háromszínű füzetbe négyszínű tollal, nyolcféle sorkiemelővel jegyzeteltek, felkiáltójelekkel, aláhúzással, nagybetűkkel tarkítva a szöveget. Ők voltak a vizuális típusú jó tanuló kislányok, akiket kinevetett, rosszabb esetben nyakon vágott apa-anya vagy nagypapa-nagymama, hogy "ne bohóckodjál itten a füzetbe, írjad le rendessen, oszt' tanúdd meg!". Meg voltak a másféle jó tanuló kislányok, akik egész délután ültek és felmondták a leckét százszor, ismételgetve, mint egy papagáj. Másnap aztán szó szerint el tudták mondani, de ha a tanár beleszólt, összeomlott az egész felelet. Őket meg megdicsérte apa-anya, hogy "látom, kisjányom, szépen tanultál, felmondtad a leckét SZÁZSZOR, milyen rendes, jó tanuló kisjány vagy te!".

A vizuális típusú jó tanuló kislány meg az audiális típusú jó tanuló kislány más volt, másképp tanultak, mást tudtak jól megtanulni. Ez így szép és jó volt, működött, senkit sem zavart a dolog.

Manapság viszont azért lett felkapott az, hogy valaki vizuális típus, mert újabban divattá vált a lustaságot mindenféle idegen nyelvű kifejezésekkel megmagyarázni. Ha a gyerek nem tanult meg rendesen írni-olvasni, akkor diszlexiás és diszgráfiás (van köztük is, aki tényleg beteg, de bizony akadnak bőven, akik csak lusták voltak gyakorolni és ez alá próbálnak bújni), ha a matekkal van gondja, akkor diszkalkuliás (lásd feljebb), ha meg úgy általában mindent lusta megtanulni, akkor őt meg kell érteni, mert ő vizuális típus és nem az adatokat jegyzi meg, hanem a képet, ami elé tárult, mikor kinyitotta a könyvet. Vagyis "tanulás" címszó alatt ült a könyv fölött, bámulta benne a képeket, elbámészkodott a réti pipitér fotóján, de egy büdös kukkot nem olvasott el a könyvből. Felelésnél, dolgozatírásnál pedig fogalma sincs arról, hogy mit írt a biológiakönyv a rétek növénytársulásairól, csak a réti pipitér fotójára emlékszik. Na, ezt most már nem úgy hívják, hogy "büdös, lusta kölök" és nem lehet 1-esekkel, bukással, nyakon vágással jutalmazni, hanem az ilyen neve "vizális típus" és őt megfelelően kell kezelni, integrálni kell, dolgozat helyett színezőt kell neki adni, mert azzal tud mit kezdeni.

Így lett "vallás" ebből a kifejezésből: kiforgattuk, más értelmet adtunk neki.

Nagyon egyszerűen meg lehet állípítani, hogy vizuális típus vagy. (Mellesleg ehhez semmi köze nincs a színes szövegkiemelőhöz.)

Figyelj:

Van egy háromszög. Az egyik oldala 10 cm, a hozzá tartozó magasság 6 cm, és ezen oldalon lévő egyik szög 50°.

Számold ki a másik két oldal hosszát, és a másik két szög nagyságát.

Na, ha most nekiállsz rajzolni, és bejelölöd, amit tudsz, és bejelölöd, amit keresel, akkor vizuális típus vagy.

Ha rajzolás nélkül máris számolsz, akkor audiális. (Hiába írott a feladatt, tehát látod, az a lényeg, hogy a felolvasás audiotípusnak számít. Tehát csak olvasol a háromszögről, de nem látod.)

Temple Grandinnak van némi mondanivalója erről:

[link]