Létezik a gondolatátvitel?

Ha létezik, egyszerűen le lehet mérni.

Ugorj el Vassyhoz - és, ha ott sikeres vagy, egyenes az út Randi 1 millió $-jáig.

Remélem, nem hagyod csak úgy ott?

Nehéz dolog a gondolatátvitel bizonyítása. Ugyanolyan, mintha bizonyítaná akarnám, hogy létezik piros Porsche. Jön egy Vassy, és odamutat az utcára, ahol nincs piros Porsche, és azt mondja: "Látod, megmértük, nem létezik piros Porsche." De közben senki, vagy legalább is a Vassy nem veszi észre, hogy elsuhan egy piros Porsche az utcán. Felkiáltunk: "Nézd, ott van!" Odanéz: "De nincs ott, hülye vagy!"

Persze mindenki úgy gondolja, hogy létezik piros Porsche, sokan állítólag láttak is, bár én még sosem, csak képen, de azt hamisíthatták. Ez rámutat arra, hogy téves a tudomány azon gondolkodásmódja, miszerint csak az létezik, amit bizonyítani tudok. Valójában bármi létezhet, és csak az biztos, hogy még nem észleltük, vagy ha észleltük, még nem sikerült újra előidéznünk az észlelését. Viszont a nemlétezés bizonyítása lehetetlen.

Én úgy gondolom van. Még a gimiben ismertem valakit, aki - bár rövid ideig tartó időszak alatt - hallotta az emberek gondolatait, többször ugratott is minket, hogy spontán válaszolt a gondolatainkra. Nagy lelki békéje volt a srácnak, ami aztán elmúlt, és ezzel a képessége is.

Szóval "én ismertem valakit". És akkor mi van? Jön egy bárki, és azt mondja: "De hát nincs ott a piros Porsche, tehát nem is létezik." :) Persze aki részese volt, az csak legyint (vagy felidegesíti magát), az élmény már az övé, ő már látott piros Porschét. Ettől lesz a dolog ezotéria, maga a fogalom is ezt jelenti: "titkos, rejtett, csak a beavatottaknak való".