Mitől zseni a zseni?

Az én felfogásom szerint az ilyen gyerekek már sokadszor jönnek. Biztos vagyok benne, hogy életek sorozatán megy át mindenki, mindig meghal és újra megszületik. A zsenik már sokszor voltak itt, és sok képességet gyűjtöttek magukba. Mikor újra jönnek, az a tehetség és tudás van bennük, amit már az előzőekben begyűjtöttek.

Másrészt a tehetség nem az agyban honol. Hanem jön az Univerzumból. Annak küldik, aki képes befogadni, használni és fejleszteni. Meg akinek akarják.

Nem egyszerű a válasz, azt hiszem.

Amit írtál példát az szinte 100%, hogy genetikai eredetű. Az ilyen embereknek van, hogy az agyuk is másképp épül fel fizikailag mint az 'átlagos' emberek agya. Einstein agyában is volt elváltozás.

Érdemes megemlíteni, hogy -gondolom- sok értelmi sérült agyában is van elváltozás -bár nem mindegy, hogy milyen fokon, hogyan sérült. Oxigénhiány, genetika, bármi más-, vannak olyan emberek is -egyes autisták- akik a zseni és az értelmi sérült jellemzőit is hordozzák. Úgynevezett savantok, akik bár nem képesek felfogni mi az a pénz, de olyan számításokat végeznek el fejben amikre nagyon kevesen képesek.

Állítólag vannak különösen extrém esetek is, egy könyvben olvastam, hogy egy fószer fejére rázuhant egy gerenda, majd ezután olyan matematikai számítások elvégzésére lett képes amikre korábban soha.

Aztán persze ott a nevelés is, mint szempont. Sokan azt állítják, hogy lehet zsenit nevelni (volt rá példa), gondolom igaz, hiszen debilt is lehet nevelni (aki nem hülye, de 'úgy tesz' a rossz nevelés/nem nevelés miatt. Pszeudebil.

--------------------------

"A zsenialitás 1% tehetség, 99% verejték"

"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak rendkívül kíváncsi"

ÉS még sorolhatnám az idézeteket. Próbáltam itt gondolkodni, hogy mik lehetnek azok az egységek amikből aztán a zsenialitás kialakul, de szvsz nincs egységes szabály erre. Túl sokan, túl sokféle családi/társadalmi helyzetből jött zsenink volt már.

Az se igaz, hogy mindenképpen 'terelgetni kell', Picassot a kutya se terelgette, csak egy halva született oxigénhiányos kolonc lehetett a kultúrcsalád nyakán, aztán elkezdett festeni és mindenkinek 'begyütt'. Az apja meglepetésében letette az ecsetet és azt mondta, hogy soha többé nem tanít senkit :) -Rajztanár volt a faterja.

Nos tehát, visszakanyarodva röviden és tömören a kérdésedhez:

"Mégis mitől lesz valaki ilyen? Mi határozza meg azt, hogy valaki zsenivé válik?"

Sok minden és semmi. Bizonyos esetben te magad, bizonyos esetben a gének (szélsőséges esetkben gátolnak, vagy éppen olyan kezdő tehetséggel áldanak meg, hogy aztán csak ámul-bámul az 'átlag'), általában véve viszont szvsz mindkettő. Kicsinyesség nélkül, megfelelő alázattal kell csinálni amit szeretsz és nem törődni másokkal, akkor esetleg kiemelkedhetsz, persze ezt nem garantálja neked senki.

Elég nehéz és sajátságos életút ez ahoz, hogy a legkevesebbeknek sikerüljön. A legtöbb ember egyszerűen képtelen egy dologra annyi időt és energiát szánni, hogy annak gyümölcse legyen, ha mégis sikerül akkor lehet belefásul az egészbe, ha még az sem, akkor talán sosem fogják elismerni és 77 késszúrással véget vethet az életének -mint az a magyar zongorista legutóbb.

Ja meg az se mindegy, hogy 'csodagyerek', vagy későn érő zseni, vagy mittomén.. Ebből is van rengeteg.

Ha jobban érdekel a zseni/nem zseni kapcsolat, akkor ajánlom neked az 'Amadeus' című filmet ;)

Szerintem genetika,de ha nem megfelelő a környezet,akkor nem válhat azzá.

Pl. volt egy ember,akinek köze nem volt a festéshez,de egy fejsérülés után egyszer csak tudott festeni.

És akkor zseninek számítok ha mondjuk, én nem tudom olyan jól a matekot meg az ilyeneket, de sokkal jobban megértek bármit, amit az ugyanannyi idősek mint én (az egész osztályom) fel se tud fogni.

Vagy nekem az is feltűnt, hogy én olyan dolgokra is emlékszem amire más nem, oké hogy a rossz emlékeket nehezen felejtjük el, meg amit szerettünk, de az ismerőseim a legtöbbre nem emlékeznek, én meg olyan dolgokra is, amik tök jelentéktelenek pl. Hogy 2017ben volt egy furcsa hangya a fán... (Ez csak példa volt)

Vagy ez csak annyi, hogy érettebb vagyok?

Mert nagyon jól írok történeteket, rengeteg verset és dalt írtam.

De ezt amúgy senki nem mondaná el rólam, még anyukám se tud rólam mindent.

Csendes vagyok mások előtt, de anyámnak pl. Nem szoktam megmutatni a verseimet meg ilyeneket... De a történeteimet igen.

De ugyanakkor ha érett vagyok lehetek gyerekes?

Mert nagyon sokszor bolondozom, meg ilyenek, itthon. De ha máshol vagyunk akkor úgy viselkedek ahogy illik. Ha olyan emberek vennének körül akikben megbízom talán előttük is el viccelődnék.

Meséket is nézek. Nagyon gyerekeseket.

De ugyanakkor meg megértek romantikus vagy siratós filmeket is.

Úgy érzem kiskorom óta nagyon "vegyes" az életem. De szeretek ilyen lenni, csak azt nem tudom, ez takar valamit?

Lenne még egy tulajdonságom, az hogy sokszor megmondtam mi fog történni másnap, és igaz is lett.

Vagy ami fura, hogy gondolok egy filmre, vagy kajára és a tv pont kimondja vagy vetíti jövő héten.