Várnai Zseni Ének az anyáról megvan-e valakinek ez a vers?

Valahol megvan, de keresnem kell... Egy részletet azonban küldhetek most is:

Az anya ül a világ közepén !

Kicsiny gyermeke szunnyad kebelén...

Így ábrázolják régi mesterek,

kik az örök időknek festenek...

Az anya szemén fénylő könny ragyog,

feje fölött a hold, a csillagok !

Az anya küzd a világ közepén !

Szeme vigyázva csügg a gyermekén,

jól tudja már, hogy könnyel nem lehet

jobbá tenni a sorsot, életet...

Ki gyönge és harcolni nem tanul,

azt eltiporják irgalmatlanul.

Megtaláltam:

Az anya ül a világ közepén,

kicsiny gyermeke szunnyad kebelén,

így ábrázolják régi mesterek,

kik az örök időknek festenek...

Az anya szemén fénylő könny ragyog,

feje fölött a hold, a csillagok.

Az anya ég a világ tengelyén,

vad háborúk gázoltak át szívén,

hona, otthona, fia elveszett,

vére öntözött minden harcteret...

de indul már legyőzi végzetét,

új csillagzat vezérli életét.

Az anya küzd a világ közepén,

szeme vigyázva csügg gyermekén,

jól tudja már, hogy könnyel nem lehet

jobbá tenni a sorsot ,az életet...

ki gyönge, és harcolni nem tanul,

azt tiporják irgalmatlanul.

Az anya éli újult életét,

s míg óriás szívéből kél a lét,

míg szül, táplál, s mint tenger, végtelen,

már fényesíti őt az értelem,

s a bölcső mellől mind föntebbre néz,

s már ott repül, oly bátor és merész.

És holnap már - ó, csodás látomás!

A szépnek él majd, nem lesz gondja más,

csak őrzi majd a fényt, az életet,

eldalolja legszebb énekét,

s míg ott ragyog a világ közepén...

új korszak érik óriás ölén!